1986-os megnyitása óta a Kölni Filharmónia az európai zenei élet szerves része. Sikerének egyik fontos tényezője – természetesen a változatos, szimfonikus és kamaraműveket, operaelőadásokat, jazz-, folk- és popkoncerteket, valamint kevésbé ismert alkotásokat, új és egzotikus művek ősbemutatóit felölelő repertoár mellett – az amfiteátrumszerűen kialakított, kétezer fős, gyönyörű hangversenyterem egyedi atmoszférája. Az intézmény 2016-ban tartotta 11 111. koncertjét, és mára már közel húszmillió látogató lépte át kapuját.
Az épületet Peter Busmann és Godfrid Haberer tervezte, a terem büszkesége, a térszoborként pompázó orgona pedig a bonni mester, Johannes Klais munkája (ő építette a müncheni Gasteig, a krakkói Filharmónia, a kiotói Symphony Hall és a Kuala Lumpur-i Petronas-tornyokban lévő Philharmonic Hall hangszerét is).
Az orgona az eredeti tervekben még nem szerepelt, építését csak azután hagyták jóvá, hogy már elkészültek a koncertközpont tervei, a színpad bal oldalán álló, sípjaival hét tornyot formázó hangszer egyfelől mégis harmonikusan olvad bele a terem látványába, másfelől szembetűnő ellenpontot alkot a jobb oldali csigalépcsővel. A színpadra emelhető mobil játszópadnak köszönhetően az orgonista sem marad láthatatlan, sípok mögé rejtőző alak. A Filharmónia orgonakurátora a kiváló francia művész, Thierry Mechler, aki nemrég Bach Goldberg-variációit rögzítette lemezre a Klais-orgonán.
A Filharmóniában rendezett programok nagyobb részét az épületet működtető Kölnmusik GmbH szervezi, de két rezidens zenekar is dolgozik az intézményen belül, a 20. századi és kortárs zenének elkötelezett Kölni Nyugatnémet Rádió Zenekara, illetve a történetét a 15. századig visszavezető Gürzenich Zenekar – ez utóbbi adta a Filharmónia 1986-os nyitókoncertjét is: Marek Janowski vezényletével játszották Mahler VIII. szimfóniáját.
A koncertek előtt és a szünetekben a látogatók ingyenesen tekinthetik meg az előcsarnokban rendezett, folyamatosan változó kiállításokat, melyek a koncertek kiegészítéseként, kommentárjaként szolgálnak, zeneszerzőkről és a zenei világ más kiemelkedő személyiségeiről szóló dokumentumokat, illetve különböző hangszer-gyűjteményeket mutatnak be, és betekintést engednek a koncertélet kulisszái mögé is.
A Kölni Filharmónia a Müpához hasonlóan tagja az Európai Koncerttermek Szervezetének. Az ECHO által 1995-ben elindított Rising Stars (Feltörekvő csillagok) sorozat keretein belül a szervezetet alkotó kulturális központok évente újabb és újabb tehetséges ifjú muzsikusokat, együtteseket – a jövő sztárjait – delegálnak európai hangversenyturnéra. A kölni intézmény az utóbbi években olyan kiváló fiataloknak adott lehetőséget a részvételre, mint Lucie Horsch, Vanessa Porter, Simon Höfele, az Amatis Trió vagy az Armida Kvartett, a korábbiak közül pedig többen már befutott művészként térnek vissza a Filharmónia színpadára, mint például Igor Levit, aki sok évvel ezelőtt szintén az ő delegáltjuk volt.
A Filharmónia adott helyet 1994 és 2010 között a Kölni Zenei Triennálé hat kiadásának. A végéhez közeledő 20. századra való izgalmas visszatekintés jegyében létrehozott fesztivál minden alkalommal az évad egyik fénypontja volt, a világ legjelentősebb együttesei – köztük a Bécsi Filharmonikusok vagy a Chicagói Szimfonikus Zenekar – és olyan legendás művészek adtak koncertet, mint Ray Charles vagy Al Jarreau.
2011 óta már évente válik a Filharmónia a kortárs zenei előadók találkozóhelyévé, ekkortól rendezik meg ugyanis az Acht Brücke (Nyolc Híd) elnevezésű fesztivált, melyen a kortárs komolyzenétől a jazzen, az elektronikus és világzenén át a popig számos műfaj képviselői pódiumra lépnek, a Filharmónián kívül a város sok különleges pontján is. Emellett performanszok, kiállítások, filmek teremtenek kapcsolatot más művészeti ágakkal, a látogatókat pedig ingyenes koncertek, nyilvános próbák, előadások és gyerekeknek szóló programok is várják, mindenkit az ismeretlen és az új iránti nyitottságra biztatva. A fókusz évente változik, a 2022-es rendezvénysorozat középpontjában a Zene – Amnézia – Emlékezet hármasa áll, az emberi hangot a középpontba helyezve vizsgálja a zenét mint az emlékek tárhelyét.
Emlékezés és felejtés, mámor és rítusok, alvás és álom – ezeket a témákat járja körül az idei fesztivál megközelítőleg ötven eseménye, többek között egy kora reggeli templomi meditáció Morton Feldmannal, Alexander Schumann „alváslaboratóriumának” virtuális valósága, vagy a Klangforum Wien ötórás „Symposionja”, mely a paranormálissal való kapcsolatot kutatja. Rajtuk kívül fellép az Ensemble Modern, az Ensemble Musikfabrik, a Concertgebouw Zenekara vagy a kanadai Constantinople is, a szerzők között pedig Eötvös Péter, Beat Furrer, Malika Kishino, Luís Antunes Pena, Marcus Schmickler és Francesca Verunelli nevét olvashatjuk. A fesztivál keretén belül most tizedik alkalommal hirdettek zeneszerzőversenyt is: ezúttal két billentyűs hangszerre és elektronikára írt műveket várnak fiatal, harmincöt év alatti komponistáktól.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
