Adott egy magyar művész, aki a Somogy megyei, pár száz fős Zala községben született 1827-ben, s onnan hódította meg kis túlzással a fél világot, beleértve négy orosz cár udvarát is. Alkotásai a szentpétervári Ermitázsban és a moszkvai Tretyjakov-galériában is fellelhetők, neveztek el róla utcát Tbilisziben, sőt a grúzok egyenesen nemzeti festőjükként tisztelik, mivel ő illusztrálta a grúz nemzeti eposzt, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést.
Zichy Mihályt a 20. században rendkívül sokra tartották külföldön és itthon egyaránt: 1902-ben a Hét kritikusa a nagy reneszánsz mesterhez, Raffaellóhoz hasonlította a tehetségét. Az ekkor már idős művész négy évre rá hunyt el, és bár életének jelentős részét Oroszországban töltötte, végül itthon temették el. Emléke mit sem fakult azóta, sőt aligha van olyan ember, aki ne hallott volna róla, vagy nem látta Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez készült, illetve Arany János balladáinak gyönyörű illusztrációit.
Zichy Mihály az ősi Zichy család sarja volt, bár jómaga nem a grófi ágból származott. Az elsőszámú örökség, amit a szülői házból hozott, az a szellemi erő volt, melyet apai nagyapja, zicsi Zichy Mihály táblabíró, királyi udvarnok és alispán könyvtárában talált: az európai irodalom, Rousseau, Schiller és Voltaire legnagyobb alkotásait. A nagyvilágba tekintés készsége, miközben fontos maradt a múlt ismerete is, Zichy egész életét meghatározta. Jól példázza ezt a szellemiséget ez a művésztől származó idézet: „Eltávolítva hazámtól, csak azt tartom szemem előtt, hogy nemzetemnek szégyenére ne legyek.” Nem lett szégyen ő és munkássága: olyan kincs az életműve, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
A Balatontól alig 20 kilométerre délre, Zalán található a Zichy-kúria, ahol a mester született. A természetvédelmi területen fekvő, különleges növényekkel körbevett műemlék önmagában is egy ékszerdoboz, ám belépve megelevenedik a múlt, és megszűnnek az országok között átívelő határok: így élt és működött ez a világpolgár. Zichy a nyarakat ebben a házban töltötte a feleségével és négy gyermekével. Az épülethez tartoztak cselédházak, istálló és kocsiszín is.
A kiállításban láthatók eredeti bútorok és tárgyak – többek között Zichy csecsemőkori bölcsője és az anatómiai tanulmányaihoz használt csontváza –, festmények, rajzok, fotók, a családi könyvtár különlegességei, illetve a mester gyűjteményének néhány kiemelkedő darabja, így fegyverek és különleges sámánruhák is. S mindez csupán pár percre a Balaton partjától! Télen-nyáron egyaránt páratlan élményeket rejt a Zichy-kúria! Érdemes beiktatni a nyár hátralévő részébe ezt a kulturális csemegét, ha már úgyis a magyar tengernél pihenünk. Nem bánják meg!
Zichy Mihály rajztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: bár a szülők azt szerették volna, ha jogot tanul, ő a képzőművészetet választotta. Egy kedves anekdota szerint amikor az édesapja, zajki Zichy Sándor József György elvitte magával egy megyegyűlésre, a kisfiú unalmában megörökítette egytől egyig az ott lévők arcképeit.
Zichy tizenöt évesen már Marastoni Jakabnál, az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozójánál tanult festeni: „Marastoni szította lángra a pislogó parazsat, melynek melege még most is, bár a hamu elijesztőleg halmozódott fel, éltetőleg hat rám” – ahogyan időskorában fogalmazott. Nála sajátította el a bársonyos tónusok és színek alkalmazásának technikáját. 1846 nyarán hónapokat töltött Itáliában: eljutott Velencébe, Triesztbe, Loretóba és végül Rómába. Tizenhét évesen a 19. századi bécsi festészet egyik kiemelkedő mesterének, Ferdinand Georg Waldmüllernek lett a magántanítványa, s az ő ajánlásával került végül az orosz udvarba rajztanítónak.
1847–1848 telén érkezett meg Szentpétervárra, ám az első években még retusőrként dolgozott egy szentpétervári fotográfiai műhelyben – az ott elsajátított részletgazdag, aprólékos és pontos fotografikus szemléletmód Zichy egész képzőművészetét is meghatározta. Bár anyagi reményei ekkor még nem váltak be, páratlan arcképek születtek ebben az időszakában.
1853-ban kapta első megbízatását a cári udvartól, 1856-ban festette meg II. Sándor cár koronázási ceremóniáját. 1859-ben lett a cári udvar első számú festője, azaz „Őfelségének, az Imperátornak udvari festője”. Ezzel a címmel együtt járt, hogy nemcsak a cári vadászatokat, hanem a jelentéktelen, számára megalázó apró udvari eseményeket is meg kellett örökítenie. Az udvari festőként elsőként eltöltött másfél évtized alatt több mint ötszáz képet alkotott az ottani mindennapi életről.
Oroszországban töltött évei során Zichy haza-hazatért Zalára, 1871 nyarán pedig bejárta Nyugat-Európát – Düsseldorfban megismerkedett korának másik festőzsenijével, Munkácsy Mihállyal. Munkácsyt azért is érdemes kiemelni, mivel összehasonlításuk gyakori téma volt az 1870-es, 1880-as évek sajtójában. Ismert egy különös hasonlat, mely szerint Zichy olyan, „mint a Szent Péter-templom”, Munkácsy pedig, „mint az Eiffel-torony”, ahogy Róka Enikő lejegyezte a Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem című kiadványban.
1874-től Zichy öt évet töltött Párizsban, ami akkortájt a művészet fővárosa volt. Számos képzőművész, zeneszerző és szobrász lett közeli barátja, de szoros kapcsolat fűzte Victor Hugóhoz és ifjabb Alexandre Dumas-hoz is – utóbbiak több művét is inspirálták.
1880-ban Zichy ismét hazatért Zalára, ahol fáradhatatlanul dolgozott újabb művein – ekkor készültek többek között a Petőfi-kötet illusztrációi is. 1881-ben már Grúziában találjuk, ahol az ottani haladó értelmiség számos képviselőjével barátságot kötött, de megismerte az ország történelmi múltját és nemzeti hagyományait is. 1883-ban ismét elvállalta a cári udvari festő állását, így újabb öt évet töltött Szentpétervárott, immár III. Sándor szolgálatában. Az 1880-as években minden hivatalos politikai látogatáson és megbeszélésen részt vett, ekkor készültek Madách Imre fő művének az illusztrációi, majd Jókai Mór A magyar nép című kiadványához is ő készítette a rajzokat. Jókai nagy tisztelője volt a művésznek: „Zichy kezében az ecset beszél, dalol, világít.” 1897-re, hetvenéves korára készült el a monumentális Arany-balladasorozat illusztrációival, tíz év munka árán.
A cári udvarban hosszabb-rövidebb megszakításokkal több mint négy évtizedig élt húszéves korától fogva, kiszolgálva I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós cárokat is. Az utazásai során sok tárgyat és bútort vásárolt – ezek közül jelenleg is számos látható a zalai Zichy-kúriában. Jól kifejezi Zichy oroszországi szerepét Pintér Ákos: „Magyarországnak ez a nagy embere Oroszországnak is nagy embere. Napról-napra a legkülönfélébb emberek keresik fel – barátainak százai jönnek-mennek nála s nem ülhet le egy nap sem reggelijéhez, vagy ebédjéhez, hogy társasága ne legyen…”
Alkotásai közül A rombolás géniuszának diadala az egyik legnagyobb hatású mű, az 1878-as párizsi világkiállításra készült. Olyan illusztris műremekek szerepeltek ezen a tárlaton, mint Munkácsy Mihály Miltonja – amely aranyérmet nyert –, illetve Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című képe, amely ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának az egyik kulcsdarabja. A rombolás géniuszának diadala című képen a teljesség igénye nélkül feltűnik II. Sándor cár, Vilmos német császár és III. Napóleon. A zsűri megtiltotta, hogy a háborús tematikájú művet kiállítsák, ezért Zichy különtermet bérelt Párizsban, és ott mutatta be a képet a közönségnek – hatalmas sikerrel. Erre a világkiállítások során nem egy példa volt, hiszen az embereket mindig érdekli, mit nem engednek be egy tárlatra, s mi olyan megbotránkoztató rajta. Így született meg a realizmus festészete is Gustave Courbet-val az élen.
Zichy Mihály egyszer úgy fogalmazott, hogy művészetéről „határozott ítéletet” alkotni csak akkor lehet, ha műveit „egybegyűjtve láthatják”. Bár magát festőként szerette volna tudni, az illusztrálásban lelt igazán önmagára, és az utókor is grafikai munkásságát értékeli a legjobban. A virtuóz és könnyed, mégis biztos technikai tudású mester vonaljátéka generációk meghatározó emléke. Hihetetlenül gazdag életművű, érzékeny művész, aki Gerő Ödön szavaival élve „Heroikusan gondolkodott, heroikusan látott, és heroikusan ábrázolt”. Ez az az erő, amely a nyolc termen át vezeti az érdeklődőket a zalai Zichy-kúriában, páratlan kulturális csemegét kínálva felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt.
