Sok muzsikus kényszerült és kényszerül arra, hogy tehetségét aprópénzre váltsa, és pályája elején, vagy egy-egy lejjebb ívelő időszakban olyan helyeken játsszon, ami talán nívóján aluli. Nos, ez alól Johannes Brahms (1833-1897) sem volt kivétel.
Brahms számára nem volt idegen a bordélyok világa, hiszen ő maga is Hamburgban született, ráadásul éppen a város híres-hírhedt bordélynegyedében. Azt viszont valószínűleg ő maga sem gondolta, hogy arra fog kényszerülni, hogy ő maga is bordélyházakban és helyi kocsmákban zongorázzon, hogy el tudja tartani magát.
A zeneszerző azonban nem csak mint muzsikus, hanem mint vendég is gyakori látogatója volt a helyi intézményeknek, és a hölgyek állítólag nagyon szerették a fiatalembert – a tulajdonosok kevésbé.
A matrózok viszont imádták a zongorajátékát, és gyakorta meghívták egy-egy pohár borra – vagy gyakoribb esetben felesre. A komponista igen kellemetlenül tudott viselkedni, mikor felöntött a garatra.
Ez a bordélyházban kevésbé tűnt fel, ünnepélyes vacsorákon annál inkább, például, amikor Johann Straussnál gyűlt össze egy díszesebb társagás, szinte félve hívták meg a zeneszerzőt, mert Brahms válogatott sértésekkel illette a vendégeket, többször hatalmas botrányt kiváltva. Brahms különben 50 éves korában szinte teljesen felhagyott a komponálással, ehhez valószínűleg nagyban hozzájárult elhatalmasodó alkoholizmusa.
És még egy utolsó adalék a Brahms-alkoholiádához: Beethoven utolsó szavairól már olvashattunk a napokban, és arról is, hogy hiába várta a neki szánt borszállítmányt.
Brahms sokkal szerencsésebb volt, ő még tudott inni egy korty isteni nedűt halála előtt,
utolsó szavai pedig állítólag a következőek voltak, miután megízlelte a bort: „Hmmm…nagyon finom.”
És akkor egy kis vidám muzsika:
