A korszakos jelentőségű jazzmuzsikus és hazánk kapcsolata emlékezetes pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget, bár mindezek betetőzését sajnos megakadályozta a sors. A Müpa megrendelésére készült Corea-kompozíció ősbemutatóját a világjárvány miatt előbb halasztani kellett, ám a nyárra kitűzött premier előtt, februárban a művész váratlanul elhunyt.
A hirtelen végzetessé vált betegség egy alkotó erejének teljében lévő, sőt egyenesen fiatalos benyomást keltő, de már hetvenkilenc éves művész pályájának vetett véget. Pedig Coreának évekre előre tele volt a naptára. Az egyik ilyen bejegyzés a június végére tervezett Müpa-koncert volt: ezen kellett volna többszöri halasztás után bemutatnia az intézmény másfél évtizedes jubileuma előtt tisztelgő művét.
Persze a jazzprogramok szerkesztői nemcsak Coreát kérték fel: örömünkre megvalósult László Attila Csodák Palotája című művének premierje, ahogy Oláh Kálmán is be tudta mutatni szimfonikus alkotását, Passacaglia jazztrióra és zenekarra címmel. Ezek az események még az első, illetve a második járványhullám előtt zajlottak le. Ugyanerre a felkérésre időközben Branford Marsalis is komponál. Corea darabja is megszületett Concerto for Trio címmel, a kottát már elküldte. Így talán még nem kell végleg lemondanunk arról, hogy avatott kezek megszólaltassák a darabot, erről azonban még zajlanak a tárgyalások.
Közhelyszámba megy, hogy Corea Bartókot mindig úgy emlegette, mint egyik kedvenc zeneszerzőjét, ha nem a legkedvesebbet — és nem csak akkor, amikor éppen nálunk turnézott. A hat vonósnégyest és a Concertót például rendszeresen hallgatta. Hogy mikor találkozhatott először a század legjelentősebb magyar zeneszerzőjével, arról csak sejtéseink lehetnek.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Történhetett ez a Juilliard School of Music falai között, miután Corea 1959-ben New Yorkba költözött, és ott elkezdte — bár sohasem fejezte be — klasszikus zenei tanulmányait. Azt viszont tudjuk, hogy apja jazzbandjében esett át a tűzkeresztségen, és hogy a modern jazz-zongoristák példája, valamint a dögös latin zenekarok csábították el a zeneakadémiai órákról, előléptetése pedig Miles Davis zenekarában következett be.
Bartók követőjének viszont legalább 1983 óta tarthatjuk, amikor megjelent a saját Mikrokozmosza, az elbűvölő Children’s Songs szóló zongorára. Akár korábbi dátumot is mondhatunk, hiszen ennek több darabja is régebbi a ciklus kiadásánál, például az egyes számú dallama már az első Gary Burton duettlemezen és a Light as a Feather című 1973-as Return to Forever-albumon is felbukkan.
Bartók ez idő tájt Coreára gyakorolt hatásáról már bizonyára születtek zenetudományi dolgozatok, hiszen a kapcsolódás bevallott és nyilvánvaló már a Children’s Songs alapötletében is: az apróság(ok) elismerése és nevelgetése, kibontása, kicsi és nagy kozmosz kontrasztokban megmutatva. Viszont igazán a jazzre és Coreára jellemző, hogy a ciklus több darabja felbukkan nemcsak a kolosszálisan népszerű jazz-rock lemezeken, hanem a későbbi, elmélyült modern kamarajazzt a rá jellemző játékossággal megtöltő felvételein is.
Mikor találkozhatott vele először a magyar közönség?
A vasfüggöny mögötti levegőtlen országban is műsorra tűzték felvételeit a médiumok: már 1969-ben felbukkant a Magyar Rádió kísérleti adásában, méghozzá sztereóban — pedig hol volt még akkor Corea Grammy-díjainak hosszú sora! Tíz évvel később egy német Corea-koncertfilm keltett feltűnést, és nemcsak a rajongók köreiben: az Esti Hírlap recenziót közölt a Magyar Televízió adásáról. A sajtó Corea és Herbie Hancock közös turnéjáról is beszámolt. Ennek műsora, amely az Ostinato című Bartók-darabot is tartalmazta jazzfeldolgozásban, NDK kiadású licenclemezen vált sokak számára hozzáférhetővé. És egy magyar lemez is fontos epizódja fogadtatásának: Szabó Gábor hazatérésként is értékelhető nagylemezén egy teljes lemezoldalon játszik.
A Módos Péter szerkesztésében televízió-képernyőre került Pori Jazzfesztivál-közvetítések is megelőzték Chick Corea első magyarországi fellépéseit. A legelső személyes találkozást viszont meglepő módon az Animals együttesnek köszönhetjük. Az akkoriban teljhatalmú Országos Rendező Iroda ugyanis a beatzenekar „szerződésszegése” miatt — az együttes lemondott egy koncertet — 1983. november elsejére meghívta Coreát a Budapest Sportcsarnokba: ezen az eseményen az Animals fellépésére váltott jegyeket is elfogadták.
A zongorista Gary Burtonnel és egy vonósnégyessel érkezett, sokak őszinte elképedésére. Ezután már sorban, szinte egymás után következtek a fellépések, Corea meghitt viszonyt alakított ki a magyar közönséggel. 2006-ban a Budapest Kongresszusi Központban és Debrecenben koncertezett a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarának kíséretében.
Műsorán egy Mozart-zongoraverseny szerepelt, majd Bartók műveire improvizált. Gary Burton vibrafonossal később duóban is fellépett, és elhozta a Vigil című lemez kedvéért alakított fiatal együttesének hattagú új változatát is. 2017 májusában Trilogy elnevezésű formációjával járt Budapesten.
Utoljára 2018 júliusában jött el: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben — ahol korábban szólókoncerten is fellépett — adott műsort a nyolcvanas évek végén alakult Chick Corea Akoustic (máskor Elektric) Band talán legnevezetesebb felállásával: John Patitucci bőgőssel és Dave Weckl dobossal.