Ötven évvel a Magyar Helikon Kiadó hasonmás kiadása és Horváth János ragyogó fordítása után ismét szembesülünk a Budai krónika jelentőségével. A magyar nyomdászattörténet hetven levelet (százharminchárom lapot) tartalmazó első kötetét 1473 pünkösd előestéjén fejezte be Hess András.
Az 550. évforduló alkalmából az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) újra megjelentette a gyűjteményében őrzött példány magas minőségű, latin nyelvű hasonmását, kiegészítve a magyar revideált fordítással, a mű történetéről szóló, átfogó tanulmánnyal és részletes angol nyelvű ismertetővel, bibliofil és gyűjtői változatban. Ahogy a Budai krónika honlapján olvasható, az előkészítést és az anyagválasztást érintő munkafolyamatokat áthatotta a cél, hogy az „eredeti kötet élménye” jusson el a nyilvánossághoz a magyar könyvnyomtatás jubileumára.
A nyilvánosság jelen esetben hazai és nemzetközi szinten említendő, hiszen olyan könyvről van szó, amely méltán tesz szert külhoni érdeklődésre, ugyanis a Budai krónikával kezdődik az európaival szorosan összefüggő magyarországi nyomdászattörténet.
A kötet egyedülálló az európai művelődés és tipográfia történetében, ugyanis nem ismerünk több példát arra, hogy egy azonos kultúrkörbe tartozó nép első nyomtatványában a saját történelmét örökítse meg. A Chronica Hungarorum feltételezhetően kétszáz-kétszázötven eredeti példányából mindössze tíz maradt fenn a világon, e köteteket Szentpétervártól Princetonig a világ híres könyvtáraiban, Magyarországon az Országos Széchényi Könyvtárban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban őrzik. A magyar nemzeti bibliotéka példánya teljes, és napjainkig mindössze kétszer készült hasonmás kiadás róla: 1900-ban és 1973-ban. Az 550. évforduló alkalmából az OSZK Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész és Varga Bernadett irodalomtörténész szerkesztésében, valamint Schöck Gyula jeles magyar könyvművész gondozásában jelentette meg a művet a jubileumi évszámnak megfelelően 550 példányban.
S bár a Budai krónika történeti jellegű mű, a prózapoétikai alakzatok miatt irodalmi alkotássá lényegül. A szöveg narrátora az elbeszélt tartalom keretét személyekkel, időpontokkal, helyekkel alkotja meg, létrehozva azt a rendszert, amelyben tételeződik kultúránk, történetünk egyik fontos periódusa, ennélfogva a Budai krónika narrátora identitásteremtésünk mellőzhetetlen auktora. Az elbeszélői hang többek közt királyok életéről, halálról, hadjáratokról, a kunok bejöveteléről, háborúkról, viszályokról, koronázásokról tudósít Hess András tipográfus közreműködésével.
Hess András személye alig ismert, csak annyit tudunk róla, hogy a római Lauer nyomdában volt segédtipográfus, majd Karai László budai prépost meghívására érkezett Budára, ahol két évvel később befejezte a Budai krónikát. Sokáig folyt a vita arról, hogy a Hess által használt betűket Budán vagy Rómában öntötték-e, de a szakirodalom mai állása szerint Hess Rómában készült betűkkel érkezett 1471-ben. A Budai krónika előszavában így nyilatkozik az elvállalt feladatról: „óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és kellemes. Ugyanis mindenki a szülőföldjét szereti elsősorban, többre tartja a földkerekség más tájainál, és honának minden szülöttje leginkább az övéinek életét vágyik megismerni: hogy azok milyen életet éltek; és hogy utánozza, ha valami nevezetest és emlegetésre méltót talál benne; ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek, ezen okulva, óvakodjék tőle.”
Pünkösd 1473-as vigíliájától a jelenkori recepcióig bármely értelmezés, amely a Budai krónikát érinti, egybeesik elődeinkkel és mostani önmagunkkal. Az értelmezés történetiségének kétirányúsága létrehozza azt az ívet, amelyben hozzáférhetővé válik társadalomtörténetünk jelentős időszaka. A Budai krónikába szőtt, eredetileg önálló történetek alkalmat adnak arra, hogy önmagunkról gondolkozzunk, miközben a mű narrátora beavatja az olvasót a korabeli életmódba.
A Budai krónika újabb szövegkiadása kulturális örökségünk gondozásának megnyilvánulása, amely minden időben szükséges, hiszen nem csupán a mostani, hanem a majdani generációk jóllétére is tekintettel kell lennünk. Ezt végiggondolva az Országos Széchényi Könyvtár példás döntést hozott akkor, amikor szakembereinek tudásával újra aktualizált egy mégoly fontos szöveget, amelyet érdemes kézbe vennünk.
