Néhány héttel ezelőtt már a harmadik jazz-emlékhelyet jelölte meg Nagykanizsa, pontosabban a nagykanizsai jazzrajongók köre, melynek atyamestere Halász Gyula, a Magyar Jazz Szövetség és a Magyar Jazzkutatási Társaság tagja.
Ez az emlékhely Nagykanizsa egykori Úttörőháza a Zrínyi utca 18. alatt, amelynek épülete ma a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának ad otthont.
Homlokzatára 2023. november 9-én egy stilizált zongorát ábrázoló emléktábla került. Béres János szobrászművész alkotása az ötven évvel korábban, 1973. november 17/18-án az itt megrendezett legelső nagykanizsai jazzfesztiválnak állít emléket.
Mielőtt elsétálnánk a további emlékhelyekhez, érdemes felidézni e fél évszázad történetét: gyökereit, hatását és utókorát, de előtte megmutatom térképen Nagykanizsa belvárosának ezt a három pontját.
Kanizsa jazzélete az 1970-es évek legelején futott fel. Ámon István hivatásos katonazenész és Beke Árpád orvos, remek amatőr muzsikus 1971-ben jazzegyüttest alapítottak (Kanizsa Jazz Együttes). Kialakult körülöttük egy muzsikusokból, zenekedvelőkből álló, jazz iránt érdeklődő kör, amelyhez Pék Pál tanár révén sok fiatal is csatlakozott. Ez a társaság 1972-ben az akkori Fegyveres Erők Klubjában (a Kaszinó épületében) – nem kevés „könyöklés” után – hivatalosan is megalakította a Kanizsai Jazzklubot.
A klub a jazz és a kapcsolódó társművészetek népszerűsítését tekintette legfőbb feladatának. Vezetői rendszeresen tartottak hangfelvételekkel, vetítésekkel illusztrált előadásokat, lemezbemutatókat és jazzeseményekről szóló élménybeszámolókat. Országos nevű zenetörténészek és jazzkutatók (Juhász Előd, Gonda János, Simon Géza Gábor) jöttek előadást tartani. Saját együttese révén a Jazzklub a kezdetektől nyithatott az élőzene területére is, s hamarosan elkezdődtek a legjobb hazai, majd külföldi előadók koncertjei.
A klub megalakulása után egészen hamar Kiss Imre, a Magyar Rádió zenei szerkesztője révén, aki nagy lehetőséget látott az úttörő vidéki kezdeményezésben, a legjobb koncerteket a rádió is elkezdte közvetíteni. Mindezek eredőjeként 1973-ban – az aktív klubtagság munkájára is bőségesen alapozva – a város megrendezhette az első Nemzetközi Dzsesszhétvégét. Ezt tartották novemberben az Úttörőház színpadán, s ennek állít emléket a közelmúltban felavatott emléktábla.
Az első jazzhétvége hagyományteremtőnek bizonyult, s a rendezvénysorozat a magyar jazzélet egyik komoly hazai fellegvárává tette Nagykanizsát.
1981-ig tartó hőskora a beérkezés időszaka volt. Színhelye közben változott: az Úttörőház, majd a Jazzklubnak is helyet adó Erkel Ferenc Művelődési Ház után 1976-tól a Hevesi Sándor Művelődési Központ akkor új épülete lett ideális helyszíne.
A rendezvénysorozattal Nagykanizsa felkerült a jazz világtérképére. A magyar jazz teljes élvonala mellett a közönség hallhatta például Mal Waldron, Jimmy Wood, Tim Kennedy, Jiři Stivin, Zbigniew Namyslowski, Teddy Wilson játékát. Ez volt az a korszak, amikor a város tereit, parkjait hátizsákos fiatalok lepték el, akik számára a jazzhétvége egy szabadságból szívott „slukk”-ot jelentett. A sajátos hangulathoz hozzájárultak a Sörgyárban tartott jam-session-ök. A nagykoncertekről többnyire élő közvetítést adott a Magyar Rádió.
Az addig minden évben megtartott rendezvény 1981 után ritkulni kezdett; előfordult, hogy csak egyetlen koncertet tartottak helyette. Közben fel-feltámadt, 1982-ben és 1986-ban egészen kiemelkedő sikerrel (Didier Lockwood, Jerry Ricks, Joe Henderson, Cecil Taylor részvételével), aztán ismét leszálló ág következett. 1993-ban új koncepcióval – és új szponzorokkal – indult újra mint Alpok-Adria Jazz Fesztivál. 1998 után Kanizsa Nemzetközi Jazzfesztiválként az aktuális főszponzor nevét is viselte (Kanizsa Plaza, Kanizsa Andante, Kanizsa-MKB). 2010-től elnevezésébe és profiljába a „jazz” mellé bekerült a „világzene” is. Ebben az időben a rendszerváltással, a határok kinyílásával megváltozott az egész rendezvénysorozat hangulata, ugyanakkor anyagi forrásai tovább szűkültek.
Utoljára 2015-ben rendezték meg kétnapos időtartamban. Azóta az évente ismétlődő Jazz Világnapja és a JazzKanizsa nevet viselő koncertek és Tiborcz Iván igyekeznek pótolni az eseményt, amelyről annyi bizonyos, hogy olyan hírnevet szerzett a városnak a jazz terén, hogy jazzmuzsikusoknak azóta is rangot jelent Kanizsán koncertet adni.
A fellépő szólistákat és együtteseket lehetetlen felsorolni. Az érdeklődő sok információt talál Halász Gyula: Jazz Kanizsán című könyvében, amely a kezdetektől 1996-ig dolgozza fel a jazzhétvégék történetét. Itt bele is lapozhatunk, amit nagyon ajánlok, a korabeli illusztrációk kedvéért is! Képeket találhatunk a Kanizsa Jazz Fesztivál oldalán is. Egyet megmutatok közülük, hogy így is érzékeltessem, milyen volt Kanizsa a régi jazzhétvégék napjaiban:
A későbbi évekből a legnagyobb nevek közül néhány: Archie Shepp (1997 és 2007), Ray Brown (1998), John Patitucci (1999), Ravi Coltrane (2005), Kurt Elling (2015). A hazai jazz élvonala és a külföldi vendégművészek mellett Kanizsán élő illetve elszármazott muzsikusok is kaptak lehetőséget maguk megmutatására.
A jazzel ily módon átitatott Nagykanizsa városában még két emlékhelye van a műfajnak.
Időben legelőször az Erzsébet tér 14/15. számú házon elhelyezett fotókiálítás valósult meg, mely a szükségből csinált erényt: a két egybeépített, monumentális kiterjedésű, egykor szebb napokat látott, de sajnos egyre romló állapotú városi bérpalota ablakaiban a két szinten összesen 36 nagyméretű jazz tárgyú fotó látható.
Érdemes elindítani ezt a rövid videót, amely felhelyezésüket mutatja, s egyúttal – aki nem ismerős a városban – madártávlatból kaphat képet Nagykanizsa központjáról:
2016-ban az alsó sor képei, Szakács-Kovács Lóránt felvételei kerültek fel először, majd egészültek ki nagykanizsai fotósok jazzhétvégéken készített legjobb képeivel.
Utolsó emléktáblánk (Ady utca 6.) az egykori Erkel Ferenc Művelődési Ház melletti épületnek a művelődési ház felé eső külső falán látható. Szintén a fél évszázada elindult kanizsai jazzéletről emlékezik meg, azon belül is az 1972-ben megalakult Kanizsa Jazzklubról.
Valóban tökéletes helyre került, hiszen éppen vele szemben található a Kaszinó patinás épülete, amely az Erkel Művelődési Házzal együtt a kanizsai jazzélet bölcsője volt. Ezt az emlékjelet is Béres János készítette. Érdekessége, hogy nem csak egy „sima” emléktábla, hanem QR kód révén, ami mögé tartalmat a Halis István Városi Könyvtár töltött fel, jazztörténeti emlékpont is, s mint ilyen, első az országban.
Források:
