Mit örököltünk a nagy elődöktől, és mit adunk tovább? A művészek gyakori dilemmája, hogy miként lehetnek újszerűek, miközben művészetük szervesen építkezik az elmúlt évszázadok örökségéből. És miként lehet egyengetni a következő generációk útját? Orbán Györggyel II. szimfóniájának ősbemutatója kapcsán beszélgettünk, amelyre április 24-én kerül sor a Müpában.
„Én a régi legót használom, a három-négy-ötszáz éves elemeket. Talán másként rakom össze őket, és ettől modernnek tűnnek” – mondja Orbán György, az évad zeneszerzője. Miközben modern műveket komponál, barátai időnként megróják, mert múltbeli zenei idiómákat használ. „Szerintem ez nem archaikus nyelv, ez egy élő, érthető zenei nyelv. Bach muzsikáját is értjük. Az utóbbi három-ötszáz év zenéje az, ami zenei nyelvként számomra működik. Van egy találó aforizma. Nem tudjuk, mit fog hozni a múlt. A zenében ez különösen így van. Az elmúlt évtized egyik fantasztikus felfedezettje, Jean-Philippe Rameau a 18. században élt, és most jövünk rá, milyen nagyszerű dolgokat komponált.”
Orbán György szerint a zene mindig retrospektív. „A zene időben lezajló művészet, amely A pontból B pontba tart. Olyan, mint egy mondat, amelynek a végén értjük meg igazán az első szó jelentését és jelentőségét. A zene nem tényfeltárás vagy információközlés, hiszen akkor miért hallgatnám meg századjára ugyanazt a Chopin-darabot? Az ő kétszáz éves muzsikája minden alkalommal mást és mást jelent.”
Ugyanakkor egy 21. századi zeneszerző-hallgató ki akar tűnni, újat akar alkotni. „A tanítványaimon gyakran éreztem, hogy mindenáron másképpen akarnak komponálni. Ilyen a kor. Bach nem akart más lenni. Mozart sem. Mikor megszerezte és lemásolta Händel Messiásának partitúráját, és helyenként változtatott rajta, nem akart újat alkotni. Lenyűgözte őt, hogy Händel mennyit tudott, és azt gátlások nélkül beemelte a saját művészetébe. A zenének vannak eleve archaizáló műfajai, például a korálok, de még a Bartók Béla művészetében megjelenő népdalok is archaizálnak, miközben Bartók interpretálásában rendkívül modernek. A gravitáció akkor is létezik és hat ránk, ha megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni.”
„Kísérleti zene nincsen. Ahogyan kísérleti szerelem sincs. A zene – még ha nem is mindig látjuk át – fantasztikusan organizált műfaj.” Orbán György több mint 25 évig tanított a Zeneakadémián, és meggyőződése: tanácsokat adni, hogy merre van a zenében az új, vagy hol van az igazság, nem szabad. A növendékeknek csak nagy műveket, nem ideológiákat kell átadni. Így kerülhetnek közelebb a saját zenéjükhöz is.
