Egyedülálló atmoszférateremtő képesség, rafinált elbeszélésmód, kiérlelt gondolati tartalom és finom humor. E kulcsszavak mentén jellemezhető Vonnák Diána prózája, amely az utóbbi években méltán került a kortárs irodalom élvonalába. A szerző 2021‑ben megjelent Látlak című novelláskötete, amely a következő évben el is nyerte az első prózakötetes íróknak járó Margó-díjat, még jól edzett kortárspróza-olvasók számára is szolgál meglepetésekkel.
Vonnák Diána eredeti megszólalásmódjának egyik fő biztosítéka a bevett irodalmi sémáktól eltérő írói látásmód. A szerző tudományos végzettsége szerint kulturális antropológus, vizsgálati területe Ukrajna műemlék- és kultúrpolitikája, a kutatói szemléletmód pedig irodalmi munkásságában is tetten érhető. Vonnák írásai és fordításai (többek között Szerhij Zsadan, Margaret Atwood, Tracy K. Smith, Leszik Panaszjuk, Galina Rimbu, Ljuba Jakimcsuk és Irina Suvalova műveit ültette át magyar nyelvre) nem csak rangos magyar irodalmi folyóiratokból lehetnek ismertek. Az angolul is publikáló szerző számos esszét közölt külföldi kiadványokban, a háborús helyzettel foglalkozó riportjai és elemző cikkei pedig lényegi módon járulnak hozzá hazánkban a nemzetközi kultúrpolitikai viszonyok mélyebb megértéséhez.
A több kultúrát is behatóan ismerő szerző bemutatkozó kötetének markáns vonása a szövegek szokatlanul nagy szabadságfoka. A földrajzi szempontból is rendkívüli tágasságot mutató – többek közt Észak-Skóciában, Ukrajnában, Tibetben, Magyarországon vagy a Közel-Keleten játszódó – Látlak darabjai olyan prózavilágba kalauzolnak, ahol érvényüket vesztik a megszokott olvasói reflexek, és jóval nyitottabb értelmezői viszonyulás kezd működésbe lépni. A kötet darabjai kísérletek tizenhét hangra, ugyanis mindegyik novella más és más nézőpontból, eltérő megszólalásmódban mutatja be a szereplők által belakott szövegvilágot.
Az elbeszélők különböző nemű, korú, nemzetiségű és társadalmi státusú szereplők. Vonnák novelláskötetében találkozhatunk többek közt jómódú programozóval, középosztálybeli magyar irodai dolgozóval, változókorba lépő dél-angliai édesanyával, evészavarral küzdő serdülővel, ösztöndíjas építésszel vagy nehéz szociális helyzetben lévő ukrán béranyával. A szerző valamennyi karakterét nagyfokú érzékenységgel dolgozza ki, a novellák többségében a szereplők intim közelségébe kerülünk. A Látlak jelentős darabjai szólnak például a test kiszolgáltatottságáról: a középkorú nő változókorral járó érzeteiről, az önéheztetés okairól és pszichés hatásairól, az abortusz körüli súlyos dilemmákról vagy a szexualizált testtel kapcsolatos tapasztalatokról.
A kötet élesen fókuszál a húsba vágó problémákra, moralizáló módon azonban egyetlen kérdésben sem foglal állást – mindezt az olvasóra bízza.
A Látlak írásai rendszerint erős képpel nyitnak, a kezdőmondatok a helyszínre és a szereplők személyére vonatkozó támpontok nélkül vezetik be a szövegvilágba az olvasót. Ezután – határozott írói tudatosságról tanúskodva – fokozatosan bomlik ki a történet, a szereplők identitása és a személyközi viszonyok is késleltetett módon rajzolódnak ki. A befogadót törvényszerűen felcsigázó információ-visszatartás a Vonnák-novellák hatásos eljárása. A szerző emellett olykor intermediális játékba is bocsátkozik: egyes írásainak élén fotókat helyez el – saját felvételeit, amelyek egyfajta valóságeffektusként járulnak hozzá a szövegvilág megteremtéséhez.
Vonnák írásainak középponti kérdéseit tekintve nem csoda, hogy a Látlak kapcsán a kritikai diskurzus elsősorban az idegenség témáját emeli ki. A szövegek mindegyike könnyen megközelíthető az idegenség-otthonosság, én-másik fogalmi kettősségei felől, a novelláskötet újdonsága azonban éppen abban áll, hogy az elbeszélések a jól ismert paneleket, bejáratott dichotómiákat egyedi módon bontják le, és új fénytörésben képesek láttatni. A szerző biztos kézzel nyúlt a témák érzékenységéhez illő irodalmi formához. A feszesre húzott, terjengős feleslegektől mentes írásokat tartalmazó kötet szervesen illeszkedik a novella világirodalmi hagyományába. Vonnák minden írását egyedi hangütés és gondos poétikai kidolgozottság jellemzi. Prózanyelve a komplex gondolati tartalomhoz híven összetett, mondatai pontosak és mélyrehatók akkor is, ha a rég látott kedves ölelését leíró jelenetről van szó („egy pillanattal tovább állunk, mint illene, ványadt és alacsony vagyok az ölelésében, elromlanak az arányaim”), és akkor is, ha az idegen gyermeket szíve alatt hordó béranya vívódásáról („meggondolni késő lenne, mert már rég gyökeret vert az a valaki, szívhangja van, rugdos, ugyanaz a vér kering bennünk, mégis idegen”).
Vonnák Diána szövegei különleges olvasmányélményt nyújtanak: egyszerre okoznak intellektuális izgalmat, szorongást, felszabadultságot és tágasságérzetet. Az írói kísérlet tétje sem csekély: novellái nagy erővel képesek láttatni előítéleteink működésmódját, de az empátia jótékony hatásait is.
A cikk eredetileg a Liszt Ünnep magazinban jelent meg.
