A Góbé zenekar stílusa szépen kikristályosodott megalakulásuk, 2007 óta. A kikristályosodás azonban ebben az esetben nem a hagyományos értelemben vett letisztultságot jelenti: megszólalásmódjuk, zenéjük úgy vált azonnal felismerhetővé, hogy közben szinte dalról dalra kaméleonként változtatják jellegzetességeiket, és éppen ez az ezerarcúság lett a Góbé egyik legfőbb ismertetőjegye. A Fonónál jelent meg idei albumuk, a nagy sikerű Élem, amely talán a korábbiaknál is szórakoztatóbb. Kárpát-medencei fúziós folk című koncertjükön, október 5-én a Müpában, a velük közös zenei nyelvet beszélő meghívott vendégekkel kibővülve ennek dalait is bemutatják.
Aki hallotta már a Góbét gyerekeknek muzsikálni, tudja, milyen kedélyesen, milyen hangulatteremtő erővel szólítják meg a legfiatalabbakat. És akik hallották bármely lemezüket, esetleg esti, felnőtt előadásaik egyikét, abban is bizonyosak lehetnek, hogy könnyed hangvételű dalaik a többi korosztályt is megszólítják. E „népi popzene” horizontális kiterjedése, azaz a tömegeket sikeresen megszólító jellege nyilvánvaló, ahogy vertikális tagoltsága is: a mély, művészi gondolatoktól az emelkedettségig terjedő, a lélekre intenzíven ható előadás.
Jó példa erre a Góbé világzenéről leválasztott népzenei projektje, a Folk-side. A zenekar életében kulcsfontosságú szerepet játszó és a tagokra nagy hatást gyakorló Bartók Béla 44 hegedűduójára és azoknak forrásanyagára felépített lemezük okos koncepciója csodás zenészi teljesítményekkel párosul. A megértés új fokát jelenti az a feldolgozásforma, amellyel a Góbé akár Bartókhoz, akár — az új lemezen — a betyárdalokhoz nyúl. Rámutatnak, hogy — minden zavaró tényező ellenére — ma is lehet természetes hangon megszólalva új árnyalatokkal gazdagítani a magyar népzenét, egyszerre ápolva és művelve a ránk hagyományozott óriási dallamkincset.
Különös arra gondolni, hogy az említett ezerarcúság az egyetlen közös gyökérig visszavezető utat jelöli ki, hiszen ha a James Bond-krimizene, a reggae, a népi hangszerekkel megvalósított popos hangszerelés, a kőkemény rock-zúzás, a jazz, a ganxta rap és a modern világ megannyi zenei leképeződése párosítható a magyar népzenével, akkor tulajdonképpen valahol minden zenének közös az eredete, és a Góbé előadásában közös a nevezője is: maga a zenekar. Tizenöt év nagy idő egy zenekar életében, van tehát mit ünnepelni, hiszen ezalatt a Góbé valóban közel került a közönséghez — úgy, hogy közben jelentős értékeket is felmutat.
