Michel Legrand — nomen est omen — naggyá lett, mi több az egyik legnagyobbá műfajában, a színpadi és filmes zeneszerzésben. A francia komponista halmozta a díjakat, melyeket a mindenki által ismert dallamokért kapott, de munkássága szélesebb műfaji hatást is kifejtett: jazzmuzsikusok tették sztenderdekké dalait, ami nem is csoda, hiszen Legrand már az ötvenes években Miles Davisszel és John Coltrane-nel dolgozott. Most a hazai jazz egyik kulcsfigurája, Oláh Kálmán zongorista veszi kezelésbe dalait május 19-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
VÁLTOZÁS!
A Zsidó Művészeti Napok május 19-i nyitókoncertjén – a MÜPA Nemzeti Bartók Béla Hangversenyteremben – Miklósa Erika Kossuth- és Prima Primissima díjas operaénekesnő sajnálatos betegsége miatt Fischl Mónika Liszt Ferenc-díjas énekművész, színésznő, a Budapesti Operettszínház tagja lép színpadra Tóth Vera mellett Oláh Kálmán: The Michael Legrand Songbook című estjén, amelyet Bereczki Zoltán rendezett.
Miklósa Erikának mielőbbi gyógyulást kívánnak a szervezők: a Zsidó Művészeti Napok és a Brice Management. Egyben hatalmas köszönet a bravúros beugrásért Fischl Mónikának, aki a fantasztikus Oláh Kálmán, BalázsElemér és a Budafoki Dohnányi Zenekar, valamint Tóth Vera mellé csatlakozott az utolsó pillanatban – megmentve ezzel a koncertet.
Fischl Mónika azon túl, hogy csodálatos énekesnő, ismeri és rajongva szereti Michel Legrand dalait. A koncerten olyan legendás filmek dalai csendülnek fel Oláh Kálmán újragondolt hangszerelésében, mint A Thomas Crown-ügy, vagy a Cherbourg-i esernyők.
A párizsi Michel Legrand — akit a hely is kötelez — az elsők között tette naggyá Cole Porter I Love Paris című 1953-as szerzeményét, amit nagyzenekari köntösbe bújtatott, a dal meg őt tette híressé, de annyira, hogy Amerikában is kipróbálhatta magát. A korszak legnagyobbjaival dolgozhatott Davistől Coltrane-ig, Bill Evanstől Donald Byrdig.
A jazzrajongók, ismerve ezeket a felvételeket, sajnálják is nagyon, hogy Legrand nem működött együtt lényegesen többször a jazzvilágból érkező muzsikusokkal. Helyette a filmzenékhez vonzódott, amelyekből több mint kétszáz (!) emlékezeteset jegyzett, sőt később musicalzenékkel is felhívta magára a figyelmet. Leginkább persze olyan dallamokkal, amilyenek a Cherbourgi esernyők, A Thomas Crown-ügy vagy a Yentl című filmekben szólnak. Három Oscar-díj, mellé további kilenc jelölés, öt Grammy-díj: felesleges is folytatni a felsorolást, hiszen a műfaj egyik legnagyobb alakja ő, akinek még az unokahúga is sokra vitte a popszakmában — hiszen ő Victoria Legrand, a népszerű Beach House dreampop-duó frontembere.
Hogy dalai az örökzöld filmeken túl máig velünk vannak, abban nagy szerepe volt annak, hogy a Davisékkel közös felvételek nyomán egyre több jazz-zenész kezdte beemelni repertoárjába összetett, mégis jól követhető alapdallamú szerzeményeit. Ma már számos dala a műfaj sztenderdje, de itthon még nem kaptak akkora reflektorfényt, mint most, azon az esten, amelyen a dalok Oláh Kálmán hangszerelésében szólalnak meg. Miklósa Erika és Tóth Vera két eltérő világot közelít majd egymáshoz énekesként, és persze a koncert többi közreműködője (például Balázs Elemér dobos, vagy a Budafoki Dohnányi Zenekar) is pazar élményt ígér. Biztosak lehetünk abban — ismerve Oláh Kálmán állandó igényét az újra —, hogy olyan változatban hallhatjuk a műveket, amilyenben soha korábban. Legrand és Oláh nagyon is illenek egymáshoz: otthonos közegre lelhetnek a magyar zongorista fenomén jazzt és klasszikus zenét párosító, oldott és kötött elemeket társító játékában.
