Müller Miklós fotóművész képeiből nyílt kiállítás június 15-én a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban „Nicolás Muller. Az elkötelezett tekintet” címmel. A 126, nagyrészt eddig még soha nem látott alkotás negatívjai évtizedeken át lappangtak a művész egykori stúdiójában.
A tárlaton Müller életének legfontosabb állomásain, Magyarországon, Franciaországon, Portugáliában, Marokkóban és Spanyolországon készült képek által ismerhetjük meg művészetének fejlődését, melyen örök nyomot hagyott a szegedi egyetemi évek során megismert szociofotós szemlélet.
Meglepetés a szekrényben
Nicolás Muller, azaz Müller Miklós (1913, Orosháza – 2000, Andrin) lánya, a szintén fotográfus Ana 2015-ben döntött úgy, hogy bezárja apjától átvett madridi műtermét és nyugdíjba vonul. Miközben a stúdióban pakolászott, az egyik szekrényben több mint 3000 darab, számára addig ismeretlen fényképnegatívra bukkant, melyek főként Magyarországon, Franciaországban és Marokkóban készültek. A felvételeket még apja tette félre, aki 1980-ban visszavonul a munkától, majd Észak-Spanyolországba költözött. Ana a képek átnézve nagyon elcsodálkozott, mert nagy részüket még ő sem látta soha annak ellenére, hogy 13 éves kora óta apja mellett dolgozott. Olyan felvételekről van szó, amelyeket Muller vagy sosem hívott elő, vagy a publikálás során olyan drasztikusan át lettek komponálva a szerkesztők által, hogy már-már másik képnek hatnak.
Ana Muller látva a felvételek kivételes minőségét, úgy döntött, hogy a nagyközönség elé tárja őket, egyúttal kihasználva az alkalmat, hogy a Madrid Közösség Regionális Archívumában őrzött, szintén kiadatlan anyag egy részét is bemutassa. A fényképválogatást rajzok, újságkivágások, különböző dokumentumok és könyvek egészítik ki a tárlaton.
Egy ügyvédjelölt a tanyavilágban
Müller Miklós 1913. április 18-án, Orosházán született dr. Müller Jenő ügyvéd és Grossmann Irma gyermekeként, jómódú és művelt zsidó családba. Az első fényképezőgépét már 13 éves korában megkapta, de komolyabban csak a szegedi jogi tanulmányai alatt kezdett fényképezéssel foglalkozni.
Akkoriban ismerkedett meg ugyanis a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival, Radnóti Miklóssal, Féja Gézával, Ortutay Gyulával, akiknek hatására a szociofotózás felé fordult. Társaihoz hasonlóan Müller is a parasztság mindennapi, sokszor nyomorúságos életét igyekezett bemutatni, a saját módján – a fényképészet eszközével. Így születtek meg a kubikusokat, rőzsehordó gyermeket, a patakban ruhát mosó nőket, a kaszát fenő parasztot megörökítő alkotásai.
Fényképei több, a falukutató mozgalomhoz kapcsolódó kiadványban szerepeltek, 1937-ben az ő munkáival jelent meg Ortutay Gyula Parasztságunk élete című könyve, majd Féja Géza, Erdei Ferenc, Szabó Zoltán népi írók szociográfiai munkáinak első kiadásai. Egyik, Fedics Mihály mesemondóról készült felvétele a Magyar Néprajzi Lexikonban ma is látható.
A tanyavilágból a spanyol fővárosba
A fokozódó zsidóellenes hangulat miatt 1938-ban úgy döntött, külföldön próbál boldogulni. Olaszországon keresztül Franciaországba vitt az útja. Párizsban Tihanyi Lajos festőművésszel, az akkor már befutott fotóművész Brassaival és Robert Capával, sőt Picassoval is megismerkedett. Unokatestvérével, akit később Lucien Hervé néven ismert meg a világ, több jelentős megbízást is teljesített különböző francia lapok számára. 1939-ben egy portugáliai kiküldetés alkalmával a képei miatt ellentétbe került a hatóságokkal, lecsukták, majd kiutasították az országból. Közben kitört a második világháború, Párizsba már nem volt visszaút. Portugáliából Tángerbe utazott, előtte még atyai tanácsra kikeresztelkedett. Tángerben végre megnyitotta az első műtermét és kezdetét vehette egy nyugodt alkotói időszak.
Székhelyét 1947-ben tette át Madridba, ahol ismert fotósként működött évtizedeken keresztül. Portrékat készített a spanyol szellemi élet nagyjairól, közben bejárta Spanyolország szinte összes tartományát, mindig az egyszerű emberek, parasztok, halászok és munkások arcait keresve. Az utazásai során készített felvételekből a hatvanas években több albuma is megjelent.
Évtizedek óta a legnagyobb szabású kiállítás
Nicolás Muller – Müller Miklós fotóit a hetvenes évektől láthatja időnként a közönség magyarországi kiállításokon, legutóbb Szegeden mutatták be néhány korai munkáját. Alkotásait megtaláljuk ugyan a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében, valamit az orosházi Városi Képtár állandó kiállításán, Müller Miklóst mégsem ismerjük eléggé. A Capa Kortárs Művészeti Központban bemutatott kiállításnak köszönhetően most átfogó képet kaphatunk a fotóművész mintegy négy évtizednyi munkásságáról, ráadásul eddig ismeretlen felvételeket is megismerhetünk, amelyeket a Cervantes Intézet és a Spanyol Kulturális Minisztérium megbízásából kifejezetten erre az alkalomra hívtak elő.
Nicolás Muller mindig is törekedett egy, a legjobb száz fotográfiájából álló válogatás létrehozására, de mint ez a mostani tárlatból is kiderül, sokkal nagyobb azoknak a képeknek a száma, amelyek megérdemlik, hogy a nagyközönség elé kerüljenek.
A vándorkiállítás Marokkó, Spanyolország és Portugália után érkezett Magyarországra, Budapesten 2022. szeptember 4-ig lesz látható.
