A nemzetközi zenei életben „a trombita Carusójaként” ismerik, a kritikusok az ördög hegedűséhez és muzsikáló angyalhoz egyaránt hasonlították már — mindezek az asszociációk sokatmondón érzékeltetik azt a felvillanyozó színgazdagságot, amely Szergej Nakarjakov trombitajátékát jellemzi. Szergej Nakarjakov és a Budafoki Dohnányi Zenekar december 9-én 19:30-kor lép fel a Müpában.
A napsütötte itáliai tájak természeti szépséggel, történeti emlékekkel és emberi szenvedélyekkel telített hangulatát csempészi a tél eleji borongós estékbe a Budafoki Dohnányi Zenekar Zeneplusz bérletének decemberi koncertje, melynek zenei érdekességekkel tűzdelt műsor-összeállítása jól illik a hangverseny karmestere, az együttest vezető Hollerung Gábor művészi célkitűzéseihez.
Az est szólistája a világszerte elismert és keresett izraeli-orosz trombitaművész, Szergej Nakarjakov, aki olyan művészekkel muzsikált már együtt pályája során, mint Vadim Repin, Martha Argerich, Mischa Maisky, vagy a karmesterek közül Valerij Gergijev, Vlagyimir Szpivakov, Kent Nagano és Ton Koopman. A játékáról született kritikák a technikai bravúr mellett rendre kiemelik hangjának teltségét és bársonyos fényét, a legapróbb részletekig kimunkált futamokat és a mindig természetes, problémátlan légzéstechnikát.
Művészi személyisége mentes mindenféle sztárallűrtől, a külsőségek elhagyásával és játékának látszólagos eszköztelenségével a felcsendülő zene lényegére irányítja a figyelmet.
Nakarjakov repertoárja a barokk zenétől a kortárs trombitaművekig terjed — eredeti kompozíciók és a saját maga által trombitára vagy szárnykürtre készített átiratok egyaránt helyet kapnak benne —, ám ezen az estén ennek csupán egy szeglete, a romantika korszaka kerül reflektorfénybe. Amilcare Ponchielli a 19. századi olasz opera Verdi mellett legjelentősebb képviselője volt, és bár életművéből leginkább vokális és színpadi alkotásai maradtak meg napjainkig a zenei köztudatban, hangszeres darabjai is érdemesek a figyelemre. 1866-ban komponált F-dúr trombitaversenye korának jellemző tételtípusait alkalmazza (Introduzione — Aria — Tema con Variazioni — Finale), stílusában a militáris gesztusok mellett csillogó, cadenzaszerű szakaszok, valamint az operák zenei világára emlékeztető hangzásképek és sokszor énekhangot idéző melódiák is helyet kapnak. A francia Jean-Baptiste Arban
variációsorozata A velencei karnevál témájára sok évtizeden át a par excellence rézfúvós bravúrdarabot jelentette.
A komponista a trombitával rokon kornett játékosaként jól ismerte és műveiben messzemenően kiaknázta a hangszerben rejlő technikai lehetőségeket.
A programot a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában Verdi A szicíliai vecsernye című operájának szenvedélyes hangú nyitánya, valamint a 20. századi olasz zenetörténet eklektikus stílusban alkotó mestere, Ottorino Respighi szimfonikus költeménye, a Róma fenyői keretezi.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
