A középkori Mária Magdolna-torony Buda egyetlen eredeti állapotban megmaradt gótikus középülete. Nemcsak műemlék, hanem zenei emlékhelynek is mondható, bár ez kevéssé köztudott. Posztunk ezt az oldalát mutatja be.
A teret, ahol találjuk, a 17. században Földbástya térnek nevezték. 1686 után Császárrés volt a neve, mert Buda várának visszafoglalásakor a felszabadító seregek itt törtek be, itt volt a legnagyobb pusztítás. Mai nevét 1922-ben nyerte, amikor felállították Kapisztrán Jánosnak, Hunyadi János fegyvertársának szobrát.
A torony természetesen egy azóta elpusztult templomhoz tartozott: a Mária Magdolna-templomhoz, amely a Budán élő magyarok temploma volt (a budai német polgárok az 1300-as évektől a vártemplom funkcióját is betöltő Nagyboldogasszony, azaz a Mátyás-templomba jártak).
Ismerkedjünk meg röviden történetével, hogy utána beleágyazhassuk zenei életének történetét:
Első írásos említése 1256-ból származik. Az egykori kisebb templomot a 14. század végén háromhajós bazilikává alakították, az épülethez nyugatról csatlakozó tornyot a 15. század közepén emelték. A török hódoltság idején dzsámiként használt templomot Buda felszabadítása után a ferencesek kapták meg, akik barokk stílusban állították helyre és déli oldalához kolostort építettek.
A felújított templomban koronázták meg 1792-ben I. Ferencet. Három évvel később ugyanitt fosztották meg egyházi tisztségeitől és papi jelvényeitől az utóbb kivégzett Martinovics Ignácot. 1817-től helyőrségi templomként működött. Az 1944/45-ben megsérült épületet a torony és a csatlakozó kápolnák kivételével – nagy valószínűséggel inkább politikai okok, mint a károk miatt, mert állítólag megmenthető lett volna – 1950-ben lebontották.
A középkorban a templomnak önálló iskolája, illetve saját zene- és énekkara volt. Zolnay László, a nagyszerű régész, a budavári gótikus szoborlelet felfedezője, aki behatóan foglalkozott a zenei élet történetével is, azt feltételezi, hogy zenei téren erős rivalizálás lehetett a Mária Magdolna- és a Nagyboldogasszony-templom között, mert ők is tartottak fenn hasonló iskolát, s a nemes vetélkedés minden bizonnyal serkentő volt mind a magyar, mind a német polgárok plébániája számára.
Az itteni zenei együttes tagjai az iskolában nyerték zenei képzésüket. 1490-ből fennmaradt egy adat, amely szerint Athyai Miklós esztergomi kanonok budai házát adományozta a templom gyermekkórusának fenntartására. Egy 1521-es feljegyzés arról tudósít, hogy a templomban hetente háromszor volt zenés mise, amelyeken az iskola énekes diákjai működtek közre. Az 1949-ben végzett budavári ásatások során Zolnay László munkacsoportja a Királypincében egy díszkályha csempéire bukkant, amelyek egyikén nagy valószínűséggel a Mária Magdolna-templom 15. század végi plébánosát, egy bizonyos Jacobus mestert karvezetőként örökítették meg.
A kutatások szerint ez a Jacobus vagy Jakab a templom iskolájának rektoraként a diákok zenei együttesének vezetője is volt. Így játékmestere lehetett azoknak a misztériumjátékoknak is, amelyeket a korban szokásos rekordáció keretében – nagyobb ünnepeken az előkelőségek házait felkeresve – előadtak. Mint Bojár Iván megjegyzi, Jacobusnak a budavári színjátszásban nagy szerepe lehetett II. Ulászló korában, esetleg már Mátyás király uralkodásának vége felé. Enélkül aligha tartották volna méltónak arra, hogy arcképe a palotában kapjon helyet.
1874 és 1896 között, a Mátyás-templom átépítésének idején zenei együttese itt, a Mária Magdolna-templomban működött. Két jeles személyiség tevékenysége fémjelezte ezt a mintegy két évtizedet. Egyikük Bogisich Mihály (1839–1919), aki 1882-ben lett a Mátyás-templom plébánosa. A későbbi címzetes püspök és esztergomi kanonok az ország egyik legműveltebb egyházzenésze volt. Kutatta és közreadta a régi egyházi zenét, akadémiai székfoglalóját is 18. századi egyházi énekeinkről tartotta. Itt töltött időszakában, 1879-ben jelentette meg A keresztény egyház ősi zenéje című összefoglaló kötetét.
Bogisich egész munkásságát az egyházi zene megújításának szentelte. Ennek jegyében alapította meg az Országos Magyar Cecília Egyesületet, amelynek haláláig elnöke volt. Az ún. cecíliánus mozgalom célja az egyházi zene megtisztítása, a hangszerkíséretes misék helyett a gregorián korális és a klasszikus polifónia viszaállítása.
Első éveit ugyancsak itt töltötte Vavrinecz Mór, aki 1886-ban, 28 évesen nyerte el a Mátyás–templom karnagyi állását (1913-ig állt a templom ének– és zenekara élén). Ebben az időszakban több művet is komponált.
A rendszerváltás után tervként felmerült a templom visszaépítésének gondolata, de forráshiány miatt nem valósult meg. Már korábban, az 1980-as évek közepén romkertet alakítottak ki az ásatások során feltárt gótikus maradványokból. Padozatának burkolatán kirajzolódik a középkori templom alaprajza, melyből tisztán kivehető, valaha milyen impozáns és tekintélyt parancsoló épület magasodott a téren.
2017-ben kezdődött el a helyszínen egy kulturális-turisztikai központ kialakítása, amelynek célja a templom történetének és szellemi örökségének bemutatása mellett a Várnegyed e részének népszerűsítése, vonzerejének növelése. Ennek jegyében nyitották meg a panoráma kilátót, ahonnét megcsodálhatók Budapest legfontosabb épületei és a Budai hegyvidék közeli magaslatai is. A torony első emeleti ablakába 24 tagú, számítógép által vezérelt harangjátékot építettek, amely negyedóránként jelzett, egész órakor pedig hosszabb dallamot játszott. Jelenleg sajnos nem működik, mert 2020-ban egy villámcsapás éppen legérzékenyebb részeit bénította meg, de folyik a javításához szükséges jelentős összeg gyűjtése.
Egy megjegyzés a blogger saját felvételeihez, aki vidéki lévén nem túl gyakran jár Budapesten, így képein még nincsen rajta a Koronázási palást domborműve… Rieger Tibor alkotását, amely másfélszeres nagyságban ábrázolja nemzeti ereklyénket, 2017-ben helyezték el az egykori templom szentélyének helyén.
Források:
- Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Műszaki Kiadó, 1988
- Zolnay László: A budai Vár. Gondolat, 1981
- Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Magvető, 1977
- Bojár Iván: Egy kályhacsempe vallomásai: Az ötszáz éves portré. = Új Tükör 1976/47
- pestbuda.hu
- budatower.hu
- kozterkep.hu
