A Meséld el, Daphné című, a Zene Házában december 18-án látható karácsonyi műsor a barokk masque koncepciójára épül: különféle dallamok és témák teremtenek olyan atmoszférát, amely gyönyörködteti és merőben új zenei világba repíti a hallgatót. A briliáns virtuozitással és impozáns történeti tudással felfegyverkezett Bourbon Ensemble a barokk mitológia különleges helyszíneiben merül el. Az együttes művészeti vezetője, Manuela Maria Mitterer mesélt a programról.
– Mikor és miért jött létre a Bourbon Ensemble?
– Hivatalosan 2019-ben alapítottam a Bourbont, de mind a hatan régóta játszunk együtt különféle formációkban. Olyan együttest akartam létrehozni, amely csupa kitűnő szólistából áll, mert mindig is szerettem barokk kamarazenét játszani, de az az érzésem, hogy kiváló szólistákkal egészen más szinten válik ez lehetségessé. Mivel a bourbon szóról valószínűleg a legjobb vanília illata jut a legtöbbek eszébe, a nevünk arra az érzéki dimenzióra is utal, amelyet a minőségi zene képes megnyitni az ember előtt. Az egyik fő célunk, hogy életteli programokat találjunk ki, amelyek a lehető legjobb módon mutatják be a zenét a közönségnek. Ehhez megfelelő zeneszerzőket kell kiválasztani, illetve rendkívül mélyen kell ismerni magukat a darabokat és azok kontextusát. Persze az is elengedhetetlen, hogy magas színvonalon játsszunk, a kezünkben legyenek a leghatékonyabb technikák, és képesek legyünk különböző stílusokat és artikulációkat helyes módon használni. A Bourbon minden egyes zeneszerző számára speciális játékmódot, nyelvet alakít ki, mivel a barokk korban a zeneszerzők rengetegféle nemzeti stílusban írtak, még akkor is, ha ezek a stílusok néha keveredtek egymással. Purcellre nagy hatást gyakorolt a francia ízlés, például használ francia díszítéseket, a darabjai mégis sajátosan angol stílust képviselnek.
– Milyen koncepció rejtőzik a Meséld el, Daphné mögött?
– A Meséld el, Daphné (eredeti címén Tell me Daphne) egy polifon darab a 16. századból, Gill Farnaby szerzeménye. Ez a polifon stílus jelenti az egész műsor zenei alapját. A barokk korban a zeneszerzőket nagyban inspirálták a természeti jelenségek, így ebbe a programba olyan darabokat válogattam össze, amelyek valamilyen módon a természethez kötődnek: madarakról és tündérekről szóló kompozíciókat, illetve erdei dalokat. Kutatásokat végeztem a masque barokk formájáról is, amely operaszerű műfaj, úgynevezett szemiopera, vagyis félig opera. Gyakran tartalmaz tündér- és boszorkánytáncokat, és Purcell különösen kedvelte. Ezek a táncok további kontextusba helyezik a műsorban szereplő alkotásokat, hogy a közönség minél inkább bele tudjon helyezkedni a programba, és megtalálja benne a szórakozást. Remélem, hogy a darabok hatására ezekről a különleges erdei lényekről is gondolatok támadnak majd a hallgatóságban.
– Hogyan kapcsolódik ez a program a Zene Háza szellemiségéhez?
– A Zene Háza épületét a tervező, Sou Fujimoto a természet köré komponálta: mindenhol jelen vannak a levélmotívumok, sőt néhány fa is részét képezi ennek a lenyűgöző épületnek, amely szervesen illeszkedik az azt körülvevő parkba. Csodálatos műalkotásnak tartom a Zene Házát; még inkább arra ösztönzött, hogy a természet, egészen pontosan egy barokk erdő legyen a program fő témája.
– Miért tartod fontosnak, hogy a műsoraitok meghatározott koncepció köré szerveződjenek?
– Egyrészt ez segíti a közönséget a zene teljesebb megértésében és befogadásában. Másrészről úgy gondolom, hogy manapság zenésznek lenni azt is magában foglalja, hogy szélesebb látókörű programokat állítsunk össze. Persze gyönyörű zenéket játszani önmagában is művészet, de számomra ez nem elég. A barokk zene ráadásul rendkívül szabad és inspiráló, a szerkezete és karaktere lehetővé teszi, hogy a saját ötleteink alapján találjunk ki nagyszerű műsorokat.
– A barokk oboa mellett blockflötén, vagyis barokk furulyán játszol. Hány hangszert takar ez valójában?
– Harminc furulyám van összesen, amelyeknek külön szekrényt tartok fenn a lakásunkban. A játszott daraboktól függ, hogy egy-egy előadáson hányat használok közülük, általában 4-10 hangszert szoktam kiválasztani. Az egyes furulyák nemcsak hangmagasságukban és az általuk megkívánt artikulációban különböznek egymástól, hanem azt is lehetővé teszik, hogy eltérő hangulatokat és karaktereket teremtsek meg a színpadon. Némelyiknek levegősebb, némelyiknek sötétebb a hangja; egyesek alkalmasabbak a virtuózkodásra, mások az édes hangzáshoz ideálisak. Még nem vagyok biztos benne, hogy ezen a koncerten hány furulyát fogok használni, 5-6 darabot biztosan.
– Jártál már Magyarországon?
– Igen, elég sokszor, főleg az utóbbi egy évben, amikor a Capella Savariával játszottam több alkalommal. Általában barokk oboásként találkozhatott velem a magyar közönség. Jártam Pécsett, a keleti országrészben, és természetesen Budapesten is. Különféle zenekarokban pedig számos magyar zenésszel találkoztam Európa-szerte.
A koncertre ide kattintva lehet jegyet váltani.
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.
