Ősbemutató és magyarországi bemutató egyetlen estén, ismerkedés két kortárs komponista izgalmas világával, lenyűgözően szuggesztív és páratlan virtuozitású szólista, dinamikus egyéniségű karmester és Nyugat-Európa kiváló szimfonikus együtteseinek egyike: nem kétséges, hogy Martin Grubinger és a Luxemburgi Filharmonikus Zenekar április 28-i hangversenye emlékezetes élményt ígér.
A zenekart 1933-ban alapították az RTL Radio „házi együtteseként” — vagyis a Luxemburgi Filharmonikusok eredetét tekintve rádiózenekar, és ez a tapasztaltabbak számára sokatmondó információ, hiszen a rádiózenekarok a világ minden táján olyan zenészeket tömörítenek magukba, akiket munkájuk rugalmasságra nevel: sokféle repertoárban otthonosak, és mindennapjaikhoz tartozik a stúdiófelvételek atmoszférája, a gyors alkalmazkodás követelménye.
Az együttes élén olyan kiemelkedő muzsikusok álltak, mint az osztrák Leopold Hager (1981—1996), a bécsi klasszikus repertoár specialistája, vagy a magyar közönség által is jól ismert francia muzsikus, Emmanuel Krivine (2006—2015), aki a klasszikus-romantikus alaprepertoár mellett elsősorban a gall szerzők műveiben nyújtott kiemelkedőt. 1958-ban egyetlen éven át még magyar vezetője is volt az együttesnek: az osztrákká lett 1956-os emigráns, Carl Melles (Melles Károly). A zenekarban uralkodó termékeny légkört jellemzi, hogy kilencven éves történetük során több olyan karmesterük is akadt, aki feltűnően sokáig maradt a Luxemburgi Filharmonikusok kötelékében: a Mellest követő Louis de Froment például huszonkét éven át.
Mai művészeti vezetőjük, a spanyol Gustavo Gimeno is kilencedik éve áll a zenekar élén — miközben egy ideje a Torontói Szimfonikusokat is irányítja. Vérbeli gyakorlati muzsikus: fiatalon nemcsak ütőhangszerjátékot és zongorát tanult, de 2002-ben az amszterdami Concertgebouw Zenekarának első ütőhangszeres művésze lett. A világklasszis holland együttesnél töltött évei alatt részesült karmesteri képzésben, az Amszterdami Konzervatórium falai között. Az első jelentős buzdítást nem akárkitől kapta: Mariss Jansons bátorította karmesteri terveit, s így aligha csodálható, hogy később éppen az ő asszisztense lett a Concertgebouw-nál.
Olyan dirigensek mesterkurzusaira járt, mint Hans Vonk és Fischer Iván, mentorai között pedig Jansons mellett olyan művészeket említhet, mint Claudio Abbado és Bernard Haitink. Kivált Abbado segítette, akinek a bolognai Mozart Zenekarnál és a Luzerni Fesztiválzenekarnál is asszisztense volt. A Luxemburgiakhoz 2017-ben először csupán négy évre érkezett, majd 2022-ig hosszabbították meg szerződését, a jelenlegi megállapodás szerint pedig 2025-ben ér véget munkája a zenekarral. A Torontói Szimfonikusokat 2022 óta vezeti, ők 2030-ig számítanak rá.
A Luxemburgi Filharmonikus Zenekar hangversenye azért is fontos eseménye a Müpa koncertkínálatának, mert ezen az estén hallhatja a közönség az évad zeneszerzője, Varga Judit stars buried deep című új kompozíciójának ősbemutatóját. A zeneszerző és zongoraművész, aki előbb a budapesti Zeneakadémián, majd a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait (s ma az utóbbi intézmény tanára), immár sok éve az osztrák fővárosban él, de változatlanul szoros szálak fűzik szülőhazája zenei életéhez, miközben egyre több művét mutatják be sikerrel Európa-szerte a legkiválóbb nemzetközi hírű együttesek.
Zeneszerzői érdeklődése kiterjedt: műjegyzékében operát éppúgy találunk (Szerelem című művét a Magyar Állami Operaház mutatta be), mint versenyműveket és nagyzenekari kompozíciókat, vonós zenekarra írt opusokat és ensemble- darabokat, kamarazenét, vokális műveket vagy épp szólókompozíciókat. Alkotói portréjának fontos vonása, hogy szívesen vállalja filmzenék és színházi kísérőzenék komponálását. Munkamódszeréről és új művéről egyszerre vall:
„Zenekari darabot írni számomra olyan, mintha egy nagy vászonra festenék. Először felvázolom az arányokat, majd sok órát töltök a figurák finomításával. Keverem a színeket, finom és vastag vonalakat húzok, és végső simításként hozzáadom az apró részleteket, a fényt és a kontrasztokat. Új zenekari kompozícióm, a stars buried deep hatalmas képzeletbeli tájképet rajzol meg időben és hangokban. Szinte tapintható ez a lassú tömeg, amely a semmiből születik meg a szemünk (illetve fülünk) előtt, lassan mozogni kezd, óriásira nő, és végül hatalmas robajjal omlik össze.”
Varga Judit műve mellett a koncert másik kortárs zenei műsorszáma az izlandi zeneszerzés középgenerációját képviselő Daniel Bjarnason ütőhangszeres versenyműve, az Inferno. A zeneszerző pokoli látomásait olyan művész jeleníti meg, akinek bravúros hangszerjátékát a Müpa közönsége már megismerhette, amikor az osztrák ütőhangszeres fenomén, Martin Grubinger Eötvös Péter Speaking drums című alkotását játszotta 2019-ben a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén — a zeneszerző vezényletével.
Aki hallotta — és látta — a produkciót, tapasztalhatta, hogy Grubinger nemcsak páratlan hangszeres muzsikus kivételes virtuozitással, de remek színész is, hiszen az Eötvös-darabban Weöres Sándor szövegét is mondania kellett, ráadásul szélsőséges eszköztárral. Így aztán aki meghallgatja Daniel Bjarnason alkotását, számíthat rá, hogy Grubinger játékának komplex megjelenítő ereje ezúttal is működésbe lép. Varga Judit és izlandi pályatársa képzeletbeli tájaihoz harmadikként Rimszkij-Korszakov szimfonikus szvitje, a Seherezádé mesevilága csatlakozik — képekben-látomásokban tehát bőven lesz részünk ezen az estén.
