Ha akadt a jazz világában az elmúlt fél évszázad során olyan együttes, amelynek sikerei túlterjedtek a műfaj határain, az kétségtelenül a The Manhattan Transfer volt. A kivételes tudású vokális kvartett összetéveszthetetlen előadói stílusáért olyanok is lelkesednek, akik nem tartoznak a jazzrajongók közé. Ötven év után a négyes világkörüli turnén búcsúzik a közönségtől, az utolsó nagy koncertkörúton a Müpába is visszatérve. Koncertjükre november 29-én kerül sor.
Swingle Singers, Golden Gate Quartet, Take 6: a jazz, a spirituálé, a gospel világa mindig is számon tartott világsikerű énekegyütteseket. A The Manhattan Transferben azonban van valami különleges. Talán az alapítás helyszíne, New York varázsa az, amit oly sikeresen közvetítenek? Vagy egy életérzés sugárzik színpadi jelenlétükből és felvételeikről? Mindkét magyarázat helytálló, ám keressünk egyszerűbben megragadható tulajdonságokat. Itt van mindjárt a vokális igényesség. A hajdani alapító, Tim Hauser mellett kilencen énekeltek az évtizedek során a John Dos Passos 1925-ös regényének címét kölcsön véve elnevezett kvartettben (az utolsó felállás: Janis Siegel, Cheryl Bentyne, Alan Paul és Trist Curless). Őrségváltások tehát akadtak, ám az intonáció tisztasága, az orgánumok mozgékonysága, a virtuozitás és az egymásra hangoltság mindvégig változatlan maradt. Meg persze a swing, a ringatózó ritmus érzékisége! (It don’t mean a thing, if it ain’t got that swing — swing nélkül nem ér semmit a dolog, tudatja Duke Ellington örökzöldje.)
Említhetnénk az átváltozás próteuszi képességét is. Ahány album, annyi világ: énekeltek combóval és nagyzenekarral, válogattak karácsonyi dalokból és a Great American Songbook örökzöldjeiből, tolmácsoltak popzenét és rhythm & bluest, „vokalizáltak” hangszeres darabokat. Repertoárjukon ott volt Count Basie és Charlie Parker, Tom Waits és Joe Zawinul, Ray Charles, John Lennon, Paul McCartney és — az éppen McCartneyt könnyekre fakasztó God only knows szerzőjeként — a Beach Boys Brian Wilsonja. Partnereik között Bette Midlertől James Taylorig a jazz és a pop világának legkülönbözőbb egyéniségei fordultak meg. A játékosság is meghatározó tulajdonságuk: a The Manhattan Transfer úgy énekel színpadon és lemezen, mintha művészetük önfeledt szórakozás volna.
Rekordjaik egyike: egy különleges időszakban hét egymást követő stúdióalbumuk hét Grammyt nyert egyhuzamban. Magyar vonatkozású adalékkal fejezve be a méltatást: Nepp József remeke, a Macskafogó nem születhetett volna meg a The Manhattan Transfer nélkül. A rendező a kvartett Four Brothers-tolmácsolását hallgatva határozta el, hogy egész estés rajzfilmet kanyarít a dal köré. Nem akármilyen gombhoz varrta a kabátot.
