Egy tragikusan rövid életű művész tragikusan későn bemutatott művéről lesz szó a mai epizódban. Isaac Albéniz katalán zongorista-zeneszerző 1902-ben befejezett Merlin című operáját egy nagyszabású, az Arthur király körüli mondakört feldolgozó trilógia első darabjának szánta – 48 éves korában bekövetkezett haláláig azonban még az első darab zenekari anyagát sem hallhatta.
A kis Isaac nyughatatlan természetét mi sem írja le jobban, mint életének első 13 éve. A csodagyerekként öt évesen már koncertező zongoristaként tevékenykedő fiú hat évesen a Párizsi Conservatoire tanítványa lett, később Madridban folytatta tanulmányait, nem sokkal ezután azonban apja kíséretében hajóra szállt, és meg sem állt Dél-Amerikáig. Innentől élete utazások végeláthatatlan sorává vált, 1880-ban például Budapestre utazott, hogy Liszt Ferencnél tanulhasson – sajnos már a fővárosba érve szembesült vele, hogy Liszt ekkor éppen Weimarban tartózkodott…
1894 fordulatot hozott Albéniz életében, Londonba költözve ugyanis megismerkedett Francis Burdett Money-Coutts-szal, egy dúsgazdag mecénással – és amatőr költővel. Ő lett Albéniz impresszáriója, és több művének megrendelője, többek közt az Arthur-trilógiának is, melyet saját librettója alapján zenésíttetett meg Albénizzel. A három darab: Merlin-Lancelot-Ginevra a 6. század legendás királyának és kerek asztala lovagjainak történetét mutatta (volna) be, de csupán az első opera, valamint a második darab néhány vázlata készült el.
A koncertszerű előadások után az opera valódi, színpadi bemutatója egészen 2003-ig váratott magára, és ennek a madridi előadásnak magyar vonatkozása is volt, Morgana szerepében Marton Éva lépett színpadra. Ez a bizonyos előadás teljes egészében megtekinthető:
