Szeretjük a szokásokat, kedveljük, mert érteni véljük azt, ami ismerős. Olykor mégsem árt kicsit kimozdulni a komfortzónánkból, és más szemmel nézni a minket körülvevő világra. A Müpa téli családi és ifjúsági programjai erre adnak lehetőséget.
Újévi koncert fiataloknak
222 évvel a bemutatója után is figyelmet érdemel és feltűnést kelt Haydn oratóriuma, Az évszakok, amelynek újévi, gyerekeknek szóló keresztmetszete először csendül fel a Müpában január elsején. Az előadás persze nem csupán attól lesz érdekes, hogy ez az alkotás a Haydn-életmű egyik záróköve: a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekart és a Magyar Rádió Énekkarát, meg a ragyogó szólistákat, Rácz Ritát, Megyesi Zoltánt és Sebestyén Miklóst vezénylő Fischer Ádám a tőle megszokott közvetlenséggel és humorral oszt meg adalékokat az ifjú közönséggel a nagynevű szerzőről és művéről.
Van miről beszélni, kezdve azzal, hogy Az évszakok az oratórium műfaján belül szokatlan módon nem (közvetlenül) vallásos tematikával él. Az év egymást szabályos rend szerint váltó szakaszai persze ugyanarról a nagy körforgásról beszélnek, amely a világ rendjét irányítja: természet és ember kapcsolatának szezonális változásai mögött sejteni az első mozgatót. A műben a biblikus-mitológiai háttér helyett a közös, hétköznapi tapasztalat kerül fókuszba. A négy fő rész a négy évszakot képezi le, és bár a figyelmes hallgatóban körvonalazódik egy narratíva egy vidéki család egy évéről, Az évszakok valójában versek, lírai impressziók, szabadon szárnyaló gondolatok gyűjteménye.
A tavasz az ébredés, a magvetés időszaka, a kórus pedig az Urat dicsőíti nagy munkájáért. Nyáron korán kel a földműves. A felforrósodott nappali levegőt lehűti a semmiből érkező vihar, majd harangszó búcsúztatja a napot. Ősszel a szerelmeseknek végre jut idejük egymással is foglalkozni, de ez a megfelelő pillanat a vadászatra is. Télen mindent puhán befed a hó: a basszus arról énekel, hogy az egyes évszakok az emberi élet egyes állomásainak felelnek meg — és ezzel nem is lehet vitatkozni.
Az ismeretlen Petőfi
Megrendítően rövid élet adatott a magyar irodalom egyik legizgalmasabb alakjának, az alig huszonhat évesen a segesvári csatában nyom nélkül eltűnt Petőfi Sándornak, akiről érettségi tétel, néhány tankönyvoldal meg persze országszerte számos jól-rosszul sikerült emlékmű és szobor jut először eszünkbe. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa: a Literárium Junior januárban induló ötrészes, a költő születésének kétszázadik évfordulóját új perspektívából ünneplő sorozatának házigazdája Szálinger Balázs költő, író, aki az ismeretlen Petőfiről beszél fiatal közönségének.
A lexikonok unalmas adathalmaza helyett az egyes alkalmakon az ember és az alkotó merőben szokatlan arcéle bontakozik ki. Mert Szálinger hittel vallja, hogy a valódi Petőfi szerepe és jelentősége korántsem merül ki a Nemzeti dal lelkesítő soraiban vagy a Szeptember végén rezignált szépségében. Petőfi Sándor ugyanis a kor legnagyobb sztárja lehetett volna a kamaszok között, aki örök fiatalként a lehető legpontosabban értette, milyen gondok nyomasztják és milyen örömök vidítják a tízes–húszas éveiket taposók életét.
Rendhagyó irodalomóra a műfajmegjelölés, az eseményen jelen lévő kamaszok pedig Szálinger Balázs társaságában és értő idegenvezetésével valóban kivételes találkozásra készülhetnek. Az életmű kötelező olvasmányként rendre előkerülő darabjai is szóba kerülnek, támogatva-segítve az iskolai felkészülést, de a valódi hangsúly egy eddig kevesek által látott Petőfi-mozaik minél teljesebb, közös kirakásán lesz.
Hangulat Junior
A Hangulat Junior népszerű sorozatának januári és februári epizódjai szintén a különböző generációk izgalmas együttműködéséről szólnak. A színpadon és a nézőtéren ugyanis egyaránt fiatalok ülnek: a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének ifjú muzsikusai őket jól ismerő vezetőik, Eckhardt Gábor és Fülei Balázs zongoraművészek mentorálásával és moderálásával mutatják meg kortársaiknak, mi mindent tudnak már.
Eckhardt Gábor elárulja, hogy a cél minden alkalommal az, hogy minél emberközelibb és szerethetőbb műsorral rukkoljanak elő: valamivel, ami a közönség és a játszók számára, pusztán életkoruknál fogva is egyformán izgalmas. Az Ütem az ütőn — avagy mit kezdjünk a ritmussal fantázianevű, általa vezetett eseményen így aztán a ritmus sokfélesége áll a középpontban. Konyhai eszközöktől a testdobolásig minden előkerül itt, hiszen a ritmus a klasszikusoktól a hétköznapokig mindenütt kéznél van, csak rá kell találni.
Fülei Balázs a 19—20. századi komolyzenéből választott egy-egy művet arra a két alkalomra, amikor ő lesz a házigazda. A hangbűvész mutatványai keretében Poulenc kései, 1962-ben klarinétra és zongorára komponált Szonátáját elemzi és adja elő ifjú zenésztársaival. Az Üzenet hangokba borítékolva című esemény pedig Dvořák nyolcvan évvel korábban íródott f-moll triójának részleteiben mélyed el.
