A Müpa Hősben szeretnénk bemutatni azokat az embereket, akik szívvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy a látogatóknak a lehető legteljesebb élményben legyen részük. Elsőként a Bartók Tavaszt és a Liszt Ünnepet szervező Fesztiváliroda egyik lelke, Lukács Bernadett mutatkozik be, akinek munkája nélkül nem jöhetnének létre a Müpa nagy érdeklődést keltő tavaszi és őszi fesztiváljai.
– Épp egy nyugalmasabb időszakban, a két fesztivál közötti időben beszélgetünk. Megszoktad már a hullámzó terhelést, amivel a munkád jár?
– Az őszi és a tavaszi fesztiválszezonnal alapvetően két nagyon hasonló ciklus váltja egymást – emiatt pedig jól tervezhető a munkám. Kevesen tudják, de mire eljutunk magáig az eseményig, addigra a feladataim jó része kifut, a fesztivál számomra kevésbé feszített. Azt követően pedig egy nyugalmasabb időszak következik, amikor van idő készülni a soron következőre. Ez a mostani is ilyen.
– Mi tud kihívások elé állítani?
– Kampánykoordinátorként az én feladatom például a fesztivál kreatívjait készítő grafikusok eligazítása, a tennivalóik időbeli összehangolása, valamint a projektek nyomon követése. Figyelnem kell arra, hogy a munkafázisok a lehető legkevésbé csússzanak össze, hogy minden anyag jól ütemezve, a megfelelő helyen és embernél legyen, majd időben a nyomdába kerüljön vagy le legyen adva. Ha egy előre nem látható esemény kibillent a tervezett időbeosztásból, az kényelmetlen helyzetet tud teremteni. Mivel egy fesztivál során az események sűrűn követik egymást, ha valami borul, elkerülhetetlenül hatással lesz minden másra is.
– Mit tudtok tenni ilyenkor?
– Számos vészforgatókönyv születik, és ezek mentén haladunk. Szerencsére rendre ki szokott derülni, mennyire profi és összeszedett mindenki, aki részt vesz ezekben a folyamatokban. Olyan még nem volt, hogy valamit ne oldottunk volna meg. A munkád az ezekhez hasonló, előre nem látható események miatt nagyfokú rugalmasságot követel meg.
– Ez mennyire fakad belülről, mennyire jellemző rád a hétköznapokban is?
– Fogalmazzunk úgy, hogy az értelmező kéziszótárban nem az én képem szerepel a rugalmasság mellett illusztrációként… De az olykor előforduló vis maior helyzeteken kívül a mindennapi feladataim ellátása nem is feltétlenül rugalmasságot, inkább strukturált gondolkodást, holisztikus szemléletet, illetve előrelátást igényel. Épp ezek azok a készségek, amik a leginkább jellemzőek rám. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennék képes rugalmasan reagálni, ha a helyzet megköveteli.
– A kampánykoordináció mellett kiadványmenedzsmenttel is foglalkozol, te felelsz a fesztiválok tematikus kiadványaiért, amik hasznos és tartalmas olvasnivalót kínálnak a közönség számára.
– A munkámnak négy alappillére van: a már említett kampánykoordináció, a fesztiválhonlapok gondozása, a fesztivál fotósainak koordinálása és a kiadványmenedzsment. Ez utóbbit szeretem a legjobban: a fesztivál összes kiadványa – a leporellóktól kezdve a műsorfüzeteken és a magazinokon át az egyestésekig – rajtam fut keresztül, vagy éppen én rakom össze őket.
– Hogy vezetett az utad a Fesztiválirodába?
– Úgy váltottam házon belül, ahogy sokan: helyettesítéssel. Várandósság miatt üresedés volt a Fesztiválirodában, amivel már egy ideje szemeztem. Kezdetben jegyértékesítési és közönségszervezési feladatok tartoztak hozzám, majd 2017-ben vettem át a marketinges feladatokat.
– Mit adott neked a Müpában való munka?
– Bár édesanyám gondoskodott a komolyzenei nevelésemről, igazán itt lettem távolságtartó laikusból rajongó, aki harmincévesen végigüli a Ringet. Ez valószínűleg sosem történik meg, ha nem a Müpában dolgozom, ahogy az sem, hogy olyan dolgokat lássak és halljak a színpadon, amik folyamatosan formálnak.
