Osváth Júlia Kossuth-díjas szoprán operaénekes, érdemes és kiváló művész, az Operaház Örökös Tagja 1908. február 15-én született Rákospalotán, és 1994. augusztus 20-án hunyt el Budapesten.
Osváth kilencéves korában kezdett zongorázni tanulni. Tizenötéves korától varrónőként kellett hozzájárulnia a család költségvetéséhez. Rövid énekképzésben vett részt a budai Zeneakadémián, majd Lichtenberg Emil kórusának lett tagja, később pedig szólistája. 1929-ben a Palestrina Kórus, 1930-tól a Mátyás-templom szólistája. 1933-ban a Zeneakadémián egy tanév alatt elvégzett három évfolyamot, és magánúton tanult tovább Palotay Árpád növendékeként. Később Sipos Jenő volt az énekmestere.
1934-ben meghallgatás alapján szerződtette Radnai Miklós az Operaházba. 1935. június 17-én Székelyhidy Ferenc 25 éves tagságának jubileumi előadásában debütált Gara Máriaként Erkel Hunyadi Lászlójában. 1936-tól volt rendes tag 1966-os nyugdíjazásáig, de még három évig szerepelt. Utoljára 1969. március 12-én, a Don Giovanni Donna Annájaként lépett a budapesti közönség elé.
Pályája első szakaszában főleg lírai koloratúrszoprán szerepeket énekelt, főként Mozart-operákban, később számtalan spinto és drámai szoprán hangra írott alak is repertoárjába került Verdi és Wagner műveiből. Az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékokra Arturo Toscanini őt választotta az Éj királynője szerepére Mozart Varázsfuvolájában. Salzburg mellett sikerrel lépett fel Bécsben, Oostendében, Bukarestben és Moszkvában.
Jeles amatőr csillagász és hobbifestő is volt.
Az énekesi adottságok és színészi képességek ideálisan találkoztak benne, nagyszerűen ábrázolt hanggal is. „Tulajdonképpen sohasem akartam operaházi tag lenni. Van, aki mindent megtesz, hogy odajusson, mamája bekopog ide-oda, velem nem törődött senki. Fiatal voltam, élveztem, hogy szép vagyok, hogy sikerem van. De mindez mulandó, hiába… ma már nem olyan az ember. 63 éves koromban még Paminát énekeltem. Mást már eltemetnek ilyenkor” – nyilatkozta egyszer Osváth.
1949-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 1995-ben avatták fel az Operaház főlépcsőházában Domonkos Béla őt ábrázoló szobrát. Emlékére 2008-ban megalapították az Osváth Júlia-díjat, amelyet először Bazsinka Zsuzsanna vehetett át. Egykori lakóhelyén emléktáblát helyeztek el tiszteletére Budapest II. kerületében.
(Via Wikipedia)
