A nyár vége és az évad kezdete a Müpában az az időszak, amikor a jazz hangjai uralják a termeket. A ház régi hagyománya az augusztusi fesztivál, amelynek középpontjában a jazz korai időszakát képviselő, örökzölden virágzó repertoár áll. A JazzTime koncerteket idén augusztus 26-28. között rendezik.
Echoes of Ellington
Duke Ellington és zenekara közel fél évszázaddal a zongorista-zeneszerző halála után is fogalom az egész világon. Ellington Frank Roberscheuten számára is kimeríthetetlen inspirációforrás, és ha volna időgépe, a nagy tudású holland szaxofonos a zenekar 1942 körüli koncertjeire ülne be, hogy Ben Webster, Johnny Hodges és persze a klarinétos Barney Bigard játékát és rögtönzéseit hallhassa.
Roberscheuten pályája amatőr fúvószenekarban indult, ő is klarinétozni tanult, de tizenöt évesen már dixieland-formációt alakított. Egész Európát keresztül-kasul bejárta kisebb és nagyobb együttesek tagjaként vagy vezetőjeként. Az Ellington-centenáriumon Amerikából kapott lemezfelkérést, nyár elején a bécsi Musikvereinben is fellépett. A nemzetközi tagságú, de magyar vezetésű tradicionális zenekar, a Coquette Jazz Band is meghívta felvételeire vendégszólistának.
Roberscheuten partnerei ezúttal is az egyénített, de autentikus stílusban megszólaló jazzhagyomány képviselői, s köztük magyar kiválóságokat is találunk. A zenekar magját az Echoes of Swing tagjai adják, a modern német ACT lemezkiadó büszkeségei. Az inkább konzervatív beállítottságú Downbeat magazin kritikusa jegyezte meg róluk, hogy amit játszanak, nem visszhangja a stílusnak: ez a zene az elejétől a végéig eredeti. Szalóky Béla, a fesztivál arca ezúttal harsonázni fog velük, míg Dennert Árpád, aki viszont a fegyelmezett, de mosolygós örömzene magyar arca lehetne, szaxofonozik.
Haccacáré
Bényei Tamás és a Hot Jazz Band egy hosszú és sikeres pálya során tökélyre vitte a stílushűséget és az eredetiséget, miközben az együttes hangját egyetlen ütemről is rögtön fel lehet ismerni. Ezt nagyon kevesen tudták elérni. A minuciózus pontosság, amellyel dolgoznak, kiterjed arra is, hogy Haccacáré címmel hirdették meg gálaestjüket, amellyel a zenekar fennállásának 35. évfordulóját ünneplik (ehhez a számhoz persze még két járvány sújtotta esztendőt is számítsunk hozzá). Nem sok ember használja ma ezt a szót, de pontosan értjük, hogy amit kifejez, annak ironikus töltete van, s így tükrözi a Hot Jazz Band attitűdjét. A Hot Jazz Band sok évtizedes, Kossuth-díjjal elismert működése alatt valóságos intézménnyé nőtte ki magát, és ezt most bőven kamatoztatják, no meg azt, hogy a zenekarvezető és a Band tagjai afféle zenei mindenesek, akik jó néhány hangszeren képesek szórakoztatni a közönséget.
A legnagyobb attrakció és a legnagyobb létszámú együttes a kibővített Hot Jazz Band, Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra néven. Bényei trombitásként is megnyilvánul, ezen a hangszeren játszik a magyar tradicionális jazz nagy öregjeit felvonultató Hungarian All Starsban is, amit 1995-ben hívott össze először. Műsoruk látványosságokban is bővelkedni fog, ugyanis meghívták Bóbis László sztepptáncvilágbajnokot és csapatát, valamint Janicsek Gábor szvingtáncvilágbajnokot és partnerét. Vendégük lesz ezenkívül Illényi Katica hegedűművész és énekesnő, akinek minden korstílus jól áll, és mindegyik korszak repertoárját személyes varázzsal és meggyőző könnyedséggel idézi meg.
A Hot Jazz Band koncertjeinek elmaradhatatlan része Bényei bendzsózása. Ezúttal bendzsóötös pengeti a kis hangszert, hozzájuk — ritka különlegességként — csak baritonszaxofon meg mosódeszka csatlakozik. Hagyományosabbnak tekinthető hangszer-összeállításban lép színpadra a klarinétos Fodor László, aki régóta a Hot Jazz Band egyik oszlopa. No persze a multiinstrumentalista virtuózok egész armadáját felvonultató gálaesten a Leslie Fodor Swing Unitba is jut meglepetés: Korb Attila, aki a bendzsósok társaként a termetes baritonszaxofont fújja, eredetileg pedig rézfúvós, és a zongora billentyűihöz is odaül. A vibrafon mellett pedig az Amadindából ismert Holló Aurélt láthatjuk viszont. Haccacáré? Az is. Meg olthatatlan lelkesedéssel és szüntelen virtuozitással előadott örömzene.
Kozma Orsi: Barbra Streisand! – és én?
Barbra Streisand neve a legszélesebb közönség körében ismert, filmjei és lemezei nemzetközi szinten is a legnagyobbak közé emelték, generációk által csodált csillag. Kozma Orsi édesanyja is sokat hallgatta felvételeit, ez magyarázza, hogy a népszerű énekesnő már gyerekként, otthon megismerte az idén nyolcvanesztendős amerikai sztár felejthetetlen slágereit. Mint érdeklődésünkre elmondta, nem egy meghatározott inspiráció, hanem Streisand iránti, hosszú idő óta fennálló, és most már szakmailag is alátámasztott csodálata indította arra, hogy teljes műsort szenteljen a lenyűgöző művésznek.
Az előadás dramaturgiai vázát az élő Streisand-koncertek élményét is emlékei között őrző Zöldi Gergő, a hangszereléseket Cseke Gábor, Orsi régi társa készíti el, a stílushoz nélkülözhetetlen vonóskart pedig a Mendelssohn Kamarazenekar szolgáltatja. A műsorba feltehetően bekerülnek a People, a The Way We Were, a Cry Me a River, a New York State of Mind című dalok, és Michel Legrand-számok is, amelyeket a jazzelőadók is rendre műsorukra tűznek. Kozma Orsi is azt hangsúlyozza, hogy ő jazzénekesnőként teszi magáévá ezt a repertoárt. A gyerekként kézbe vett lemezborítón Streisand arca azonnal megigézte, ehhez csatlakozott a nagy érzelmi mélységeket megjelenítő, utánozhatatlan hang, később azonban azt is felfedezte, milyen közel volt és maradt Streisand a jazzhez, míg végighaladt pályáján, amely hajdan jazzklubokból indult. Természetes, hogy ezen a koncerten utánzásról szó sem lehet, annál inkább a hódolat kifejezéséről, a streisandi világ újjáteremtéséről.
Idén a Müpa végre ismét közönség előtt rendezhette meg a Jazz Showcase-t, amelynek két fődíjasa egymás után lép fel a Jazztime szabadtéri programján szombat délután. A kvartettjével közönségdíjas Bangó Adrienne nem először részesül ilyen elismerésben, az év fiatal jazzmuzsikusa is volt már, amihez rögtön hozzá kell tenni: énekesként. Kezdetben ugyanis hegedülni tanult, el is jutott vele a jazzkonzervatóriumig, ott váltott, bár már hangszerén is több díjat nyert. Érdemes figyelni a már egyre többet szereplő Farkas Zsoltra, az együttes zongoristájára, mert sokoldalú és éretten muzikális. Az első koncerten R&B és hasonló stílushatások lesznek érezhetők, a második, inkább mainstream koncertet ezen a pódiumon a Reggie Jonas Jr. Trió adja, melynek tagjai ezúttal a Showcase szakmai díját váltják szereplésre. A zeneszerzőként is jelentős díjakban részesült Jónás Rezső zongorista már a londoni Királyi Zeneakadémián is tanult, a pesti jazz tanszéken két éve diplomázott. A trió ritmusszekcióját fivérek alkotják, azonban Rezsőnek csak névrokonai, közülük a bőgős, Jónás Géza is egyre több fellépésre kap meghívást.