A Concerto Budapest Mozart Planet elnevezésű blogjában hétről hétre személyes történeteket, interjúkat olvashatnak, miközben együtt gondolkodhatnak a zenekarral a magyar kulturális élet zenével kapcsolatos legfontosabb kérdésein.
Eredetileg azzal kerestem fel Keller Andrást, hogy interjú időpontot beszéljünk meg az új Mozart Planet blog indításával kapcsolatban. Az időpontegyeztetésből hosszas beszélgetés kerekedett, melynek végén, csak mikor letettem a telefont ébredtem rá, hogy már vagy úgy félórája ösztönösen jegyzetelni kezdtem, és nagyjából két hónapra elegendő téma indult el a fejemben. Úgy éreztem magam, mint aki kincsesbányára lelt, és tudtam, hogy az olvasók ugyanezt fogják átélni, amikor hétről hétre személyes történeteket olvashatnak élő és már eltávozott legendákról, a művész-interjúkon keresztül virtuálisan találkozhatnak a klasszikus zenei élet hazánkban csak néhány napot töltő világsztárjaival, és együtt gondolkodhatnak a magyar kulturális élet zenével kapcsolatos legfontosabb kérdésein. Egy dologban már akkor biztos voltam: éppen ideje volt blogot indítania Keller Andrásnak, a Concerto Budapest zeneigazgatójának.
– Mikor fogalmazódott meg önben, hogy blogot indítana?
– Már elég régen formálódott bennem, hogy szeretnék indítani egy fórumot, ahol beszélgetni lehet a társadalom számára fontos kérdésekről a zene tükrében. Tapintható, hogy az egész világban egy elidegenedés zajlik, hiszen az internet mára sokak számára látszólag helyettesíti a valós emberi kapcsolatokat.
Zene és hit nélkül szerintem sivár az élet. A zene összekapcsolja az eget és a földet, és ami azon is túl van. Ezt az élményt szeretném ebben a blogban megosztani.
– Honnan jött a gondolat, hogy a blog neve Mozart Planet legyen?
– Ez a név az én ötletem. Szerintem a hangok élőlények, és amikor zenélek, szeretnék közéjük tartozni. Ehhez át kell lépnem egy másik dimenzióba, így találtam rá a Mozart Planetre, amely egy távoli és közeli bolygó, ahol a hangok laknak, és a belőlük áradó szeretet alkotja az ottani világot. A zenéről nagyon nehéz beszélni, hiszen azt igazából játszani kell. Érzeteket, érzéseket azonban tudunk kelteni. Aki átélte már, mit is jelent a zenében létezni, tudja, mennyivel jobb ott lenni, mint a mindennapokban. A hangok által a szeretet megszólal, a másik ember meghallhatja, és az ő szívében is keletkezhet valamilyen érzés. Ez a mi foglalkozásunk. A hivatásunk. Ez a Mozart Planet. Egy olyan bolygó, ahova mindenkinek érdemes lesz eljönni néha, hogy egy kicsit jobban érezhesse magát.
Lehet, hogy ez idealisztikusan hangzik, de van egy nagyon kézzelfogható része. Meggyőződésem, hogy Magyarország jövője azon is múlik, hogy fognak-e zenét tanulni az eljövendő generációk.
Ha abban tudunk nézőpontot váltani, hogy a zenetanulás ne hobbi legyen, hanem nélkülözhetetlen része egy gyermek életének, akkor annak alapvető társadalomformáló ereje lehet. Kodály csodálatos eszméjéhez annyit tennék hozzá, hogy az éneklés mellett hangszert is adnék a gyermekek kezébe. Az akkori gazdasági helyzetben ez elképzelhetetlen volt, most azonban én esélyét látnám egy ilyen programnak. Nagyon hasonlóan a világszerte híressé vált venezuelai El Sistema programhoz.
– Mit jelent az El Sistema?
– Az El Sistema (A Rendszer) egy zenei nevelési program, melyet 1975-ben Venezuelában José Antonio Abreu zeneművész-tanár alapított. A mozgalom mottója a „Zene a változásért” lett. Lényege egy ingyenes klasszikus zenei nevelés, mely lehetőséget biztosít a nehezebb sorsú gyermekek fejlesztésére, társadalomba való beilleszkedésének segítésére.
A program rendszeres elfoglaltságot is jelentett a gyermekek, fiatalok számára, így több tízezer gyermeket emelt ki a szegénységből és óvott meg a bűnözővé válástól.
Abreau mester Kodályhoz hasonlóan azt vallotta, hogy a zene a társadalmi fejlődéshez vezető út, hiszen a legfőbb értékeket közvetíti, a szolidaritás, a harmónia és a kölcsönös együttérzés által. Mindezek erejével magasztos érzéseket kifejezve egy egész közösség, vagy akár a társadalom egyesítésére is képes.
Magyarországnak meg kell találnia a saját szisztémáját. Kellene egy Magyar Szisztéma. Ha elfogadjuk, hogy az érzelmi intelligencia kialakulásában döntő fontosságúak a zenei hatások, ha azt akarjuk, hogy az unokáink vagy az ükunokáink egy boldogabb Magyarországon éljenek, ahhoz nagyon fontos lenne megtenni azt a lépést, hogy az általános iskolai zenetanulás országos szinten kötelező legyen. Ehhez nagyon – nagyon sok elkötelezett tanító kell, aki hisz ebben.
El kell fogadni, hogy a zene nem szórakozás, hanem a fiatalok szellemi és érzelmi fejlődésének egyik kulcsa.
A Mozart Planet által tágítani szeretnénk az emberek gondolkodásának horizontját a klasszikus zenét illetően. Összegyűjteni ezen a fórumon a velünk együtt gondolkodó művészek tapasztalatait, élményeit, és ezáltal hosszú távon egyfajta irányt mutatni, vagy akár közös filozófiát alkotni.
– Ha csak az idei évadot nézzük, szeptember közepe óta megfordult önöknél Christian Tetzlaff, Szergej Krilov, Jevgenyij Koroljov, Muza Rubaczkyte, Kelemen Barnabás, Várjon Dénes és sorolhatnám, hiszen a Concerto Budapest idei programja is rendkívül gazdag. Kikkel találkozhatunk még? Kikkel vagy kiről gondolkodhatunk együtt Mozart Planet blogon a közeljövőben?
– Az elkövetkező koncertek mindegyike nagyon különleges. Érkezik Elisabeth Leonskaja, Baráti Kristóf, Eötvös Péter, Berecz Mihály, Takács Nagy Gábor, Khatia és Gvantsa Buniatishvili, Thomas Zehetmaier, Várdai István, Gidon Kremer, csak hogy néhányat említsek, de igazából én általában csak egy koncerttel előre gondolkodom. Nekem mindig a következő koncert a szívügyem. Egyszerűen ilyen típus vagyok.
– A következő nagy esemény a Hallgatás Napja lesz.
– Igen. A Hallgatás Napja egy alapvetően kortárs műveket bemutató, idén ingyenes fesztivál, ami persze azért néhány klasszikus művel is kiegészül. Ez a rendezvény, melynek kezdetektől a BMC ad otthont, számomra a sűrítettsége miatt érdekes, hiszen az egész napon át tartó koncertek, bemutatók sajátossága, hogy nagyon különböző darabok kerülnek egymás mellé.
Egy koncerten minden elhangzott mű befolyásolja az őt körülvevő műveket, ezáltal a művek valamilyen síkon egymással is kapcsolatba kerülnek.
A különböző zenék a történelem részei, benne vannak az evolúcióban, ezért egymás mellé kerülve hatást gyakorolnak egymásra. Ha egy Beethoven mű után egy Csalog Gábor művet játszunk, az a kettő biztosan fog egymásnak valamit mondani, ami csak ott a helyszínen derül majd ki. A Hallgatás Napjának általában az a célja számomra, hogy létrehozzak olyan dimenziókat, melyek csak ott, a helyszínen tudnak megvalósulni, előre nem tudjuk őket meghatározni. Nekem ebben éppen ez a vonzó. Ezért szeretek sokat foglalkozni a koncertműsorok összeállításával.
Egy koncert az olyan esemény, ahol zenék randevúznak egymással. Egyetlen darabot meghallgatni és aztán távozni éppen emiatt nem érdemes, hiszen a koncert az én szememben műalkotás, ami mindig egyedi.
Érdekes volt számomra a Magyar Kincsek Ünnepének zárókoncertje, ahol Ligeti Györgynek egy korai műve, a Concerto Românesc után Veress Sándor – aki Ligeti tanára is volt – legutolsó műve, a Concertotilinkó következett. A két mű teljesen eltérő jegyeket mutat egymástól, és mégis gyönyörűen kapcsolódtak össze. Utána a Weiner Concerto zongorára és a Nádor hegedűverseny, – melyet egyedül Kelemen Barnabás játszik a világon -, annak ellenére, hogy kuriózumnak számító művekről beszélünk, kerek egésszé formálták az estét. Olyan érzésem volt, hogy ezeknek a műveknek állandóan együtt kellene lenniük. Az az alapgondolatom valósult meg a Magyar Kincsek Ünnepén, hogy vannak kincseink, amelyekről nem is tudunk, de ha egyszer meghalljuk, hirtelen otthonossá, ismerőssé válhatnak számunkra. Bartók Concertója persze aztán megkoronázta a programot, de bevallom, nélküle is ez a négy ritkán megszólaltatott darab otthonra lelt a Zeneakadémián, és engem személy szerint boldoggá tett, hogy életre kelhettek egymás mellett.
A Hallgatás Napja is ebből a szempontból lesz érdekes. Ez a fesztivál idén teljesen ingyenes. Szeretném, ha mindenki eljönne, és aki teheti, támogatná azért, hogy legyen kortárs zene, és hogy a Concerto tudjon ilyen fesztiválokat szervezni.
– Hogyan lehet támogatni ezt a Fesztivált?
– Többféle módon. Elmesélek egy történetet. 20 évesen néhány napig a londoni Charing Cross metró állomáson zenéltem, mert elfogyott a pénzem, és enni kellett. Úgy emlékszem, rengeteg pénzt kerestem napi másfél óra „koldulással”, és bizonyos szempontból életem legsikeresebb időszaka volt, mert csodálatos elismeréseket kaptam. Örömet szereztem sok járókelőnek, virágokat, ajándékokat hoztak, volt, aki lerajzolt, és akinek semmije nem volt, írt nekem pár szép sort. Yehudi Menuhin asszisztense is meghívott egy estélyre, de végül nem mertem elmenni, túl félénk voltam. Egyszer aztán átmentem a Piccadilly Circusre. Eljátszottam a Bach h-moll partitából egy tételt – ezek nem olyan hosszúak -, mégis a végére olyan tumultus alakult ki, hogy jött a rendőr, és nagyon kedvesen megkért, hogy ne haragudjak, de menjek máshová, mert annyira szépen játszom, hogy teljesen leblokkoltam a metrót, nem tudnak az emberek felfelé és lefelé közlekedni.
Az egyik kedves levelet, melyet ott kaptam, a mai napig a hegedűtokomban őrzöm…
Visszatérve a kérdésre, a támogatásnak sokféle módja lehetséges. Az anyagi támogatás nagyon fontos, de amint az elmesélt példa mutatja, megindító tud lenni az is, ha valaki csak annyit ír, hogy boldoggá tettük a zenénkkel. Ezért zenélünk, ez a küldetésünk. És ezért indul el a Mozart Planet blog is.
