Baja belvárosából a Batthyány Lajos utcán végigsétálva, a hatalmas gesztenyefák által díszített Rókus utca elején találjuk a Rókus temetőt. Kápolnáját a korábbi kápolna helyén 1795-ben szentelték fel.
Hajdan ide temetkeztek a bajai nemesi és a módosabb polgárcsaládok tagjai. Köztük itt van a sírja több Baján született, élt és működött muzsikusnak is.
A temetőkápolna közelében, balra találjuk az Allaga család sírját. Itt nyugszik szüleivel és több rokonnal együtt Allaga Géza (1841–1913) zeneszerző, karmester, cimbalomművész.
Az óbecsei születésű zenész kisgyermek korában költözött szüleivel Bajára. Apja, Allaga Imre jónevű ügyvéd 1848/49-ben Kossuth kormánybiztosa volt. Világos után halálra ítélték, majd egyike lett azoknak, akiknek Haynau, miután kegyvesztettségéről értesült, az utolsó pillanatban megkegyelmezett (a történetet Jókai beemelte A kőszívű ember fiaiba, Baradlay Richárd sorsaként…).
Géza tízévesen a bajai gimnáziumba, a mai III. Béla Gimnázium elődébe került. Otthon rendszeres volt a házimuzsikálás. Géza is tanult hegedülni, zongorázni, énekelni, ám érdekes módon kezdetben nem különösebb kedvvel és eredménnyel. Amikor azonban 14 évesen a híres bajai zenetanár, Matuschek Ignác kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka–játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10–12 órákat gyakorolt, és közben a jogot is végezte. Opus 1-e (első kompozíciója) a Bajai emlék címet viseli.
1870-től rövid ideig a bajai tanítóképzőben tanított, majd a fővárosba költözött, s a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni, mégpedig olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára. Zeneszerzéssel is foglalkozott: ő komponálta az első magyar operettnek nevezett zenés darabot, A szerelmes kántort. Dalai is országszerte elterjedtek, cimbalomiskolájának köteteit Lisztnek ajánlotta.
Tragikus öregkoráról Gál Zoltán helytörténészt idézzük:
Amikor Allaga Géza 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást. Meghalt imádott felesége, elhunyt édesapja, majd édesanyja is. Egészsége megrendült, hallása megromlott, csak bottal tudott járni.
Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött, annak Vaskúti út melletti szőlőjében töltötte napjait a legnagyobb szeretet és gondoskodás közepette. Újabb csapás érte, amikor meghalt a veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Ebben meg is maradtak, az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913 augusztusában.
A Rókus temetőben nyugszik Herr György (1888–1960) karnagy, zenetanár. A nagybecskereki születésű Herr az első világháborúban orosz fogságba esett. Tomszkban elvégezte a zeneiskolát, amelynek később tanára lett, majd Moszkvában opera–karnagyi tanfolyamot látogatott. 1924-ben Minszkben operakarmesterré választották. 1925-ben került haza. Baján telepedett le, s a Bajai Daloskör kiváló karnagyaként és a Tanítóképző zenetanáraként működött.
Szüleivel közös sírban nyugszik a kiváló zongoratanár, Recska Ilona (1897–1970). A Liszt Ferenc Zeneiskola alapító tanári karának tagja volt, több mint fél évszázadon át oktatta a bajai gyermekeket; növendékei közé tartozott Lukin László és Mohayné Katanics Mária.
Itt van rajtuk kívül még Petz Vilmos (1902–1979) kántortanító, karnagy és lánya, Petz Eszter (1930–2006) ének–zene tanár sírja is.
A temető bejáratától jobbra, a kerítés melletti sorban, egyszerű betontömbbel fedett családi sírban nyugszik a bajai születésű legendás zenepedagógus, karmester, egyházzenész, Lukin László, aki 2004. augusztus 18-án, életének 79. évében hunyt el. 1950-től nyugdíjazásáig a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, mellette személyesen és a televízión keresztül is több nemzedéket nevelt zenehallgatásra, zeneszeretetre. A város díszpolgárának ma általános iskola viseli nevét, emléktáblát a zeneiskolában avattak tiszteletére.
A kápolnától jobbra lévő monumentális kriptában, családtagjai körében nyugszik id. Éber Sándor (1878–1947) festőművész, aki Baja második világháború előtti zenei életének is jeles alakja volt mint a Bajai Daloskör karnagya, valamint a bajai Liszt Ferenc Kör alapító tagja és elnöke. A jeles család ma emlékházként látogatható otthonában már jártunk a bloggal, érdemes felidézni látogatásunkat.
Nem hagyhatjuk el a Rókus temetőt anélkül, hogy tiszteletünket ne tegyük Mészáros Lázár (1796-1858) hadügyminiszter sírjánál, amelynek története egészen regényes. Baja szülötte, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, altábornagy, Baja képviselője (és aki annak idején leteremtette Petőfit a nyitott gallérja miatt) 1849 augusztusától emigrációban élt Törökországban, majd az Egyesült Államokban. Anglia és Skócia határvidékén, egy Eywood nevű településen hunyt el 1858. november 16-án, ahova a szintén emigráns Teleki Sándor gróf anyósa, Lady Langdale hívta meg, hogy kicsit felerősítse az Amerikában szűkös körülmények között élő veterán hadfit. Ám Mészáros már betegen érkezett meg. Hamarosan elhunyt, s a lady el is temettette.
Az Európai Utas folyóirat 2003. évfolyamában Sárközi Mátyás írta le, hogy valamikor az 1960-as évek első felében hogyan találta meg a sírt a Langdale birtokhoz tartozó Titley nevű helység temetőjében. Rögtön felmerült a hamvak hazahozatalának gondolata, de azt az Amerikában élő leszármazottak a kádári Magyarországra még nem, csak a rendszerváltás után engedélyezték. Így Mészáros Lázár hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra szülővárosában, a temetőkápolnában. Sírkövét a kápolna külső falába építették be.
Források:
- Herencsár Vikória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841–1913). Magánkiadás, 2001
- Gál Zoltán : A cimbalom atyjának nevezték. = www.bacskaisport.hu (halott link)
- Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931
- Sárközi Mátyás: Honvédsír angol esőben. = Európai Utas 2003/4
