Az új év első adásában Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus alapítója, karnagya volt a JaMese podcast vendége. Zeneszerző, zenepedagógus, de ami a legfontosabb, és a mottóként használt mondatból is kiderül: hitét az éneklésben és a közösségben olyan hőfokon tudja átadni, hogy az minden, csak nem unalmas.
A beszélgetésben szó esett a kórustagok motivációjáról, arról, hogyan lehet egy kórus kreativitását és improvizációs készségét folyamatosan fejleszteni. Nagy hangsúlyt kapott az éneklő közösség és az abban rejlő kifogyhatatlan erő.
A podcast túlnyúlt a megszokott hatvan percen, de csak azért, hogy a két legfontosabb kérdés még beleférjen: egy Kodály Zoltán-idézet kapcsán arról volt szó, hogyan lehet megszerezni a zenei kultúránkat napjainkban úgy, hogy az szinkronban legyen az elődökével.
Árpád egyik előadásában hangzott el az, hogy népdalaink a hagyományaink énekes kapszulái. Ennek kapcsán arra volt kíváncsi JaMese, hogy külföldi kórusokkal szerzett tapasztalatai alapján létezik-e univerzális zenei kapszula, és ha igen, milyen az. Az interjú a szokásos kérdéssel zárult, amire igazi Tóth Árpi-s válasz született.
Tóth Árpád szerint „énekelni nem azért ciki, mert éneklünk, hanem, mert átszellemülni mások előtt, becsukni a szemed, esetleg spontán mozdulatokat csinálni, és tényleg nagyon odafókuszálni a dologra, az a ciki.”
Fontosnak tartja, hogy közösségben vagy bármilyen csapatban, akikkel dolgozik, például egy osztállyal, ki tudja alakítani azt a kommunikációt, hogy ne érezze magát senki hibásnak, bűnösnek, rossznak vagy bénának, ha kijavít egy hangot.
ÉlményÉnek beszélgetések nemcsak énekeseknek! A beszélgetések az NKA Hangfoglaló Program keretében valósulhattak meg.
