Négy nagyszerű film szerepel a szeptemberi Európai Hidak: Budapest—Amszterdam műsorán. A Wim Wenders rendezte Párizs, Texas szeptember 17-én, a Peter Webber által rendezett Leány gyöngy fülbevalóval szeptember 18-án, Paul Verhoeven híres műve, a Fekete könyv szeptember 24-én, Peter Greenaway Éjjeli őrjárata pedig szeptember 25-én lesz megtekinthető. Réz Andrással, a Müpa moziszerkesztőjével arról beszélgettünk, milyen szempontok alapján állította össze a programot, és mi jellemzi a holland film közelmúltját és jelenét.
– Hogyan döntötte el, hogy a bőséges kínálatból mely holland, illetve holland vonatkozású filmek kerüljenek bele a válogatásba?
– Nem volt egyszerű feladat! Nagyon sokféle filmet összegyűjtöttem, és végül az alapján szűkítettem le a válogatást, hogy vajon mi jut eszükbe az embereknek, ha azt a nevet hallják, Hollandia. Szélmalmok, tulipánok, híres festők, az ország a tenger szintje alatt fekszik — ezek természetesen közhelyek, de a közhelyek ilyenkor kifejezetten hasznosak, mivel kapaszkodókat kínálnak.
A szűrésből elsőként a festészet emelkedett ki témaként, így választottam ki végül egy Vermeer- és egy Rembrandt-filmet, hiszen az ő nevüket és művészetüket mindenki ismeri. Mindkét alkotás tekinthető egyfajta életrajznak, mert maga a két történet tényekből indul ki, de a megközelítésük teljesen más, és ez rendkívül izgalmas párosítást ad. A 2003-as Leány gyöngy fülbevalóval különlegessége, hogy nagyon hasonló színekkel és fényekkel dolgozik, mint a festő. Ebbe a varázslatos látványvilágba könnyű belefeledkezni, és elhinni, hogy a 17. századi Hollandia valóban ilyen volt. De miközben nézzük a filmet, az andalító mellett fájdalmas pillanatokat is átélünk, megértjük, hogy a korabeli művész mennyire kiszolgáltatott volt a megrendelőknek.
– Mennyiben különbözik ettől a Rembrandt-film világa?
– Ez a fajta dráma — hogy mi a művész hivatása, mennyire kell alkalmazkodnia a környezete szorításához — Peter Greenaway filmjében még erősebb lesz. Míg a Vermeer-film inkább esztétizál, itt a rendező azt boncolgatja, hogy Rembrandt kora politikai-közéleti kérdésekkel terhelt kor. Abban a században járunk, amikor Hollandia elnyeri függetlenségét, és a korszak egyik legjelentősebb gazdasági hatalmává és gyarmatosítójává válik. Greenaway felteszi a kérdést, vajon ez a gazdaság és hatalom miből ered, és hogy még bonyolultabb legyen, belekever egy feltételezett bűnesetet is. Ugyanakkor Greenaway igazi művészlélek, és egy nagyszerű holland operatőrrel, Reinier van Brummelennel dolgozik együtt, már nem első alkalommal.
– Miközben a rendező nevét általában megjegyezzük, ritkán figyelünk fel arra, ki az operatőr, és mi a szerepe egy film sajátos világának megteremtésében.
– A hollandok soha nem számítottak filmes nagyhatalomnak, elsősorban a saját problémáik és konfliktusaik foglalkoztatták őket. Közben viszont a holland operatőrök nemzetközi ismertségre és elismertségre tettek szert.
Kiváló képviselőjük volt Robby Müller, aki sajnos már nem él. Ő és Wim Wenders nagyon sokat dolgozott együtt, és nem kis mértékben neki köszönhető Wenders világa. Ez a szoros kapcsolat a rendező és az operatőr között, ahogyan együtt hoznak létre egy filmnyelvet, egy közös alkotást, jól megmutatkozik a Párizs, Texasban. Müller operatőri munkája meghatározó, mert a film kompozícióját mintha a már említett erős festészeti hagyomány befolyásolná, nagyon műalkotásszerűen megszerkesztett képekből áll. Müller számtalan jelentős rendezővel dolgozott együtt, forradalmian új dolgokat művelt, és neki köszönhetően elgondolkozhatunk azon, vajon mit is csinál az operatőr, hogyan teremt jellegzetes képi világot.
– A válogatás negyedik darabja a mindeddig legnagyobb költségvetésű holland film, a Fekete könyv, amelynek rendezője Paul Verhoeven, és amelyet valós események ihlettek.
– A festőkről szóló filmekben a történelem csak háttér, ám a hollandoknak a saját múltjuk ugyanolyan fontos, mint nekünk a miénk. Az egyik központi témájuk, amely nem egészen lezárt, és rengeteg vitát és zavarodottságot hordoz: Hollandia a II. világháborúban, a német megszállás idején.
Ez olyan morális kérdéskör, amelyről pokolian nehéz beszélni.
Amszterdam kereskedőváros, a gyémántkereskedelem központja, ott éltek a holland zsidók, akiket a németek elhurcoltak, és fél százalékuk, ha túlélte a holokausztot. Ugyanakkor más hollandok meg kiálltak a zsidóik mellett. Vagy mégsem? A holland ellenállás kérdése is ilyen iszonyúan érzékeny téma. Létezett a kollaboráció? Mi az igazság Anne Frank sorsáról?
Máig ott lappang a kérdés, mit tettek a nagypapák a háború alatt. Verhoevent elsősorban nem művészfilmesként ismerjük, az Elemi ösztön meg a Robotzsaru nem magas művészet, még ha profi is. Ebben a filmjében nem oldja fel az említett ellentéteket, és ez jó. Olyan kérdéseket vet fel, hogy vajon tudjuk-e pontosan, mi történt. Vagy együtt élünk mindenféle hazugságokkal? A Fekete könyv nem azért született, hogy egyfajta propagandafilmként megnyugtassa mindenkinek a lelkiismeretét, hanem, hogy felmutassa a történet összetettségét.
