A Four Bones Harsonakvartett már harmadszor kapott meghívást a Klassz a pARTon! fesztiválra, ahol jó szokásukhoz híven a reneszánsztól a kortárs zenéig és a fúziós jazzig terjedő változatos műsorral lépnek fel. (Július 22-án Balatonszárszón, július 28-án pedig Keszthelyen). Többek között Praetorius, Bach, Dvořák, Kodály, Bernstein, Nagy János, Tibor Georg és Magyar Péter darabjaival. Az együttes alapító tagjával, Gyetvai Péterrel beszélgettünk.
– A Four Bones Harsonakvartett már hivatalosan is „nagykorú”, hiszen 2003-ban alakultatok. De hogyan indultatok?
– Kamaráztunk már korábban is, és voltak más előzmények, amiből egyszerűen azzal léptünk tovább, hogy vettünk egy nagy levegőt és eldöntöttük, hogy mindezt komolyabban kellene csinálnunk.
– Te láthatólag állandó tag vagy, de a többiek hellyel-közzel cserélődtek. Ha most már 19 évesen felnőttek vagytok, hogy telt a kvartett kamaszkora?
– Igaz, hogy voltak csapatmozgások, egyébként Magyar Péter például a megalakulástól benne van az első hét év pedig változatlan összetételben telt annak ellenére, hogy kezdetben nem volt mindig könnyű úgy dolgozni, hogy beletettünk rengeteg munkát, de az csak fél év múlva térült meg. Vagy még akkor sem. Később persze volt, hogy átrendeződtünk, de utána újra megtaláltuk magunkat.
– Rosszban a jó, hogy mint egy klasszikus kamaraformációban, ki tudtátok alakítani az együttes saját hangzását, stílusát.
– Igen, eleinte nagyon kevés koncertünk volt, az viszont mindig jó alkalmat adott a folyamatos műhelymunkára… Eközben Márta István ajánlására kerültünk kapcsolatba Nagy János jazz-zongoristával, a vele való együttműködés eredménye egy összművészeti projekt lett – az Impressziók bemutatója 2007-ben volt a Müpában. Fiatalok voltunk, óriási lehetőség és nagy élmény volt ez nekünk, ami mellett rendkívül sokat fejlődtünk a közös munka során. Most is játsszuk a Balatonon János három szerzeményét az Impressziókból, amit nagyon szeretünk és a közönség is mindig örömmel fogadja.
– Az első években inkább a klasszikus vonallal kezdtétek, aztán ahogy részben a világ változott, részben összekerültetek fúziós zenékkel és más műfajban dolgozó zenészekkel, ez valamennyire lazult, és más stílusok iránt is kezdtetek érdeklődni.
– A klasszikus vonal megtartása mellett folyamatosan kerestük és keressük most is az ismeretlen utakat és azokat az embereket, akikkel valami teljesen újat hozhatunk létre, így mindig más fúzióba, néha teljesen új közegbe kerülünk. Mindez nagyon inspiráló és számunkra, kifejezetten szerencsés, hogy a harsona szépen tud alkalmazkodni más hangszerekhez és az énekhez is. Érdekes, hogy ez elsősorban élő koncerten érvényesül, sokszor a legprofibb videó vagy hangfelvétel sem tudja visszaadni azt a hangszínt és energiát… ezért is örülünk annyira a nyári fesztiválmeghívásoknak – a Klassz a pARTon!-ra már harmadszor jövünk – mert így élőben sokakhoz eljutunk. Ez a mi direkt marketingünk. És ezt visszük magunkkal egy 20 fős falucskába és akár az ulmi dómba is. Mindig meglepődnek, ahogy meglátják a harsonáinkat, hogy a kvartett nem vonósnégyes, és hogy harsonából rögtön négy van…
– Mit játszik egy harsonakvartett az ulmi Münsterben?
– Az ulmi dómban – ami 2500 embert is be tud fogadni – egy nagyon színvonalas fesztivál (Ulm-Münster/ Internationales Donaufest Ulm, Darmstadt-Orgelsommer Festival) keretein belül játszottunk 2018-ban. A műsort klasszikus darabokkal kezdtük, mint most Keszthelyen, majd elindultunk a könnyedebb és modernebb hangzás irányába.
– Németországban nagyon nyitottak a kortárs hangzásokra.
– Az ottani közönségnél is remekül működött ez a programfelépítés, de azért a templomi helyszínnek is megadtuk, amit kell. Ennek a koncertnek az volt még a különlegessége, hogy orgona-harsona műsorral készültünk Kiss Zsolt orgonaművésszel és maximálisan kihasználtuk a templomi helyszín adta lehetőségeket. Az orgonás darabokat a karzaton játszottuk, a többit lent és a koncert folyamán ötször váltottunk helyszínt, ami a karzat magassága miatt alkalmanként 3-4 percig is eltartott. Nagy siker volt, nekünk pedig páratlan élmény.
– Sokszor játszotok ilyen vegyes műsort?
– Hosszabb ideje így állítjuk össze a programot. Általában a műsor középső részébe csempészünk valami extrém anyagot, ami mindig beválik.
– Igen, a változatosságot és a profizmus kombinációját értékeli a közönség. Milyennek látod az ilyen ingyenes szabadtéri programok közönségét, akik nem feltétlenül a klasszikus zene hívei?
– Többségükben nyaralók, vegyes korosztály, de kifejezetten örülünk annak, ha a kicsiktől a nagyokig mindenki eljön és igyekszünk is mindenkit megszólítani. Érezni kell a közönséget, reagálni rájuk és kellő spontaneitással ehhez igazítani a programot. A profizmusnak a zenében kell megjelennie, de ebben is a legfontosabb az őszinteség. Azt mindig érzik az emberek, ha szívvel-lélekkel és örömmel zenélünk nekik. Számtalanszor eszembe jut, hogy sokan, akik a parton, a fűben ülve hallgatnak minket, lehet, hogy nem tudnának a családjukkal egy budapesti koncertterembe jegyet venni. És ez – mindenféle álszerénység nélkül – azt jelenti, hogy hozzájuk így jut el a minőségi zene, amit mindig értékelnek is. Emlékezetes, forró hangulatú esti koncerteket eredményez mindez.
– A kisebb gyereknek a sok tologatós hangszer is nagy attrakció.
– És a dob. Pár éve már mindig jön velünk Kovács Tamás Tobzi, és ha sok a gyerek, akkor igyekszünk őket is bevonni.
– A Crossroads című CD-teken külön a ti számotokra komponált kortárs darabok hangzanak el. Kik a zeneszerzők?
– Nagy János, Stollár Xénia, Tallér Zsófia, Barabás Árpád és Lázár Zsigmond.
– És mi várható a folytatásban?
– Jövőre leszünk 20 évesek, rengeteg tervünk van a jubileumi koncertre. Szeretnénk megmutatni azt az utat, amit végig jártunk az elmúlt két évtizedben. Nagyívű és nagyon színvonalas a műsor, amiben gondolkozunk és lassan kezd körvonalazódni, hogy mit tudunk megvalósítani belőle.
