2023 őszén három hónapig tartózkodtam Chicagóban a Columbia College zenei tanszékén Fulbright kutatói ösztöndíjjal. Kutatásomban az amerikai jazz oktatást, valamint a tanszék alapító William Russo zeneszerző, zenekarvezető, pedagógus munkásságát vizsgáltam.
Russo kiemelkedő és meghatározó alakja volt a 20. század második felében az amerikai zenei életnek. Az előadóként és zeneszerzőként is rendkívül sokoldalú művész kompozícióiban szinte minden stílust megtalálhatunk a szimfóniától a rockoperáig. Karrierje során számos olyan jelentős muzsikussal dolgozott együtt, mint Duke Ellington, Stan Kenton, Dave Brubeck, Leonard Bernstein, Seiji Ozawa, Yehudi Menuhin, Dizzy Gillespie, Corky Siegel, Orbert Davis, Billie Holiday, Annie Ross, Lennie Tristano.
Négy könyvet is írt zeneszerzéssel és hangszereléssel kapcsolatban, ezek közül kiemelném a „A New Approach” (1983) c. munkáját, amit ajánlok minden jazz muzsikusnak (főleg énekeseknek!), aki zeneművek, főleg dalok komponálásával is szeretnének foglalkozni.
Russo pedagógusként és tanszékvezetőként is hitt a sokféleségben. Azt volt az ideája, hogy a Columbia College mindenki számára elérhető legyen, független attól, hogy milyen származású, vallású, anyagi hátterű, vagy milyen zenei előtanulmányokkal rendelkezik. Ez az elképzelés az Open Admission formájában valósult meg, ami azt jelenti, hogy a tanszék egyik képzésén, a Music BA szakon nincs felvételi vizsga, bárki jelentkezhet. A tanulni vágyó diákok az első szemeszter előtt szintfelmérők alapján kerülhetnek be a megfelelő tanulói csoportokba.
Russo meg volt győződve arról, hogy ha valakinek jó képességei vannak és ambiciózus, akkor bármilyen életkorban elkezdheti zenei tanulmányait. Véleménye szerint a fiatal felnőttek, 18-20 éves korukban sokkal gyorsabban és alaposabban tudják elsajátítani a zenei alapokat, mint a gyerekek, természetesen, ha igazán elkötelezettek, és szorgalmasan tanulnak.
Jazz oktatás a Columbia College-ban
Az volt a célom, hogy feltérképezzem az amerikai jazz oktatásban azokat a szegmenseket, melyek segítségemre lehetnek pedagógusként az itthoni jazz képzés fejlesztésében. Ez nem volt könnyű feladat, mert az európai és az amerikai művészeti oktatás struktúrája, felépítése nagyon különböző. Így megpróbáltam arra fókuszálni, hogy mik azok a pedagógiai megközelítések, melyek akár alap, közép, vagy felsőfokon is hasznosak lehetnek számunkra.
A Music BA mellett még két zenei alap szak működik: Contemporary, Jazz and Popular Music, és a Music Composition. Fontos megjegyezni, hogy a „contemporary” kifejezés Amerikában nemcsak a kortárs klasszikus zenét jelenti, hanem minden olyan műfajt, ami napjainkban létezik, így a jazz mellett pop, rock, hip-hop, R&B, stb. E stílusokat azért oktatják egy tanszék keretén belül, mert ugyanabból az afro-amerikai zenei kultúrából származnak. A Columbia College nagyon praktikus szempontok szerint próbálja felkészíteni a hallgatóit, a több műfajban való jártasságra készít fel. A zeneszerző hallgatók komponálnak filmzenét, klasszikus darabokat, de írnak zenét színházi előadásokra, balettre, számítógépes játékokra is. Itt szeretném megemlíteni Ilya Levinson zeneszerző nevét, aki kiváló pedagógus, nagyszerű szakember és rengeteget segített a kutatásomban.
A tanszakok között nagy az átjárhatóság, az előadói művészi szakon a diákok tanulhatnak zeneszerzést, és ugyanígy a zeneszerző hallgatók is tanulhatnak előadóművészetet. Továbbá arra is lehetőséget kapnak a diákok, hogy órákat látogassanak a Music Business, vagy az Audio Technology tanszékeken.
Az említett tanszakok mellett működik a Music Composition for the Screen (Master of Fine Arts) tanszék, amely saját kategóriájában a Hollywood Reporter 2023 Industry Survey felmérésében az 1. helyezést érte el a világranglistán.
Scott Hall, a Columbia College tanára így aposztrofálta az iskolát: „Nem vagyunk jobbak, mint az összes többi iskola, csak nagyon különbözünk mindegyiktől. Olyan lehetőséget biztosítunk a zenetanulásra, ami más iskolában nem elérhető. Nagyon kreatívnak kell lennünk abban, hogyan fejlesztjük ki a tantervet és a tanítási módszerünket, hogy mindenkihez eljussunk az osztályteremben, függetlenül attól, hogy milyen készségekkel rendelkezik.”
Az iskola zenei tanszékén többségében olyan tanulók vannak, akik amellett, hogy zenésznek készülnek szeretnének technológiával, és menedzseléssel is foglalkozni. Az alapképzésben sok mindent elsajátítanak, pl. megtanulnak szerződéseket írni, tárgyalni, reklámozni, promóciós anyagokat készíteni. Erre nagy szükség van, mert egy amerikai művésznek nagyon önállónak és függetlennek kell lennie.
Összefoglalva az alábbiakban emelném ki azokat a pontokat, melyek talán számunkra is hasznosak lennének a jazz oktatásban.
- Az Open Admission lehetőséget jelent olyanok számára is, akiknek nem volt esélyük korábban zenei tanulmányokkal foglalkozni.
- Az oktatás sokszínűsége, nyitottsága: a jazz mellet más műfajokat is tanulhatnának a diákok, így popot, rockot, R&B-t, hip-hopot, gospelt.
- A jazz képzés keretein belül olyan tantárgyak is bekerülhetnének a tananyagba, mint a zeneszerzés-dalírás minden hallgató számára, kritika írás, zenei programozás, management stb.
- Több gyakorlati óra keretében lehetne foglalkozni a színpadi jelenléttel – főleg énekeseknek-, konferálással, mikrofonhasználattal.
Kiemelném még, hogy a populárisabb stílusok mellet igen komoly kortárs klasszikus zeneszerzés project is zajlik a New Music Ensemble keretében, ahol a diákok saját szerzeményeiket adják elő klasszikus nagyzenekari formációban. Vezetőjük a Music Department dékánja, Sebastian Hydts.
Az ének tanszék munkájának feltérképezése – amiben nagyon sokat segített a tanszakvezető Typhanie Monique és a Columbián 40 évig tanító Bobbi Wilsyn– sajnos nem fér bele ebbe az ismertetőbe, erről bővebben szeretnék írni a jövőben a Papageno hasábjain. Továbbá William Russo munkásságáról gyűjtött anyag még feldolgozás alatt van, ezt terveim szerint egy nagyobb léptékű tanulmányban fogom megírni.
