Három csodálatos muzsikusnak szólt a szűnni nem akaró taps a balatonalmádi Szent Erzsébet Ligetben július közepén. A Klassz a pARTon koncert végén a közönség állva ünnepelt, alig akarva elengedni a művészeket, amikor hirtelen előre szaladt egy csöppség, a hároméves Mira, hogy megölelje aput és anyut. A fuvolaművész házaspár, Bodoky Gergely és Simone Bodoky-van der Velde, Balog József zongoraművésszel közös estjének kétségtelenül ez volt az egyik legemlékezetesebb pillanata. De messze nem az egyetlen. Vajon így érezték a művészek is?
Bodoky Gergely varázslatosnak találta a helyszínt. Reméli, hogy a fényképeken átjön ennek a fantasztikus helynek a hangulata. A háta mögött a Balaton azon a nagyon meleg, gyönyörű estén sötét, szürkéskék volt. És a feje fölött a szabad ég. „Szabadtéren én eddig nem sokat koncerteztem, főleg szólóban nem, hiszen a fuvola hangja ott könnyen elvész, ezért is különleges volt nekem ez az alkalom. Nagyon jó volt a hangosítás, nekem nem is volt ezzel dolgom, én csak a zenére koncentráltam és igyekeztem a közönségre ráhangolódni, a jelen levők hangulatát átvenni. Tudtuk, hogy sokan lehettek ott olyanok, akik amúgy nem jönnének el egy ilyen koncertre, de vonzotta őket a helyszín, és ha egy ilyen este számukra is élményt jelent, akkor dupla sikert könyvelhetünk el.”
Találkozott-e hasonló fesztivállal ott, ahol él, Berlinben és a világban, amit művészként bejárt? Azt mondja, Berlinben nemigen tud ilyen nagy léptékű és ennyire komoly visszhangot keltő nyári klasszikus koncertsorozatról, ott ezek inkább egy-egy szűkebb, beavatott közönségnek szólnak. „Itt, a Balaton mellett mindenütt belefutok a Klassz a pARTon plakátjaiba. Nagyon jó dolog, hogy ennyi helyszínen, ilyen szembeszökően kínálkozik az ingyenes lehetőség, hogy bárki csak úgy beülhessen zenét hallgatni. A klasszikus zene szempontjából biztos, hogy létfontosságú egy ilyen koncertsorozat. Ahol nemcsak az a lényeg, hogy minél jobb zenészek minél izgalmasabb programmal lépjenek fel, hanem hogy a hely és a lehetőség is megfogja az embereket. Nem nagyon találkoztam hasonlóval sem Németországban, sem a világban.”
Almádi kapcsán a fuvolaművész egy találkozás örömét is felidézi. Balog József zongoraművésszel régóta ismerik egymást. Édesanyja, a zongoraművész Krause Annamária tanította Balog Józsefet, ezért ők már gyerekkorukban is játszottak együtt. Aztán más-más utakra sodorta őket az élet, jó tíz év óta most találkoztak először. „Nagyon jó és gyümölcsöző viszontlátás volt. Mintha nem is telt volna el tíz év, ugyanott, sőt talán még magasabb szinten tudtuk folytatni. Ennek külön nagyon örültem.”
Az est harmadik közreműködője Bodoky Gergely felesége volt. Ők természetesen a zenének köszönhetően ismerték meg egymást. Sorsuk azon a napon pecsételődött meg, amikor a magyar fuvolaművészt kisegítőnek meghívták a Berlini Állami Operaház zenekarához, amelynek szóló piccolo fuvolása volt a holland Simone Bodoky-van der Velde („Főnöke” Daniel Barenboim).
Ma már mindketten komoly nemzetközi karriert tudhatnak maguk mögött, a legnagyobb karmesterekkel, leghíresebb zenekarokkal koncerteznek. De vajon együtt – mint most – gyakran fellépnek-e? A válasz az, hogy nagyon ritkán. A zenekari munka mindkettőjüket elfoglalja, három kisgyerekük pedig még talán ennél is jobban. Nehéz megoldani, hogy közös szólókoncertjük legyen. „Ebből a szempontból is különleges volt ez a mostani alkalom.”
Érződik-e Simone játékán, hogy a hangszer nő kezében van? Másképp játszik-e egy női fuvolista? Gergő szerint igen. „Minden hangszeresnek a legerősebb ujjlenyomata a hang minősége, és egy nő más dolgokat keres a zenében, mint egy férfi. Simone erőssége nagyon különleges fuvolahangja: magvas, telt és színekkel teli.” Van-e köztük rivalizálás?„Nincs. Örülünk egymás sikereinek, pláne, hogy van valami, ami mindkettőnk számára mindennél fontosabb: a család.”
Kettőjük jelenléte Almádiban már abból is következhetne, hogy a Klassz a pARTon előszeretettel hív meg nemzetközileg kiemelkedő fiatal művészeket, de a meghívást motiválta még valami. A sorozatot fémjelző Cimbora Alapítvány producere, Érdi Szabó Márta a Magyar Televízió egykori Cimbora című műsorainak szerkesztő-műsorvezetője és azoknak a Cimbora táboroknak a kitalálója és háziasszonya, amelyekhez Bodoky Gergelynek boldog emlékei fűződnek.
„Még a Bartók Konzervatóriumba jártam, vagyis gyerek voltam, amikor részt vehettem azokon a Cimbora koncerteken, amelyek lehetőséget adtak nekem, hogy egészen fiatalon nagyobb közönség előtt bemutatkozzak és felbecsülhetetlen rutint szerezzek. A Cimborával eljutottunk sok helyre, a határon túl Erdélybe és a Kárpátaljára is, és az egyik legnagyobb koncertet New Yorkban adtuk. Ez nekem azért is nagyon izgalmas volt, mert pont az utazás előtt eltörtem a kezem, de az út csak a következő évben valósult meg, amikorra én meggyógyultam, és végül életem egyik legnagyobb, legmeghatározóbb élménye lett. Most, hogy erre visszagondolok, az is eszembe jut, hogy ezzel az amerikai turnéval a Szól a Szív alapítvány számára gyűjtöttünk uszodára vak és gyengén látó gyerekek számára. Ez is lelkesítő volt.”
Van-e ezeknek a Balaton-parti táboroknak közük ahhoz, hogy a budapesti születésű, Berlinben élő fuvolaművész pincét vásárolt a Balaton-felvidéken, ahol szőlője és saját bora van? Nevetve mondja, hogy könnyen lehet. A borkészítés mindig is érdekelte, de aztán Berlinben egy februári éjszaka megálmodta, hogy neki szőlője és kis háza lesz. Évekkel később egy belga zongorista ismerőse mesélte, hogy a Csobáncon vett szőlőt. „Mondtam, igen, ez az, amit én is megálmodtam, szóljon, ha lát valamit. Szólt. És ezt nagyon szeretem. Nekem ez abszolút kikapcsolódás.” És hogy Bodoky Gergő borosgazdának milyen bora van? Olaszrizling, és a „gazda” szerint fantasztikus, természetesen.
De vissza a zenéhez, és egy kicsit az életúthoz is. Bodoky a szentendrei zeneiskola és Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola után a Müncheni, illetve a Kölni Zeneakadémia hallgatója lett. A Liszt Ferenc Zeneakadémiára érettségi után nem vették fel. „De őszintén szólva, a budapesti eredménytől függetlenül nagyon komolyan gondolkoztunk azon, hogy Münchenben kezdem meg a főiskolai tanulmányaimat, mert volt ott egy fantasztikus tanár, aki sajnos két éve meghalt, Paul Meisen professzor. Az ő osztályába szerettem volna bekerülni, ami sikerült is, és ezért nagyon hálás vagyok.”
Vannak-e a fuvolázásban nemzeti iskolák, így létezik-e német iskola? Kiderül, hogy nagyon is. A két fő irány a nemzetközi fuvolázásban mindig a német és a francia volt. A hangideálon múlt a különbség. A 80-as, 90-es évektől kezdett a kettő ötvöződni. „Az én tanárom, Paul Meisen elvileg a német iskolából jött, de nagyon nyitott volt a francia befolyásra, ezért a kettő érdekes ötvözetét képviselte. Aztán Adorján Andrásnál folytattam a tanulmányaimat, aki viszont a francia iskola prominens képviselője volt. A magyar iskola pedig történelmileg inkább a némethez kapcsolódott nagyon sokáig, aztán nálunk is kialakult a kettő ötvözete.”
Diplomázás és számos versenygyőzelem után Bodoky Gergely a Nemzeti Filharmonikus Zenekar első fuvolása lett, majd egy évvel később megkapta ugyanezt a posztot a berlini Deutsches Symphonie-Orchesterben. Vegyes érzelmekkel ment el a berlini próbajátékra, mert örült, hogy nyolc év után visszajöhet Magyarországra, de amikor az állást megkapta, mégis Berlint választotta. „Az a 8 év németországi zenei tanulmány arra iskolázza az embert, hogy a német zenekarok hogy működnek, ott milyen minőségi követelmények, elvárások és lehetőségek vannak.”
Volt valami, amiben nem kényszerült választásra. Zenei érdeklődése a régizene és a kortárs zene felé irányul. Ha úgy tetszik, a két véglet felé. Rendszeresen koncertezik a berlini Akademie der Alten Musik együttesével, ugyanakkor dolgozott számos nagy kortárs zeneszerzővel, többek között Stockhausennel is. Hogy fér meg ez a kettő egymás mellett? A nagyon régi és a nagyon új? A válasz, hogy mindig nagyon érdekelte a historikus előadásmód, a régi repertoár élővé tétele, és ennek kapcsán kikerülhetetlenné vált a historikus hangszerek kérdése. Berlinben elkezdett ezzel intenzívebben foglalkozni. Ott és Lipcsében is beiratkozott a főiskolára, hogy barokkfuvolázni tanuljon. Sokan mondták, hogy ez nem működik. Hogyha elkezd barokk fuvolázni, nem fog tudni modern hangszeren játszani.
„Én ezt pont fordítva éltem meg. Ami problémás, ami nem működik a barokk fuvolán, azt nagy valószínűséggel a modern fuvolán is rosszul csinálom, csak az utóbbi ezt jobban tolerálja. Tehát abból, hogy barokkfuvolázni tanultam, sok mindent tanultam a modern fuvolán is. És érzésem szerint ugyanez a helyzet a kortárs zenével. Ott is egész más technikák vannak, amiket meg kell tanulni, ki kell próbálni, és minél több ilyen technikát elsajátít az ember, annál többet tud a saját hangszeréről, nem beszélve arról, hogy annál gazdagabb a repertoárja. Egyébként éppen ez a két repertoár az, ami a fuvolairodalomban kifejezetten gazdag: a barokk és a XX. század.”
Almádiban félig-meddig saját készítésű fuvolán játszott. Hogy adta hangszerkészítésre a fejét? Nos, ehhez tudni kell, hogy a rendelkezésre álló korhű hangszerek nagy része modern másolat. Nem maradt fenn olyan sok hangszer, hogy az ember bemehetne a boltba, hogy vegyen egy 1700-as években készült barokk fuvolát. Viszont Berlinben volt egy fuvolakészítő mester, Stefan Beck, akivel ő nagyon jó barátságba került, az ő fuvoláin játszott, és a mester egy idő után felajánlotta neki, hogy a műhelyében, persze az ő segítségével, készíthetne magának egy barokk fuvolát.
„Mindenben irányított. Német precizitással tervrajzot kellett készíteni, tizedmilliméteres pontossággal meghatározni, mi mekkora legyen, szerszámokat kellett készíteni, és így készült el az a barokk fuvola, amin azóta is játszom. Egy idő után aztán elkezdett érdekelni a fából készült modern fuvolák divatja. Hogy a fuvola teste nem aranyból, hanem fából van. A billentyűk nyilván fémből. A fa mint anyag nekem nagyon szimpatikus és jól lehet rajta játszani, viszont soha nem találtam olyan fafuvolát, ami az elvárásaimnak megfelelt volna. És akkor jött az ötlet, hogy ugyancsak Stefan műhelyében készítek fából egy fejet, ami szintén egész jól sikerült, és most olyan háromnegyed éve ezen játszom. A távoli terv, mondjuk, ábránd az, hogy az egész hangszert megépítem, ami nyilván nehezebb, mert akkor mechanikát is kell hozzá csinálni. De még nem adtam fel.”
És mégis mikor? Mikor van, illetve lesz minderre ideje? Első fuvolás – hangszerkészítő -borász apuka? Azt feleli, ez jó kérdés. Koncertezni nem lehet home office-ban, de hangszert építeni és borászkodni lehet, gyereket nevelni meg csak úgy lehet. „És most, a covid alatt rengeteget voltunk itt, a Balatonon. Amikor az iskolák bezártak és a zenekarok sem működtek, akkor összepakoltunk és ide jöttünk. Az elmúlt évben összesen legalább három hónapot itt töltöttünk.”
Hány évesek a gyerekek? „Három, hat és nyolc a három közös gyerek, és van még egy 21 éves fiam, aki Budapesten él és fizikát tanul a Műszaki Egyetemen. A kicsik Berlinben járnak, illetve fognak járni iskolába, és három nyelven beszélnek. Muzikálisak mind a hárman.”
Nem akarnak Cimbora tábort csinálni Csobáncon a környék gyerekeivel? Nagyot nevet. „Az bizony jó lenne! Annál is inkább, mert a Cimbora nem csak zenéről szólt, volt ott sok vers és mese is, és a TV-változatban talán még képzőművészet is. De szép lenne azt visszahozni!”
De ez már tényleg csak ábránd.
