A Müpa Orgonapárbaj sorozatában új fegyvernemmel ismerkedünk: február 19-én a jazzvilág két jelese, John Medeski és Larry Goldings Hammond-orgonán méri össze tudását és improvizációs képességét. Az évenként ismétlődő, hosszú ideje töretlenül sikeres program hajdani megálmodójával, Fassang Lászlóval beszélgettünk.
– Az Orgonapárbaj műfaja eredendően határsértő, hiszen a felkért művészek sohasem tudhatják biztosan, mi vár rájuk.
– Aki itt elvállal egy fellépést, számíthat arra, hogy ki kell mozdulnia a komfortzónájából, miközben a keretek minden esetben hasonlóak. Most is: a két térfélen két orgonista foglal helyet, oldalukon egy-egy párbajsegéddel. Az ő elsődleges szerepkörük a tolmácsolás, míg a műsorvezetők a közönséggel biztosítják a gördülékeny kommunikációt. Az Orgonapárbajra nem lehet felkészülni, mert mindegyik feladathoz kapcsolódik egy véletlenszerű elem, amely a helyszínen derül ki. Dobókockával, a közönség által ajánlott témákkal, stopperórával tesszük változatossá a párbajt.
– És ezúttal azzal is, hogy bár a Müpa orgonájához is leül a két jazz-zenész, ez az este a Hammond-orgonát állítja a középpontba. Mit érdemes tudni a hangszerről?
– Akik ismerik, mondjuk, a Mézga családot, a Frakkot, a Kukori és Kotkodát és más rajzfilmeket, azok a Hammond-orgona jellegzetesen vibráló hangjával is találkoztak. De azt kevesen tudják, hogy különleges képződményről beszélünk: Amerikában a harmincas években, a nagy gazdasági világválság idején kezdtek alternatívákat keresni a sípos orgona kiváltására, így született meg a Hammond-orgona. Bírósági ügy is lett belőle, amikor az orgona név használatát akarták elvitatni a találmánytól. Egy bizottság felvételről hallgatott igazi, illetve Hammond-orgonákat, és mivel nem tudták megállapítani, hogy melyik hang melyik hangszeré, az új instrumentumot attól fogva hivatalosan is nevezhették orgonának. A fő különbség, hogy ez elektromechanikus hangszer: elektromágneses hangszedő beiktatásával szólalnak meg benne a hangok, hasonlóan az elektromos gitárhoz.
– A klasszikus orgonista számára milyen előnyöket kínál a Hammond-orgona?
– Jó húsz éve Calgaryban találkoztam vele először, és azonnal beleszerettem. Főleg gyakorló hangszernek használom, de néhány éve például Eötvös Péter Multiversum című művének ősbemutatóján, majd az azt követő turnén is kipróbálhattam magam Hammond-játékosként. Az benne a zseniális, hogy sosem fárad el a hangja: a hang ott születik a belsejében, ami nagyon élő hangzást biztosít, ellentétben az előre programozott digitális orgonákkal.
– A februári párbaj két főszereplője John Medeski és Larry Goldings.
– Célunk volt, hogy olyan művészeket hívjunk, akik a Hammond-orgona specialistái, ugyanakkor ezen a széles sávon belül eltérő zenei ízlést képviselnek. John Medeski neve nálunk talán ismertebb: a több mint harminc éve működő Medeski Martin & Wood formáció billentyűse és komponistája. Rengeteg albumot adtak ki, köztük számos klasszikus mű feldolgozását is. A szintén amerikai Larry Goldings hasonlóan tapasztalt, ám ő inkább a Hammond jazz-vonulatát képviseli.
– Miben lesz más ez az Orgonapárbaj, mint a másfél évtizede tartó sorozat eddigi koncertjei?
– Egyrészt két világsztár játékán és Premecz Mátyás szakértő kommentárjain keresztül megismerjük, hogy mit tud és hogyan működik a Hammond-orgona. Másrészt felfedezhetjük a Müpa orgonáját, ahogy jazzmuzsikusok keze és lába által szólal meg. A keretek még jobban kitágulnak, tér nyílik a felfedező, kísérletező improvizáció számára.
