A mai magyar pop középmezőnyéhez sorolja a nemsokára tízéves Margaret Islandet Lábas Viki, akivel más lehetséges pályákról és a népdaléneklés szépségeiről is beszélgettünk. Meg arról, hogy mit keres a Szegedi Kortárs Balett a Margaret Island új előadásában.
– Ha nem énekes lenne, mivel foglalkozna?
– Nehéz kérdés, de alighanem táncolnék, filmeznék, esetleg írnék, festenék vagy kerámiákat készítenék. Millió dolog érdekelt és érdekel, de az éneklés a nagy kiteljesedés az életemben, ezért nehezen tudok másra gondolni. Az biztos, hogy a kreativitás területén mozognék, mert másban nem vagyok jó.
– Gyerekként klarinétozott, volt egy rockzenekara, majd nyert egy népdalversenyt. Ezek az irányok békében megfértek?
– Kerestem az utamat, azt, hogy miben lelem örömömet. Édesanyámat kértem, hogy vigyen el zeneiskolába, aztán kikívánkozott belőlem, hogy népdalokat énekeljek, de a rockbandámmal is imádtam fellépni. Velük minden stílusú helyen játszottam, ami abban is segített, hogy nyitott maradjak minden műfajra. Nem gondolkodom hierarchiákban: számomra ezek egyformán értékes irányok és kifejezési formák. Ha izgat és inspirál, elmerülök benne. Pedig a rockkoncertet mások hallgatják, mint a népdalcsokrot. Léptem fel késdobálós helyeken, és az is tény, hogy a népzenészek furcsálkodva nézték, ki ez a rövid kék hajú, tetovált, mezítlábas, népviseletes lány. Olyan volt, mintha sehová sem tartoznék, miközben alighanem mindenhová tartoztam.
– 2024 januárjában tízéves a Margaret Island. Ez idő alatt utcazenészekből a Müpa nagyszínpadának fellépői lettek.
– Nekünk egy lépcsőfok sem maradt ki: megvoltak a tehetségkutatók, voltunk előzenekar, kluboztunk, és volt szimfonikus koncertünk is. Amikor elkezdtünk együtt zenélni, éreztem, hogy ez sokáig tart majd, de azt nem gondoltam, hogy tíz év ilyen gyorsan elröppen. A Margaret Island erős középmezőny a mai magyar popban, szerethető zenével és arcokkal. Mindenkit magához ölelő csapatnak gondolom magunkat.
– Milyen határokat lépett át az elmúlt tíz évben?
– Próbáltam nem elveszni a zajban, miközben voltak hosszú éjszakák és rövid nappalok is. Fontos, hogy az ember tudjon maga felé mutatni, amikor ennyire kifelé él. Ezt meg kellett tanulnom, de úgy érzem, sikerült. Régebben zabolátlan voltam, mostanra talán felnőttem.
– A csapatnak a Szegedi Kortárs Balett-tel közös vállalkozása a Fénytörés.
– A tánc régi, nagy szerelmem. A szegedi társulatból Czár Gergellyel és Vincze Lotárral együtt dolgoztunk a Senki nem felel című dal klipjén. Tudtuk, hogy a tizedik születésnap környékén szeretnénk valami különlegessel meglepni a közönséget: a Fénytörés olyan összművészeti produkció, amiben az áthangszerelt műsor, kortárs tánc és versfeldolgozások is helyet kaptak, én pedig nemcsak énekelni, hanem táncolni is fogok. Az estnek lesz egy alapsztorija, amit etűdökben, vagyis dalokban mutatunk meg, és közösen keressük az ideális befejezést. Nagy élmény más területről érkező művészekkel kommunikálni, akik ugyanúgy a legjobbat akarják a nézőnek, mint mi.
