Simon Izabella és Várjon Dénes zongoraművész-házaspár főszereplésével folytatódik a Magyar Zene Háza kurátori hétvége-sorozata, melynek lényege, hogy az adott hétvégén a kurátornak hívott művész vagy művészek állítják össze a programot. Az ismert zenészházaspár március 9-én és 10-én a társművészetek egymásra hatását állítja középpontba úgy, hogy minden korosztály találhasson számára értékes programot.
– Márciusi kurátori hétvégéjük programja rendkívül szerteágazó: lesz gyerekprogram, megjelenik az irodalom, de a főszereplő természetesen a zene lesz. Milyen koncepció mentén állt össze a program?
Várjon Dénes: A hétvége koncepciója tulajdonképpen ugyanazon az elképzelésen alapul, amely Izabella gyerekkoncertjeinek is kiindulópontja, vagyis, hogy a különböző társművészetek hatnak egymásra és nem elválaszthatóak egymástól. A hétvége folyamán egy olyan inspirációs teret szeretnénk megteremteni, ahol minden korosztály talál számára értékes programot, összefonódik az irodalom a zenével, a kamarazene a szólójátékkal és a versenyművek világával. Azt szeretnénk megmutatni – ez mindkettőnk ars poeticája is –, hogy a kiindulópont és a lényeg mindig ugyanaz a zenélés különböző megnyilvánulásainál.
– Izabella mindig nagy hangsúlyt fektetett a gyerekeknek szóló ismeretterjesztésre, így ez a kurátori hétvége sem múlhat el gyerekeknek szánt program nélkül. Március 9-én, a délelőtti koncert címe, a Hang-Szín-Kép azt sejteti, hogy a vizualitás is kitüntetett szerepet kap. Hogyan képzeljük el ezt a koncertet? Mi fog történni a színpadon?
Simon Izabella: A művészet varázsvilágában hatalmas az összetartozás. A hangokkal csakúgy, mint a festékekkel lehetséges „színezni”, egy versnek a szavak által van dallama és ritmusa, de lehet hozzá zenét is komponálni, így alakulhat át dallá. A zene és a ritmus hatására pedig megjelenik a mozgás a tánc öröme. Ezen az előadáson Weöres Sándor költészete fontos szerepet kap, magam is egy általa írt gyönyörű verssel jövök be a gyerekekhez, de Farkas Ferenc dalaiban is két olyan vers hallható majd, amely a kicsik nagy kedvence. A fuvola hívogató hangja egy varázserdőbe, a mesék birodalmába röpít bennünket, ahol Csipkerózsikával találkozhatunk Ravel Lúdanyó meséiből, majd megismerkedünk Csúnyácskával és megtudhatjuk, hogy a pagoda a mesék világában egészen mást jelent, mint a valóságban. Végül egy olyan zenés mesében találjuk magunkat, melyet minden gyerek jól ismer, csak kicsit másként. Vajon kik lehetnek a Kis Piros Hegedű és a Nagy Gonosz Cselló történetének eredeti szereplői? Pillanatok alatt ki fogjuk találni, és el is indulunk egy olyan világba, ahol a Grimm mese mintájára egy mulatságos történetben a hangszereké és a zenéé lesz a főszerep, Anne Dudley és Steven Isserlis tollából. Eközben a „Varázsvászon” segítségével érdekes festmények jelennek meg, melyek kapcsolódnak a művekhez. Az előadás alatt pedig Lincsi lányunk készít a gyerekeknek egy olyan meseillusztrációt, ami a koncerthez kapcsolódik.
– Hány éves kortól ajánlható ez a koncert? A gyerekeket könnyű megfogni a klasszikus zene, vagy egyáltalán a minőségi zene számára? Mi a titok?
SI: Nagyon nehéz meghatározni a korosztályt, mert a gyerekkoncertjeimre mindig családok érkeznek, kisebb-nagyobb gyerekekkel. Talán 4 éves kor a legideálisabb alsó korhatár, a felső pedig 12 év. A gyerekek fantasztikusak, nagyon nyitottak, kíváncsiak és gondolkodóak. A játékosság a lételemük, és ezen keresztül minden számukra új dolgot nagy érdeklődéssel fogadnak, a klasszikus zenét éppúgy, mint a képzőművészetet. A mi feladatunk pedig, hogy csak a legmagasabb minőséget nyújtsuk számukra. Ezt nagyon fontosnak tartom. Nem szabad átmenni egy látszatvilágba, amely más irányokat véve tévutakra vezetheti őket. Fontos, hogy érezzék a figyelmet, a szeretetet, így kialakul közöttünk egy híd, amelyen szabad az átjárás, és ez egy csodálatos dolog. Talán ez a titok.
– Ugyanezen a napon az esti koncerten Clara Wieck és Robert Schumann kapcsolata elevenedik meg a színpadon úgy, hogy közben megvalósul az irodalom, a színház és a zene együtt állasa. Miért éppen őket választották? Mit üzenhet kettejük története a mai embernek? Milyen műveket hallhatunk?
SI: Clara Wieck és Robert Schumann élettörténete több szempontból is egyedülálló a zenetörténetben. Mindketten hatalmas ívű pályát futottak be a saját területükön, és ezzel együtt kicsit mindketten vágytak a másik zenei életterére. Robert pályája elején pianistának készült, Clara pedig egész életében szeretett volna nagyot alkotni a komponálás területén is. Az, hogy Clara a 19.században nőként ennyire ünnepelt zongoraművész lehetett és egy nagyon intenzív koncertező életet folytatott, önmagában véve is különlegesnek számított. Szerelmük az egyik leggyönyörűbb történet a művészet területén. Nemcsak az életben, de művészetükben is támogatták egymást, igazi társai, partnerei voltak egymásnak. Azonban az élet nehézségeit ők sem kerülhették el, és a siker mögött rengeteg viszontagságot, mély drámát éltek meg kapcsolatuk kezdetétől. Mindez kiderül a zenés-színházi előadásból, melyen Clara és Robert néhány művének részletei is felcsendülnek, illetve Brahms G-dúr hegedű-zongoraszonátájának első tétele, mely Clara egyik kedvence volt. Brahms mindkettőjük életében fontos szerepet töltött be, a történet Brahms életükbe való megjelenésével zárul le vagy inkább marad nyitva. Ezzel a darabbal, melynek szerkesztője és dramaturgja is vagyok, nem egyszerűen üzenetet szerettem volna közvetíteni, hanem sokkal inkább gondolatokat ébreszteni a mai ember számára is. Olyanokat, amelyek az előadáson kelnek életre, de hazafelé és otthonaikban is tovább gondolkodásra serkentik a közönséget.
– Clara szerepében Udvaros Dorottya, Schumann szerepében Widder Kristóf látható-hallható.
SI: Óriási öröm számomra, hogy Udvaros Dorottya elvállalta Clara szerepét, Widder Kristóf formálja meg Robertet, Gardenö Klaudia pedig megrendezi a darabot. Először fogunk együtt dolgozni, és nagy izgalommal várom a találkozást.
– Vendégművészeket is hívtak a hétvégére, Langer Ágnest, Szabó Ildikót, Győri Noémit és Mondok Yvette-et.
VD: Nagyon örültünk, hogy mindannyian rögtön elvállalták a közreműködést, és nagyon nyitottak voltak arra is, hogy különböző „szerepekben” is fellépjenek. Nekünk, zenészeknek, egy ilyen „minifesztivál” megálmodásánál az egyik legfontosabb kérdés, hogy kik lesznek a társaink az „utazás” során. Ági, Noémi, Ildi és Yvette nagyszerű és sokoldalú művészek, Izával együtt nagyon várjuk a közös próbákat és koncerteket velük.
– A zárókoncert címe: Klasszikus Társas Játékok – ez mit jelent?
VD: A zárókoncert tervezése folyamán a gyújtópont a kamarazenélés volt, ami mindkettőnk számára az egyik legfontosabb zenei megnyilvánulás, kommunikáció. A zongorástrió műfaja ezen belül is az egyik legizgalmasabb „társas játék”, hiszen mindhárom hangszer, a hegedű, a cselló és a zongora, teljesen egyenrangúan tud részt venni a zenei szövet alakításában. A kamarazenélés, ha a partnerek értik, beszélik egymás és a zeneszerző zenei nyelvezetét, akkor igazi közös, rendkívül inspiráló játékká tud alakulni, Haydn és Beethoven triói pedig a műfaj igazi csúcsai. A programot meg szerettük volna koronázni két versenyművel, hiszen a zenekarral való kommunikáció is a kamarazenéből indul ki, fejlődik tovább. Weinberg fuvolaversenye egy igazi különlegesség, amely Magyarországon még soha nem hangzott el, Mozart kétzongorás versenyműve pedig maga az örömzenélés és nekünk is az egyik legkedvesebb darabunk. Nagy örömünkre az egészen fiatal generációt is tudjuk foglalkoztatni a programban, hiszen a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kamarazenekar kíséri a versenyműveket,nagyszerű karmester kollégánk Dubóczky Gergely irányításával.
