Hamisítatlan Liszt-programmal lép közönség elé az Angelica Leánykar Gráf Zsuzsanna vezetésével az idei Liszt Ünnepen. Az október 21-i koncerten hangszerkíséretes kórusművek hangzanak el, többek között Az ébredő gyermek himnusza és az O Meer im Abendstrahl című duett átirata, de Liszt Ferenc mellett egy másik magyar zseni, Bartók Béla előtt is tiszteletüket teszik az előadók. Az Angelica Leánykar partnerei Megyesi Schwartz Lúcia mezzoszoprán, Székely Anna Lilla hegedűművész, valamint Bogányi Gergely zongoraművész lesznek, akit a koncert kapcsán kerestünk meg.
- hirdetés -
– Liszt Ferenc kiemelt helyet foglal el a repertoárján, számos koncerten játszotta már a műveit, és a lemezfelvételei is fokozott érdeklődésről tanúskodnak. Miben áll Liszt jelentősége?
– Liszt Ferenc művészete számomra mindenekelőtt Magyarország szempontjából kulcsfontosságú. Az ő jelentőségét, főleg magyarként, nem lehet túldimenzionálni. Ráadásul úgy gondolom, hiába telt el közel 140 év a halála óta, még mindig van mit kiaknázni, felfedezni az életművéből, vagy jobban elmélyülni benne. Sok zongoraművész előszeretettel játssza az ő darabjait, én különösen kedvelem nem csupán a zongoraműveit, hanem egész életművét.
Liszt Ferencről nevezték el a ferihegyi repülőteret, ami szerintem egy nagyon találó gesztus, hiszen Liszt egy egyetemes, magyar, keresztény zseni volt, aki erős hatást gyakorolt az akkori és a mostani társadalomra is. Egyfajta összekötő, üstökös szerepet töltött be a zeneiségével egész életében, amelybe beletartoznak mind a koncertjei, mind a ránk hagyott zeneművei, valamint egész viselkedése, a minőség utáni vágya, emberi hatása.
– A koncerten a Gráf Zsuzsanna által vezetett Angelica Leánykar partnere, kísérője lesz. Hogyan jellemezné az ő munkásságukat?
– Gráf Zsuzsa és az Angelica Leánykar szintén egy univerzális hírvivő szerepet töltenek be, hiszen az elmúlt évtizedekben a magyar kultúra legjavát, a legjobb minőséget képviselték itthon és világszerte. Nagyon szép és erős párhuzam van Liszt művészete és a kórus között. Nem lehet elégszer felhívni a figyelmet az Angelica Leánykar és Gráf Zsuzsanna jelentőségére, de általánosságban is igaz, hogy a legjobbjainkat nem kezeljük a helyükön. Ez fokozattan érvényes egy olyan műfajra, ahol közösségben történik a zenélés, és egyúttal közösségépítés is folyik. A közösségépítésen túl pedig a szó legnemesebb értelmében vett zenei és kulturális nevelést is biztosítja a kórus a publikum számára.
– Milyen a közös munka az Angelica Leánykarral?
– Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert idestova két évtizede zenélek velük együtt, amikor van rá alkalom, és ezek a koncertek a legnagyobb élményszámba mennek számomra is. Gráf Zsuzsával és az Angelica kórussal mindig igazi „zenei alámerülésben” lehet részem. A kóruszene önmagában is óriási hatást vált ki, nem véletlenül tartotta Kodály Zoltán a karéneklést a legfontosabbnak.
Már tartanak a próbák, és mellbevágó volt számomra az a minőség, az az erő és az a zenei igazság, aminek a részese lehetek. Olyan jó újból és újból átélni azt a különleges flow-t, amit csak egy ilyen minőségű kórussal lehet megtapasztalni.
– Mit ért zenei igazság alatt?
– Az egy olyan dolog, amit az ember a lelkében, a szívében érez, amikor létrejön és éppen az a fő tulajdonsága, hogy igaz. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet másmilyen. Akkor és ott csakis ilyen módon tud igazság lenni, különben nem lehetne az, vagyis hamis lenne. Akkor pedig nem érezhetnénk ezt a nagyszerű érzést. A szív a saját nyelvén keresztül nagyon erősen és konkrétan hat, egyértelműen tolmácsolódik. Ez olyan terület, amit nem lehet szavakba foglalni, mert nem az ész, az intellektualitás területén mozog. Azért van a zene, hogy ezt közvetítse, és amikor megszületik, az elementáris hatású tud lenni.
– A koncert második felében egy másik magyar zseni, Bartók Béla művei kerülnek középpontba.
– Bartóktól a Falun című darabot szeretném kiemelni, amely egy zongorakíséretes kórusmű. Illetve a zongora nem is kifejezetten kísér, sokkal inkább kamarazenélésről van szó. Ez a zenemű elhozza nekünk a vidék illatát. Bartók falun érezte magát legjobban, és bizonyos értelemben lenézte a városiakat, többek között az intellektuális érveléseik miatt. A falusi emberben találta meg az igazi lelket és hangot. Már akkor is látszott, hogy a városi lét nagyon sok betegséget tud magában hordozni, elsősorban szellemi értelemben. Bartók ezt nagyon jól megérezte és meg is értette, nem véletlenül töltött sok időt vidéken.
– Milyen jellegű darab a Falun?
– A mű egy falusi lakodalomról szól, amit Bartók a rá jellemző elementáris zsenialitással hoz elénk. Az első és a harmadik tétel egy vad mulatozást jelenít meg, de ez nyilván nem egy mai értelemben vett durvaságot jelent. A középső tétel pedig egy lélegzetelállítóan gyönyörű bölcsődal a bartóki disszonanciával megfűszerezve, ami számunkra nem disszonancia, hanem a falusi lélek hihetetlen gazdagságának bartóki leképezése, kifejezése.
– A koncert egy viszonylag új helyszínen, a Magyar Zene Házában valósul meg. Mik az eddigi tapasztalatai a teremmel kapcsolatban?
– Hatalmas érték és fegyvertény, hogy megvalósult, megépült a Magyar Zene Háza világszínvonalú, zseniális épülete. Nem véletlenül jár a csodájára a fél világ. A koncerttermei is kiváló akusztikájúak, ráadásul a nagyterem sokféleképpen is rendezhető, a modern kor minden kihívásának tökéletesen megfelelve. Igyekezni fogok a hely és a zene minőségi kihívásaihoz méltó módon részt venni a koncerten.
