A világ rock- és popsztárjainak portréi lepték el a Zene Háza Előcsarnokát és föld alatti közönségtereit; Beyoncé, Björk, Snoop Dogg, Nirvana vagy éppen Azahriah fotóját is megtekintheti a közönség. A májusban nyíló Dívák & Ikonok kiállításhoz kapcsolódó pop-up tárlat egy 41 darabos képválogatáson keresztül a zenei fotózás nemzetközi fenegyerekének, Bozi Tibornak a sokszínű életművét mutatja be.
A Münchenben élő fotográfus az elmúlt 40 év megkerülhetetlen zenei dokumentátorává és portréfotósává vált, kamerája többezer zenészt és zenekart rögzített. A Zene Házában Face to Face címmel látható kiállítása egy-egy portré erejéig olyan sztárok arcait mutatja meg, mint Lauryn Hill, Aaliyah, Janelle Monáé, Nina Hagen, Alice Cooper, Elliott Smith vagy Péterfy Bori. Olyan zenekarokat hoz közel továbbá, mint a Beastie Boys, vagy a maszk nélkül ritkán látható Daft Punk. A Zene Házában ingyenesen elérhető tárlat április 21-ig látható.
Bozi Tibor mérnöknek tanult Budapesten, ám hamar kiderült, hogy sokkal inkább a fényképezés a neki való pálya. Fiatalon az országváltás mellett döntött, kalandos úton, egy autó csomagtartójában hagyta el Magyarországot, 1977-ben. Dolgozott többek között Rómában, Barcelonában, Caracasban, Miamiban, karrierjét a zenei fotózás mellett színházi produkciók fotósaként is alakította. A 90-es évek elején a divatfotózás jelentett új fókuszt számára, olyan magazinoknak készített képeket, mint a Vogue, az Elle vagy a Harper’s Bazaar.
Miközben New Yorkba költözött, Jamaicában megismerkedett Lynn Goldsmith világhírű zenei fotóssal, majd Goldsmith ügynöksége, az LGI tartós szerződést ajánlott neki. Bozi a 90-es évek második felében Münchenben telepedett le, innen Londonban és az Egyesült Államokban működő lemezkiadóknak, magazinoknak dolgozott. Sokat utazott, zenészek, művészek, tévés személyiségek portréit készítette ekkor – Beck, Eminem, Mary J. Blige, Juliette Lewis, Björk, a Guns N’ Roses, Marilyn Manson vagy az ekkoriban televíziós showműsorokban szereplő Donald Trump is lencsevégére került.
Bozi Tibor fotói világlapok címlapjain jelennek meg, képeit a New Yorker vagy a Rolling Stone is közli. Jellemző rá az erős gesztusok megragadása, a sokszor csak néhány percnyi munkaidő alatt elkapott mozdulatok rögzítése. A harsány és színes képek világa mögött mindig a személyiséget keresi. Ez a szándék a sokszor karrierjük elején, vagy felfelé ívelő szakaszán elkapott előadókról készült portrékon is átüt, olyan karaktereket mutatva meg, akiket ma már globális sztárként kezelnek a világ minden részén. Bozi mottója egyértelmű: „Az úgynevezett sztárokkal bánj tisztelettel, de tisztelet nélkül. Messze ez hozza a legjobb eredményt.”
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.
