Bár a 21. században már nehéz tiszta műfajokról beszélni, műfaji sajátosságok, egy-egy zenei hagyomány által kijelölt csapások azért még léteznek. Amikor ezek az ösvények találkoznak, amikor egy dal (vagy akár egy egész életmű) két vagy több jól beazonosítható műfaj jegyeit egyaránt magán viseli, akkor beszélünk crossoverről.
Számtalan oka lehet annak, hogy egy művész letér a zenei háttere által számára kijelölt útról, és hosszabb-rövidebb időszakokra beemeli életművébe valamely más műfaj elemeit. A döntés hátterében állhat a népszerűség vágya (ha belefárad abba, hogy hiába évtizedes munkával elsajátított készségkészlete, nem tudja áttörni műfaja üvegplafonját), küldetéstudat (ha például azt tűzi ki céljául, hogy egy viszonylag ismeretlen zenei világot népszerűbb műfajok eszköztárával kiegészítve tegyen hozzáférhetőbbé), vagy a puszta kíváncsiság (ha művészetfelfogása középpontjában a folytonos megújulás vágya és a kísérletezőkedv áll). Bármi legyen is a hajtóerő mögöttük, a crossover zenei projektek a művészi szabadság és autonómia nagyszerű kifejezőeszközei lehetnek.
Vannak műfajok, amelyek bár különböző zenei hagyományokból táplálkoznak, mégis rokonságot mutatnak egymással, így bő táptalajt jelentenek a crossover kísérleteknek. A rockzene és az opera például külsőségeikben (a díszletek és jelmezek jelentőségében), valamint drámaiságra való törekvésükben is hasonlítanak, a 70-es és 80-as évek óta pedig gyakran keresztezik is egymás útjait. Ebben felbecsülhetetlen szerepe volt – többek között – Freddy Mercury operaszeretetének is. A pop-rock és a jazz szintén jó párost alkot, amire alighanem George Benson több mint fél évszázadra kiterjedő és 10 Grammy-díjjal jutalmazott életműve a legjobb példa. Benson még attól sem riadt vissza, hogy mindössze egy évvel megjelenése után feldolgozza, és sajátos hangzású jazzlemezzé varázsolja a Beatles 1969-es, Abbey Road című albumát.
Ötven évvel ezelőtt azonban az efféle műfajkeveredés még jóval ritkábbnak számított, mint napjainkban. A crossover népszerűsége köszönhető a műfajhatárok folyamatos fakulásának, a legkülönbözőbb zenei hagyományok elérhetővé válásának, illetve annak, hogy az online zeneszerkesztő programok, valamint a videó- és zenemegosztó platformok segítségével egyre több olyan eszköz áll a művészek rendelkezésére, ami teret ad a kísérletezésnek. Ők pedig – szerencsénkre – élnek is ezekkel a lehetőségekkel, egyre többen mernek megtorpanni egy-egy kereszteződésben, körbenézni, és elkanyarodni ismeretlen utak felé.
A Müpa 2024-es programjában már eddig is számos crossover esemény kapott helyet. A Subtones, hazánk egyik legizgalmasabb jazz-pop-formációja Otis Sandsjö mozaikszerű szaxofonjátékával kiegészülve szakított át szinte minden elképzelhető műfajhatárt, a jazzbois fúziós jazz-hiphop-triója pedig a Kaláka együttessel működött együtt, hogy hidat verjenek meglehetősen eltérő zenei világaik közé. A sorozat ezután sem szakad meg: augusztusban a JazzTime fesztivál keretei között lehetünk tanúi izgalmas műfajkeveredéseknek, szeptemberben pedig a New Yorkban alapított Postmodern Jukebox értelmez újra kortárs pop-rock-dalokat swing- és jazzklasszikusok stíluselemeinek felhasználásával.
Kapcsolódó események a Müpában:
- JazzTime fesztivál – 2024. augusztus 26-28.
- Postmodern Jukebox: The ’10’ Tour – 2024. szeptember 13-14.
- Az évad művésze: Snétberger Ferenc: Movements – Concerto gitárra és zenekarra – ősbemutató 2024. október 28.
