Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész Spanyolországban töltött éveiről már egyszer beszámoltunk a Madridi mozaikok hasábjain, most azonban újabb részletek derültek ki róla egy, az életművéről megjelent kötetben. A hiánypótló monográfia összegyűjti a rendkívül termékeny művész kiállításait és az 1914 és 1921 között Spanyolországban alkotott festményeinek címét is – amelyek hollétéről ma már mit sem tud a művészettörténet.
Ónodi Irén több mint tíz éve kutatja Nagy Zsigmond (1872-1932) festőt, melynek összefoglalása Egy lappangó életmű nyomában. Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész címen jelent meg néhány hete. A könyvben eredeti dokumentumok alapján követhetjük nyomon a művész életpályáját, valamint találunk benne egy részletes kiállítási regisztert és egy válogatást is a festő levelezéséből.
Újrakezdés a nulláról
Nagy Zsigmondot Párizsban érte az első világháború híre, és mint ellenséges ország polgára, sürgősen el kellett hagynia Franciaországot. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy műtermét lefoglalták, ingóságait elkobozták, így alig tudott magával vinni valamit arra a Spanyolországba tartó vonatra, amelyre végül sikerült feljutnia. Egy baszkföldi kis faluban, Pasajesben telepedett le, és azonnal alkotni kezdett. Első spanyolországi kiállításait a közeli San Sebastianban és Bilbaóban rendezte, ám ezekről pusztán annyit tudni, hogy képei elnyerték a közönség tetszését, és sokat sikerült is eladnia belőlük. Nagy Zsigmond, avagy spanyolosan Segismundo de Nagy 1915 februárjában már a madridi közönség előtt mutatkozott be, nem kis sikert aratva.
Sikerek Spanyolországban
Nagy első madridi kiállítása az előkelő Palace Hotelben nyílt meg, ahol a közönség egy kisebb válogatást láthatott a művész festményeiből és a rajzaiból. Ezek témáját a baszk táj és annak lakói képezték, kiérdemelve vele a kritika kedvező fogadtatását. A tárlatot több híresség mellett az anyakirályné, Mária Krisztina is megtekintette. Néhány hónappal később az állam megvásárolta A zöld bárka (La barca verde, 1914) című alkotását a Nemzeti Modern Művészeti Múzeum számára, amely az intézmény felszámolása után a Prado Múzeum gyűjteményébe került.
Nagy Zsigmond 1914 és 1921 között legalább egy tucat spanyol kiállításon vett részt, 1917-től 1920-ig pedig évente jelentkezett egyéni tárlattal is. Ezeken minden alkalommal több tucat képet mutatott be, amelyekből valószínűleg jócskán el is adott. Bár elképzelhető, hogy a spanyol polgárháború során egy részük megsemmisült, egy másik része valószínűleg még spanyol családok otthonaiban lappang. Ezt támasztja alá, hogy festményei Bilbaótól Madridon át Deniáig bukkannak fel – bár előfordul, hogy az eredeti címük már feledésbe merült: az 1920-ban festett Mercedes című festménye például egy 2016-os aukción már Manola virágokkal címen tűnt fel.
Festmények a királyi gyűjteményben
Gyügyei Nagy Zsigmond művészetét a spanyol királyi család tagjai is nagyra becsülték, így több képe került a birtokukba. 1916-ban festette meg Viktória Eugénia királyné teljes alakos portréját, amelyet nem sokáig csodálhattak a tulajdonosai, az alkotást ugyanis pár évvel később ellopták. A királyné emellett két festményt is vásárolt Nagy egyik santanderi kiállításán 1917-ben, 1921-ben pedig Mária Krisztina anyakirályné vett tőle szintén kettő képet a művész madridi műtermében rendezett tárlaton. A festő idősebb korában arról is említést tett, hogy a királyi család santanderi rezidenciáján egy egész termet foglaltak el a festményei, amelyet ennek megfelelően „Sala Nagy” néven emlegettek. Nagy Zsigmond 1921-ben Dél-Amerikába vándorolt, a királyi család pedig 1931-ben, a spanyol köztársaság kikiáltásakor elhagyta az országot, ezért ezeknek az alkotásoknak a hollétéről csak halvány sejtéseink vannak.
A díjazott kép, amely nem került be a Pradóba
Nagy Zsigmond újabb nagy spanyolországi sikerét az 1929-es barcelonai világkiállításon aratta, a legrangosabb fődíj, a Gran Premio elnyerésével, melyet a Dicsfény a Golgotán című alkotásával érdemelt ki. A nemzetközi megmérettetésen az akkori magyar művészvilág krémje, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Horvai János, Pásztor János, Rudnai Gyula, Iványi Grünwald Béla munkáit mutatták be, közülük többen díjazásban is részesültek. Fényes Adolf és Déry Béla egy-egy festményét a spanyol állam 1930-ban meg is vásárolta a már említett Nemzeti Modern Művészeti Múzeum számára, így ezek ma szintén a Prado gyűjteményében találhatók. Különös, hogy éppen a nagydíj nyertese, a Golgota nem került a megvásárolt képek közé. A festmény így visszatért Magyarországra, a művész halála után még szerepelt az egyik kecskeméti hagyatéki kiállításán 1938-ban, de a további sorsa ennek a képnek is homályba vész.
Gyügyei Nagy Zsigmond teljes életpályájáról, külföldi vándorlásairól és magyarországi karrierjéről is átfogó képet kaphatunk Ónodi Irén Egy lappangó életmű nyomában. Gyügyei Nagy Zsigmond festőművész című könyvében. A szerzővel a Könyvhét alkalmából a Fekete Sas kiadó standjánál június 10-én 15:30-és 16:00 óra között személyesen is találkozhatnak.
