A Szépművészeti Múzeumban november 1-jéig látogatható az egész életművet felölelő válogatás Henri Matisse műveiből. Fehér Dávid kurátort kérdeztük Matisse pályájáról, illetve a tárlat különleges darabjairól.
– Mi a Henri Matisse – A gondolatok színe kiállítás különlegessége?
– Egyedülálló dolog, hogy nem kell külföldre utazni, csupán a Hősök teréig, Budapesten lehet megtekinteni egy ilyen léptékű Matisse életműkiállítást. Ez a művész első nagy tárlata Magyarországon: hosszú ideje várt és nagyon fontos esemény, amely egy intézményközi, a Centre Pompidou és a Szépművészeti Múzeum közötti együttműködés keretében valósult meg. A párizsi intézmény rendelkezik Európa egyik legjelentősebb Matisse-gyűjteményével.
A műveket részben magától Matisse-tól vásárolták, de később a művész hagyatékából is kerültek be fontos alkotások.
A Centre Pompidou mintegy 150 művel rendelkezik, amiből igen reprezentatív és jelentős válogatás tekinthető meg most a Szépművészeti Múzeumban. Azonban nem kizárólag tőlük érkeztek alkotások. Valódi főművekre építve egy sokrétű áttekintést nyújt ez a kiállítás az alkotói tevékenységéről a kezdetektől a művész pályájának a végéig.
– Mi volt a művek elhelyezésének vezérfonala?
– Ez a gyűjtemény alkalmas arra, hogy valóban átfogó képet nyújtsunk Matisse tevékenységéről. A pályája kezdetétől, az 1890-es évektől egészen a haláláig, 1954-ig mutatunk be műveket. Egy hagyományos, áttekintő kiállításról beszélhetünk, amely kronologikus rendben járja be Matisse életművének periódusait.
A tárlat annak az útnak a bemutatásával, a korai művekkel kezdődik, ami a fauve festészetig vezetett. 1905-ben jelent meg a fauvizmus, melynek Matisse kulcsfigurája, kezdeményezője, központi alakja volt. Az első szekció középpontjában olyan emblematikus alkotásokat láthatunk, mint például a Le Luxe, a Fényűzés című festmény.
Ezt követi a tízes évek művészete, ahol egy strukturáltabb megközelítés jelent meg Matisse művészetében. Kevésbé jellemző a színfoltok intenzitására épülő festészet. A szekció középpontjában az életmű egészén végigvonuló emblematikus motívum, az ablak jelenik meg. Ezt követi a Matisse szobrászati tevékenységére fókuszáló egység, majd az 1920-as éveket, a művész nizzai periódusát bemutató kiállításrész. Ebben az időszakban az odaliszkábrázolások lettek központi jelentőségűek. Ezekből, illetve a nizzai enteriőrök közül mutatunk be néhány nagyon szép darabot.
Majd az 1930-as évekből egy szűkebb anyagot láthatnak a látogatók. Az 1940-es években Matisse súlyos beteg volt, életmentő műtétje után sokáig nem volt képes festeni, ezért előtérbe került művészetében a rajz, illetve a művészkönyv, mint műfaj. Ezzel elérkezünk az 1940-es évek végéhez, Matisse utolsó alkotói periódusához, amelyben egy új, kvázi általa feltalált műforma, a gouache-alapú papírkivágás dominál. Matisse kései főműve a vence-i Rózsafüzér-kápolna. Ennek nemcsak az üvegablak tervei fűződnek a nevéhez, hanem a miseruhák és az enteriőrök is az ő tervei nyomán készültek.
A kiállítás egyik tetőpontja az a fal, amelyen a vence-i Rózsafüzér-kápolna üvegablakainak méretazonos terveit lehet megtekinteni. Az ablakok, gouache-alapú papírkivágásokként jelennek meg, és betöltik a monumentális teret.
A záró szekció pedig a gouache-alapú papírkivágásokkal foglalkozik. Olyan emblematikus darabokat is bemutatunk, mint ennek az időszaknak a másik főműve, a Jazz című művészkönyv és grafikai sorozat.
– Említette, hogy a művek jelentős része a Pompidou Központból érkezett. Vannak olyanok, amik a Szépművészeti tulajdonában vannak?
– Igen, a kiállítás érdekes darabja egy aktot ábrázoló sokszorosított grafikai sorozat. Már a bekerülés története is különösen érdekes, hiszen a Szépművészeti Múzeum 1913-ban vásárolta meg. Egy igen korai szerzemény, korai vásárlás Matisse műveiből. A mai napig a grafikai gyűjteményünk fontos része. Közvetlenül Matisse párizsi galériájából vásárolta meg a múzeum Meller Simon, az intézmény munkatársának a javaslatára.
Izgalmas, amikor be tudjuk mutatni a gyűjtemény azon darabjait, amelyekre eddig kevesebb figyelem irányult és csak ritkán láthatók, hiszen a grafikai műveket nem tudjuk huzamosabb ideig bemutatni. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szépművészeti Múzeum ennyiben ki tudta egészíteni saját gyűjteményének darabjaival a Centre Pompidou anyagát.
– Van-e esetleg más mű is, aminek különösen érdekes háttértörténete van? Akár a műtárgypiaci élete, akár az elkészítésének a története volt kalandos.
– Az egyik legkülönlegesebb mű az Üvegajtó Collioure-ban című festmény 1914-ből. Nagyon rejtélyes képről van szó, már önmagában a keletkezési története is izgalmas. Collioure Matisse életében és művészetében is különösen fontos helyszín: 1905-ben lényegében itt született meg a fauvizmus. Matisse már akkor is festett egy nyitott ablakot Collioure-ban. Elképesztően expresszív színfoltokból építette fel a látványt.
1914-ben, mintegy 9 évvel az első ablakábrázolás után Matisse visszatért Collioure-ba és a témához is. Az ablakot azonban teljesen másképpen ragadta meg. Az intenzív, expresszív ecsetvonásokat puha, lágy, finoman megfogalmazott törtszínű színfoltok váltották fel. A kép szinte absztrakt tisztaságú, és a legfeltűnőbb változás a korábbi ábrázolásokhoz képest, hogy nem lehet kilátni az ablakon. Matisse elkezdte megfesteni a látképet, az ablakon túl látható tájat, ám végül az egészet átfestette feketével. Az ablak a semmire nyílik, a megfogható ürességre, a feketeségre. Ha úgy tetszik, a szó szoros és átvitt értelmében is a kilátástalanság metaforájává válik. Természetesen mindez nem függetleníthető a mű keletkezési körülményeitől, attól, hogy 1914-ben az első világháború kitörésének idején született.
A festmény talányai közé tartozik az is, hogy egyáltalán befejezte-e ezt a képet, hiszen nem írta alá, soha nem állították ki, amíg élt. Csak halála után jelent meg először 1966-ban egy amerikai utazó kiállításon, ahol ez a szinte absztrakt tisztaságú festmény, elképesztően nagy hatást gyakorolt az amerikai absztrakt expresszionistákra. A mai napig Matisse egyik legradikálisabb és legnagyobb hatású festményéről van szó, amely az egész kiállítás egyik abszolút kulcsműve.
– Matisse szobrászati tevékenysége kevésbé ismert, nincs annyira előtérben, a tárlaton viszont láthatóak munkái ebből a műfajból is.
– Igen, ez a tevékenysége kevésbé híres, ugyanakkor igen fontos része az életműnek. Matisse kiváló szobrász is volt a festészeti tevékenysége mellett. A szobrai és a festményei párbeszédben álltak egymással. Gyakran jelennek meg a szobrain a festményekhez hasonló motívumok. A kiállítás egyik fekvő akt szobrának póza például nagyon hasonlít Matisse emblematikus fauve alkotásának, az 1907-es Kék aktnak a beállításához.
A szobrait szemlélve feltűnik a megfogalmazás, az alakformálás nyersessége. Matisse-t nagyon erősen foglalkoztatta a kor szóhasználatával a primitív megközelítés, egyfajta nyers erővel megfogalmazott alakábrázolás, az afrikai törzsi művészet, amely kétségkívül hatást gyakorolt a szobrászatára is.
Emellett kifejezetten érdekes és izgalmas, hogy Matisse szobraiban és festményeiben is sorozatokban, párokban és szériákban gondolkodott. Talán művészetének ez a „szeriális” karaktere az, amely a leginkább hatott a későbbi alkotókra is.
Leghíresebb és legfontosabb szobrászati alkotása a Hát című relief, amelynek mind a négy változata megtekinthető a kiállításunkon. Ezen a művön 1909-ben kezdett el dolgozni és egészen 1930-ig több alkalommal is átdolgozta. Balról jobbra haladva végig lehet követni az át- és átformálásoknak a sorát, ahogyan Matisse átértelmezte, absztrahálta az emberalakot. A redukciónak a folyamata jól megfigyelhető Matisse szobrászati tevékenységnek a tanulmányozása során is.
– Kicsit a kulisszák mögé pillantva: mennyi előkészítő munka előz meg egy ehhez hasonló tárlatot. Hány évvel korábban kell elkezdeni tárgyalni például jelen esetben a Center Pompidouval arról, hogy a Szépművészeti Múzeum szeretne rendezni egy Matisse-kiállítást.
– Nagyjából öt évvel a kiállítás megnyitása előtt kezdtünk el dolgozni ezen a projekten. Természetesen az előkészítésnek van egy sajátos dinamikája, az utolsó másfél év a legintenzívebb. Talán annyit elárulhatok, hogy nem egyszerűsítette a dolgunkat a Covid-időszaka, ez különös szervezési bonyodalmakat is okozott.
A kiállításhoz katalógus is készült, ami lényegében egy hasonló volumenű kihívás, mint magának a tárlatnak a megvalósítása. Komoly nemzetközi szerzőgárda szövegei olvashatók a kiadványban: Gaku Kondo, Alastair Wright és a Centre Pompidou részéről a kiállítás kurátora, Aurélie Verdier írásai. A bevezetőben hazai oldalról Gosztonyi Ferenc írt egy izgalmas tanulmányt Matisse magyarországi recepciótörténetéről. Nekem is van egy esszém a kiadványban, amely az ablakmotívum jelentőségére fókuszál Matisse festészetében. Külön érdekessége a katalógusnak, hogy a szövegek sorát Matisse saját írásai zárják, amelyeknek döntő többsége első alkalommal jelenik meg magyar nyelven. Bízom benne, hogy a hazai közönség számára is inspiratív lesz olvasni.
– Volt esetleg olyan alkotás, amivel ön is először találkozott, vagy más miatt különösen izgalmas volt?
– Ezek a művek többnyire a Pompidou raktárában találhatók, így természetesen számomra is voltak olyan művek, amelyekkel itt találkoztam először. Mindig a legcsodálatosabb pillanatok közé tartozik a kiállítás előkészítése során, amikor a műveket rejtő ládák megérkeznek, kinyílnak és első ízben szembesülünk az alkotásokkal a maguk valójában. Ha már láttuk a műveket korábban, akkor is az első ízben találkozunk velük a kiállítás helyszínén, a Szépművészeti Múzeumban. Ilyenkor az is izgalmat jelent, hogy amit mi az íróasztal mellett elképzeltünk az elrendezéssel, a falakkal kapcsolatban, az a valós térben működik-e. Szerencsére többnyire igen.
Ami számomra kivételesen nagy élmény volt, az az imént már említett Üvegajtó Collioure-ban című festmény megérkezése. Az, hogy itt látható most a budapesti kiállítótérben, óriási dolog. Nem győzöm hangsúlyozni: minden alkotást eredetiben kell látni!
Ami nekem különösen izgalmas, a meglepetés erejével ható mű volt, az az Ülő rózsaszín akt 1935-36-ból. A kisebb, intimebb téregységben elhelyezve megfigyelhető a képen a finom, fátyolszerű festékrétegeknek a puhasága, finomsága, a palimpszesztszerű képfelületnek a vizualitása. Páratlan élmény.
– Ez a személyes kedvence?
– Ha egyet kell kellene megnevezni, akkor az Üvegajtó Collioure-ban a személyes kedvenc. A másik talán a vence-i Rózsafüzér-kápolna üvegablak tervei. Ezeket érzem a kiállítás tetőpontjainak, de utalhatnék olyan emblematikus művekre is, mint az Enteriőr, akvárium aranyhalakkal, amely a kiállítás katalógusának is a címlapja. Ez a csodálatos festmény Matisse legismertebb alkotásai közé tartozik, nem lehet nem kiemelni.
– Hogyha valaki esetleg egy kicsit mélyebben szeretne elmerülni a Matisse művészetének szakmai oldalában, akkor a katalóguson kívül vezetések lesznek még itt az utolsó egy hétben?
– Igen, tervezünk még programokat, érdemes lesz figyelni ezzel kapcsolatban a Szépművészeti Múzeum különböző kommunikációs felületeit.
