Először szeretnénk előre is sikerekben és örömökben gazdag boldog új évet kívánni minden kedves olvasónknak a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria kollégáinak nevében. Bízunk és bízzunk abban, hogy 2022 minden szempontból kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb és kiszámíthatóbb év lesz, mint a 2021-es volt, és ebben az esztendőben is sok kulturális csemegével tudjuk meglepni a művészetszerető közönséget. Reméljük, hogy jól teltek az ünnepek, és kipihenten vágnak neki a következő heteknek, amelyek a Nemzeti Galériában már év elején is sok izgalmas és tartalmas programot kínálnak kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
A galéria Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című tárlata február közepéig látható. Egy új kiállítás létrejötte mindig nagyon izgalmas folyamat egy múzeum életében: sokan, sokat, sokszor éveken át dolgoznak azon, hogy megszülethessen a bemutató, és a nagyközönség elmerülhessen a végeredményben.
A páratlan műalkotásokon, szakmai tudáson, türelmen és összehangolt csapatmunkán túl biztos, hogy fontos, hogy a tárlat megvalósításán dolgozó kollégák a szívüket és lelküket is beleadják a munkába.
Így volt ez a Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete létrejöttekor is. Mielőtt megnéznék élőben a végeredményt, érdemes a kiállítás kapcsán készült werkfilmet is megtekinteni, így önök is bekukkanthatnak a pörgésbe, amely megelőzte a megnyitó előtti heteket: a teljesség igénye nélkül a kurátorok, műtárgytechnikusok, restaurátorok, szállítók, kiállításszervezők, grafikusok, regisztrárok (műtárgykölcsönzési szakemberek), látványtervezők, kommunikációs munkatársak, technikusok és fotósok sürögtek-forogtak az alkotások körül, mígnem összeállt a tárlat minden részlete.
A film alapján komplex és színes képet kaphatnak arról, mit tehet egy múzeum, ha egy külföldről érkező műtárgy kurírja (kísérője) a jelenlegi vírushelyzet miatt csak online kapcsolódhat be az installálás folyamatába, hogy hogyan kerülnek fel a feliratok a terekben és milyen eszközökkel tudják pontosan felhelyezni a műtárgytechnikusok a falakra a festményeket. Gondolt már arra, hogy egy nagyobb méretű alkotást hány ember tud megmozdítani, vagy hogy mit vizsgálnak a restaurátorok a műveken kicsomagolásuk után? Mindezt megismerheti a Kép. Kultusz. Kulisszák című filmből: így bennfentes szemmel merülhet el a kiállításban, amikor meglátogatja a múzeumot.
2022-ben az első tárlatvezetést január 12-én, szerdán tartják a Szinyei-kiállításban, ahol a festő fő műveit magyar és nemzetközi – elsősorban osztrák, német és francia – kontextusban, az egykorú rokon törekvések és tematikus összefüggések tükrében ismerhetik meg. Hasonló jellegű programokra minden szerdán van lehetőségük, 4 órától.
Szinyei Merse Pál pályafutása során számos csoportos és egyéni tárlaton vett részt, ebből négy nagy kiállítás különösen fontos szerepet játszott művészete alakulásában: kudarcai, majd később sikerei befolyásolták művészi döntéseiben. Erről mesél a kiállítás egyik kurátora, Hessky Orsolya művészettörténész a január 14-i, pénteki tárlatvezetésen.
Talán sokan ismerik a Majális háttértörténetét: a festményen az alakok közül a háttal fekvő maga Szinyei. Ahogyan önéletrajzában írta: „Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, akiknek nem fog tetszeni képem…” Be is igazolódott a gyanúja: amikor első ízben kiállította, teljes meg nem értettség fogadta a festményt. Hamar le is szedette a tárlatról, mivel előnytelen helyen mutatták be. Fontos tudni, hogy a 19. századi kiállítások egészen másképp néztek ki, mint a maiak: az alkotások egymás hegyén-hátán lógtak a falakon; egy müncheni kritikus úgy is nevezte a műfajt, hogy „halálra aggatás”. Sokat számított, hogy hova helyeznek el egy képet, és mivel a Majális rosszul látható helyre – túl magasra – került, Szinyei leszedette a képet, majd vissza is vonult a család jernyei birtokára hosszú évekre a kudarc miatt.
Szinyei egy másik jelentős alkotását, a Pacsirtát, már évekkel a Majális sikertelensége után festette. A táj java része emlékezetből készült, az akt pedig modell után – érdekes adalék, hogy a megfelelő fiatal nőre a festő Mednyánszky László közbenjárásával talált rá. A fűhöz külön tanulmányokat készített, a vadrózsabokrot emlékezetből festette a vászonra a műtermében. A mester művészetének központi témája az ember és a táj kapcsolata, sőt mi több, harmonikus együttélése volt. „Hiábavaló minden okoskodás. Picturát megreformálni nem lehet, csak egyetlen mestertől, s ez a mester a Természet. […] Ki a szabadba! Szemtől szembe a természettel! Csak ez frissíthet fel. Új erőt csak odakint nyerhetek.” – Így szólt Szinyei ars poeticának is beillő gondolata. Bár a Pacsirta sem aratott eleinte osztatlan sikert, ma már nem kérdés, hogy az életmű egyik legfontosabb alkotása a Majális mellett. Szerencsére, amikor néhány év múlva felfedezték a merész modernségét, Szinyei még életében megkaphatta a neki járó megbecsülést. Mindmáig az egyik legfontosabb festőnkként emlegetjük, aki generációkra van hatással.
A tárlathoz kapcsolódóan a múzeum kéthetente játékos tárlatvezetéseken a gyerekeknek is kedveskedik: szombatonként, január 15-én és 29-én nekik szóló programokon ismerkedhetnek meg Szinyei vibráló színeivel és emlékezetes alakjaival, míg február 13-án, a családi vasárnapon saját léghajót is készíthetnek a csemeték a szüleikkel.
A vírus miatti online térbe való átállás egyik pozitív hozománya a szombat esti online előadássorozatok, amelyeket a Szinyei-tárlat kapcsán is folytat a galéria. Január 15-én „Müncheni történetek – Molnár és Szinyei a bajor fővárosban” címmel Prágai Adrienn művészettörténész mutatja be a 19. századi Münchent, amely megkerülhetetlen hely volt a magyar művészek számára. A város összekötötte Molnár Józsefet és Szinyei Merse Pált – arról, hogy melyikük lett szerelmes Münchenben és ki kánkánozott itt Gustave Courbet-val, Prágai Adrienn mesél online kurátori előadásában.
A tárlat harmadik kurátora, Krasznai Réka művészettörténész „Minden szín alfája – A fehér Szinyei Merse Pál művészetében” címmel tart online előadást január 29-én este. Itt a fehér, hol a fehér Szinyei festményein? A Majális fehér ruhás nőalakján, a Léghajó krémfehér csíkjain, a Pacsirta vattacukorszerű puha kerek bárányfelhőin, a Ruhaszárítás szélben lobogó fehér szövetein, a Hóolvadás olvadó fehérjein vagy a Téli táj napkeltétől színesre festett megannyi árnyalatán… A sort sokáig folytathatnánk, hiszen nincs olyan festmény, amely ne tartalmazna legalább egy kicsike fehéret. A fehér minden szín alfája: nélkülözhetetlen alapszín a festők palettáján, bár a vásznon gyakran álcázza magát, elbújik, észrevétlen marad. Szinyei fő művein ez a „nem-szín” vagy „színtelen (akromatikus) szín” mégis főszerepet kap!
A sorozat harmadik online előadását Bellák Gábor tartja február 12-én: a Majálist helyezi középpontba más szemmel: arról fog beszélni, kik is ezek az emberek, akiket – sokan úgy érezhetjük – ismerünk, hiszen annyira részei a magyar kultúrának. A fehér ruhás nő Probstner Mária, Szinyei feleségének nővére, a neki udvarló úr egy dél-tiroli építész, akit a művész Münchenben ismert meg, a rózsaszín ruhás hölgyről nagyon keveset tudunk (annyit biztosan, hogy Mária adta neki kölcsön a ruhát a modellülés idejéig), a pezsgőért lehajoló úr Heinrich Max, míg a mellette lévő férfi a Szinyei család bizalmasa, „Zsiga”. Bár az alakok sosem ültek úgy együtt, ahogyan az elkészült képen látjuk, közös történetüket titkos szerelmek, érdekházasságok, halálos kimenetelű párbajok teszik izgalmassá. Az előadás róluk szól.
A januári programajánlót a péntek délutánonként megrendezésre kerülő rendhagyó tárlatvezetésekkel zárják: 21-én Virág-Eglesz Anna kalapkészítő Emelem kalapom! címmel Szinyei fejfedőit veszi górcső alá. Szó lesz többek között arról, hogy miből készült a Lila ruhás nő kalapja és ki alkothatta meg, sőt, lehetőségük lesz egyiket-másikat fel is próbálni!
28-án egy izgalmas botanikai bolyongáson vehetnek részt Szabó Krisztina dendrológussal, aki a természeti inspirációkkal foglalkozik tematikus tárlatvezetésén. Növényi szintezettség a téli tájban, a domboldalakon, az egyszintű vegetáció a Bodrog környezetében vagy a mező pipacsaiban, mind egy-egy élőkép a nyugtató természetből, amely a hatása alá von bennünket. Néhol morfológiai bélyegeiben is egyértelműen ábrázolt felismerhető növényfajok, máshol elmosódott zöld és körülötte kis tarka kavalkád varázsolja el a nézőt a képeken, aki azon gondolkodhat, vajon mi lehetett a „modell”? A szakavatott botanikus egész biztosan válaszol rá!
Bár már februári program, de a rendhagyó tárlatvezetések sorába illeszkedik a 4-i „Divat a festővásznon. A historizmus korszakának öltözködése – avagy mit jelent a »retró« a 19. században?” című program, amelyen Simonovics Ildikó divattörténész a képeken látható nőalakokat helyezi fókuszba. Ők azok, akik a divatlapok tanúsága szerint nem máshová, mint múzeumba jártak „inspirálódni”. A historizmus korszaka kiváló példa képzőművészet és divat kölcsönhatására: több mint három évtized tendenciáit végignézve rádöbbenhetünk, hogy ma is mennyire divatos, szemléletmódja ugyanis megegyezik a 20. század végének és a 21. század elejének retrókultuszával.
2022. januárja tehát számos remek programot tartogat a művészetszerető közönségnek. A Szinyei-kiállítás zárása után érkezik az Art deco- és Czimra Gyula művészetét bemutató kiállítás is a galériába! Tartsanak a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galériával idén is!
