Saint-Saëns, Rimszkij-Korszakov, Rameau, Muszorgszkij és Bartók művei is megszólalnak a Magyar Zene Házában november 14-én az MVM Classic&Club sorozatának aktuális, Éjszaka az állatkertben című koncertjén. A programról és a koncepcióról az estek megálmodója, Balázs János zongoraművész mellett Lackfi Jánossal beszélgettünk.
A két különböző művészeti ágban „utazó” János, Balázs János és Lackfi János együttműködése azt jelzi, hogy az aktuális est műfaji megnevezése, „hangverseny”, szinte azonnal magyarázatra szorul.
„A koncert hívószava és kiinduló ötlete az volt, hogyan találkozhatnak, hogyan ötvöződhetnek a műfajok: a zeneművészet és az irodalom egy esten. Szerettük volna egy koncerten egybegyúrni a zenében rejlő komolyságot és az irodalomban rejlő szarkasztikus humort” – fogalmaz Balázs János, az MVM Classic&Club sorozatának művészeti vezetője, Kossuth-, Liszt-, Prima- és Gramofon-díjas érdemes művész, egyben az est egyik főszereplője
„Biztos, hogy mindent tudtok az állatokról? Hogy a kenguru nagy bokszoló, hogy az elefánt kész földrengés, hogy az emberkertben állati látogatók vannak, hogy mekkora csoda egy vegán oroszlán, hogy a zongorista is egy különös állat, és hogy dongók, csibék, vadak, halak, mindenféle jóféle állat lesz az Éjszaka az állatkertben koncerten?” – teszi fel a kérdéseket a másik főszereplő, Lackfi János, akinek humorát olvasói – nullától kilencvenkilenc éves korig – ismerhetik, akár verseiből, akár prózai alkotásaiból.
Az Éjszaka az állatkertben humorforrása azonban nemcsak az ő verseiben jelenik meg, hanem az elhangzó, különleges zenékben is.
Saint-Saëns: Az állatok farsangja című művét a legtöbb zenekedvelő gyerekkorából ismeri, emiatt talán hajlamosak vagyunk azt gondolni, ez gyerekzene, ami azonban csak annyiban igaz, hogy a gyerekek számára is élvezhető. Ám még ebben is szerepe van a zenei humornak, ami – mintegy programzeneként – segít felskiccelni az állatokat, a hangutánzás vagy a hangulatfestés eszközeivel.
A zeneszerző „felnőtt humora” viszont eszünkbe juttathatja akár Karinthy Frigyest is, hiszen Az állatok farsangja egyúttal stílusparódia, zenei „Így írtok ti”. Az 1885-ben, egy németországi látogatáson fogant ötletet a francia szerző a következő évben dolgozta ki, s 1886 végén be is mutatták.
A felvonultatott „állatok” között találhatjuk nemcsak a kengurut, a madarakat, a teknőst vagy a „hosszú fülű személyiségeket” (azaz a szamarakat), hanem az ásványokat, mi több: a zongoristákat is, akik nagyobbára skáláznak, ami nyilvánvalóan a kollégáknak szánt zeneszerzői fricska.
A mostani előadáson talán erre reagál Lackfi elsőként elhangzó verse, a Nyitány, melynek kezdő sorai így szólnak:
„Milyen is lenne egy emberkert?
Majompofák néznék az embert?
Azt írnák ki a kerítésre:
TILOS AZ EMBEREK ETETÉSE!”
Az eredetileg is különleges hangszerelésű műben a kamarazenekart ezúttal egy zongora kíséri-irányítja, Balázs János ugyanis a koncerthez kis mértékben áthangszerelte Saint-Saëns zenéjét:
„Alapvetően csak a kétzongorás anyagot ültettem át egy zongorára, de bizonyos zenekari szólamokat megerősítettem az átiratban, és zongorán is el fogom játszani, mert ez egy zongoraorientált mű, jót tesz neki, ha a zongora végig szól.” (A közreműködő együttes a Budafoki Dohnányi Zenekar à la cARTe kamaraegyüttese lesz.)
Saint-Saëns zenéjében a hangulatfestés, a gyermeki humor mellett jelen van a korosztályokon túli szépség is, elég a talán legismertebb tételre, A hattyúra gondolni, mely nemcsak a csellisták kedvence. Lackfi János költészetére is igaz, hogy a játékosság, a humor mögött mindig ott bujkál az elmerengés, az elgondolkozás mélysége, emiatt ez a hangverseny is sokaknak ajánlható (hasonlóan az MVM Classic&Club sorozatának többi estjéhez): gyerekeknek és felnőtteknek, zene- és irodalomkedvelőknek, kezdőknek és haladóknak egyaránt.
„Mivel a koncert egy összművészeti esemény, zene és irodalom szerelmeseinek egyaránt jó szívvel ajánlom, valamint azoknak is, akik szeretik az átlagostól elrugaszkodó programokat, ahol egy este magaslatokban és mélységekben is járhatunk, nevethetünk és csodálhatjuk a nagy korszakos zeneszerzők melódiáit” – mondja Balázs János.
Lackfi János pedig mindezt ekképp fogalmazza meg: „Az állatok elképesztőek, lendületesek vagy tüneményesen lomhák, súlyosak vagy légiesek, szutykosak vagy habtiszták, csinosak vagy rémisztőek, emberszerűek vagy észrevehetetlenek. A klasszikus zene nagyjai döbbenetes leleménnyel alakították át fergeteges hangsorokká ezeket a lehengerlő teremtményeket. Jó a muzsikusok és a világ megálmodójának munkatársaként hangutánzó, fura humorú, ámuló vagy rémüldöző versekkel megformálni ezt a csibész társaságot. Állati mulatság…”
Az MVM által útjára indított koncertsorozatról további részletek itt találhatók: www.mvmclassicclub.hu
