A január végén megnyílt Magyar Zene Háza profiljának egyik legfontosabb eleme a zenepedagógia. Az ismeretterjesztő foglalkozások fő színterei az épület emeletén, a „kalapban” találhatók, de természetesen a kiállítótérben, az előadóterekben, sőt, a ház előcsarnokában is rendszeresek az ilyen jellegű előadások. Honnan indultak, hová jutottak és miket terveznek? Ezekről beszélgettünk a Zene Háza zenepedagógiai csoportvezetőjével, Severinghaus Artemisszel.
– Hogyan formálódott a Magyar Zene Háza zenepedagógiai programja? Milyen alapokkal indultak?
– 2021 májusában csatlakoztam a Magyar Zene Háza csapatához. Ekkor már Körmendy Zsolt munkájának köszönhetően létezett egy zenepedagógiai koncepció, amit Horn Márton igazgatóval közösen dolgoztak ki. Ennek az volt az alapvetése, hogy az itteni zenepedagógia legyen nagyon változatos, beleértve az iskolai foglalkozásokat, a felnőtteknek szóló szabadegyetemi előadásokat, a workshopokat és a családi programokat is. Bevallom, hogy az épület birtokba vétele, sokat segített abban, hogy el tudjam képzelni, hogy mindezt hogyan is töltsük meg valódi tartalommal.
– Mindez elképzelhetetlen képzett zenepedagógusok nélkül. Hogyan épült fel a csapat?
– Körülbelül egy éve kezdtünk el csapatot építeni. A kiválasztásnál fontos volt, hogy a leendő munkatársaink rendelkezzenek az iskolai zenepedagógiai anyagra vonatkozó tudással, emellett legyen kellő alternatív pedagógiai ismeretük, valamint énekes vagy hangszeres előadóművészi tapasztalatuk, ezen felül pedig jellemezze őket kreativitás és nyitottság. Mindenki érezte, hogy ebben az intézményben valóban új dolgokat lehet és kell létrehozni, és ez azóta sem változott. Folyamatosan óraterveket készítünk, újdonságokat próbálunk ki, és nagyon élvezzük, hogy kísérletezhetünk.
– A zenepedagógia kifejezés valószínűleg több embert riaszt, mint vonz, miközben a Magyar Zene Háza foglalkozásai igen népszerűek. Mit értenek a házon belül zenepedagógia alatt?
– Esetünkben a zenei ismeretterjesztés és a múzeumpedagógia sajátos elegyéről beszélhetünk, amit az angol „music education and outreach” vagyis „zeneoktatás és tájékoztatás” kifejezés ad vissza leginkább. Ez magában foglalja, hogy élményekkel teli alapszintű zenei tudást szeretnénk adni azoknak, akik részt vesznek a foglalkozásainkon. Elsődleges feladatunk az élménynyújtás, és ha ennek hatására valaki úgy dönt, hogy mélyebben is szeretne megismerkedni a zenével, akkor segítünk neki, hogy hová, merre érdemes tovább mennie. A zenei ismeretterjesztésre egyfajta misszióként tekintünk, mely során építünk a klasszikus pedagógiai módszerekre is. Mindannyian tisztában vagyunk a Kodály-módszerrel, ha úgy tetszik, azon nőttünk fel, de itt a Zene Házában szigorúan nem alkalmazzuk.
– Ön hosszú ideig élt és dolgozott az Egyesült Államokban. Mit hozott haza? Mi az, amit az itteni munkájában hasznosítani tud?
– Közel egy évtizedet töltöttem New Yorkban előadóművészként és zenepedagógusként, többek között olyan szervezeteknél mint a The Metropolitan Opera Guild és a 92nd Street Y. Ami azonnal feltűnt, hogy ezeken a helyeken sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az önálló alkotásra. Nem a szűk értelemben vett tananyag a lényeg, hanem az, hogy a foglalkozásokon résztvevők egy adott témához kapcsolódva az önismeret terén is fejlődjenek. Nagyon beleszerettem a módszerbe, és hiszek benne, hogy ez a felfogás a zenepedagógiában is előremutató. Szerintem a zene arra való, hogy fejlessze az önkifejezés lehetőségeit, ebben pedig nagyon sokat segítenek a különféle játékok, maga az interakció. Ezért is választottuk mottónknak azt, hogy „Játsszunk zenét!”, mert elsődleges, hogy a gyerekek olyan élménnyel térjenek innen haza, ami tovább él, dolgozik bennük. Mi, zenepedagógusok abban segítünk, hogy kapcsolatba kerülhessenek a művészettel, megmutatjuk nekik, hogy zenélni, énekelni nem ördöngösség, főleg, ha azt együtt csináljuk. Bevonjuk őket egy társasjátékba, aminek kezdetben csak mi ismerjük a szabályait, de mivel a játék során a partnereik leszünk, lassan, titokban őket is beavatjuk.
– Könnyen játékba hívhatók a gyerekek?
– Minden struktúra kialakításánál fontos volt, hogy előzetesen felmérjük az igényeket, a pedagógusaink pedig úgy készülnek ezekre a foglalkozásokra, hogy a váratlan helyzeteket is azonnal kezelni tudják. Nagy segítséget jelentett az a 2017-ben, a Zene Háza által végzett fókuszcsoportos felmérés, ami pedagógusok, gyerekek bevonásával készült, és amit nagyon komolyan kielemeztünk, értékeltünk. A foglalkozások végén is mindig kíváncsiak vagyunk a résztvevők véleményére, mert fontos a visszacsatolás. Természetesen a gyerekeket kísérő pedagógusokkal is egyeztetünk, és örömmel mondhatom, hogy nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk. A tanárokkal, osztályfőnökökkel igyekszünk minél hamarabb felvenni a kapcsolatot, hogy fel tudják készíteni a diákjaikat a foglalkozás jellegére. Büszke vagyok, hogy a nyitás óta több mint hetven iskola járt már nálunk az ország minden tájáról.
– A foglalkozások eddig jórészt az állandó kiállításhoz kapcsolódtak. Lesznek változások, újítások?
– Az első félév egy elég intenzív próbaidőszak volt a számunkra, amikor is meg kellett tapasztalnunk a lehetőségeinket. Ősztől újdonságokkal jelentkezünk, amik egyben izgalmas kísérletek is lesznek. Az elmúlt időszakban főként olyan foglalkozásokat tartottuk, melyek első fele a zenepedagógiai teremben, a másik fele a kiállítótérben zajlott. Az újonnan nyitott terek miatt azonban, mint amilyen például a Kreatív Hangtér, ősztől bővülnek a lehetőségeink – ehhez a csoda-hangszerekkel teli térhez is kapcsolunk új foglalkozást, de indítunk egy kifejezetten óvodás csoportoknak szólót is, ami a népmesék világára összpontosít majd.
– Említette, hogy tartanak felnőtteknek szóló előadásokat, workshopokat is.
– Többek között emiatt szeretek úgy fogalmazni, hogy egyszerűen ismeretterjesztéssel foglalkozunk. Az a metafora él a fejemben, hogy a Magyar Zene Háza három fő pillére közül a kiállítások és az előadóművészet valóban egy-egy pillér, de a zenepedagógia inkább olyan, mint egy indás fa, ami átszövi az előző kettőt, hiszen a zenei ismeretterjesztés jelen van a kiállítótérben és a koncerteken is. Kicsit minden lében kanál vagyunk, mi, zenepedagógusok, de nekünk fontos, hogy a bevonás, a játék megjelenjen a többi területen is. Az a legnagyobb álmom, hogy tíz év múlva szépkorúak és huszonévesek együtt üljenek egy, a 60-as évek beatjéről szóló előadáson… Ősszel egyébként Hangadó Senior címmel indítunk egy kifejezetten az idősebb korosztálynak szóló klubot péntek délutánonként. Szintén a Hangadó keretén belül lesz egy népzenei széria is, Bognár Szilviával, újdonság pedig, hogy Juhász Előd indít beszélgetős sorozatot, illetve a hamarosan nyíló időszaki kiállításhoz kapcsolódva filmtörténettel is foglalkozunk majd kollégánk, Jávorszky Béla vezetésével. Ugyancsak az időszaki tárlathoz kötődve tervezünk középiskolásoknak szóló programot, és egy 8-10 hetes dalszövegíró kurzust is.
– Ezek tehát az őszi újdonságok, de folytatódnak a nyári, hétvégi, szabadtéri családi programok is.
– Az indulás első pillanatától fontos volt számunkra, hogy családi programokat is kínáljuk, amik érthető módon a nyáron sem szakadhattak meg. Továbbra is várjuk a kicsiket és szüleiket minden szombaton fél 11-es kezdettel bérletes előadásainkra. Szeretném, ha valóban olyan hely lennénk, ahol minden korosztály fel tud töltődni, egy hely, ahová jó eljönni, ahol jó időt tölteni, és ahová jó visszatérni.
A zenepedagógiai foglalkozásokról további információ ide kattintva érhető el, a jelentkezéseket pedig itt lehet leadni. Bővebb információ a családi programokról itt és itt érhető el.