A bálok és a szalagavatók időszakának közeledtével érdemes szót ejteni a ruhakölcsönzés indokairól, előnyeiről, esetleges buktatóiról. Schiffer Miklós stílusszakértőt többek között erről kérdeztük.
– Mire kell a leginkább odafigyelni a szalagavatóra szánt ruhák kiválasztásakor?
– Alapvetően arra, hogy ezek az alkalmak nem menyasszonytáncok. Az ifjú hölgyek ilyenkor jellemzően kényszeredett, habos menyasszonyi ruhákat öltenek, a fiúkra pedig nagyon gyakran nem megfelelő méretű frakkot adnak, amit egyáltalán nem tudnak viselni. Pedig egy frakknál ez különösen fontos – ugyanúgy meg kell szokni, ahogyan a hosszú vagy az abroncsos szoknyát. Ezek a ruhák nem hiába azok, amik. Kultúrájuk van. A frakkoknál sok esetben rossz a mellényhossz, rövidek a kabátok, és nagyon gyakran fekete csokornyakkendőt vesznek fel hozzá. Ezt ne engedjünk, mert ez azt a hatást kelti, hogy ők a főpincérek! A frakkhoz fehér csokornyakkendőt kössünk. Mindent összevetve, ugyanazokat a dolgokat kell figyelembe venni, mint bármilyen más alkalmi eseményen: a ruhák mérete legyen megfelelő, és legyen valami közük ahhoz, amit viselnek.
– A szalagavatók előtt általában nagy a kapkodás, nem biztos, hogy kellő igényességgel tudjuk kiválasztani a megfelelő ruhát. Kin múlik ez elsősorban: a kölcsönzőn, a tanáron, a tánctanáron?
– A tanároknak sok mindenre van figyelmük, de – anélkül, hogy bárkit megbántanék – szerintem ne rájuk bízzuk a ruhaválasztást. A legjobb, ha előveszünk egy könyvet ebben a témában, vagy menjünk fel a virtuális térbe, és üssük be a keresőbe azt, hogy „black tie”, „white tie”, „grand robe” vagy „grand evening robe”, és fogunk találni erre vonatkozóan jónéhány tippet. (Az Opera Vidd és viseld! nevű kezdeményezése is segít a szalagavatóra vagy bálra készülőknek. Az intézmény vízkereszttől hamvazószerdáig kedvezménnyel biztosít öltözeteket, kellékeket a mintegy félmillió darabos, katalogizált, digitálisan feldolgozott készletéből. Fontos, hogy az aktív repertoár jelmezeire a program nem terjed ki. A próbalehetőség biztosított a kiválasztott öltözékekre, de méretre igazítást kizárólag az Opera végezhet, az intézmény műhelykapacitásának figyelembevételével. További felvilágosítás és jelentkezés a linken jelzett címen – a szerk.)
– Egy tizennyolc évesnek mennyire lehet kialakult stílusa? Látja például, hogy mi áll jól neki, és mi kevésbé?
– Ebben a korban már van egyfajta ön- és stílusképük, de ez még messze nem a végleges. Ha őszinte vagyok, akkor azt mondom, hogy valakinél sosem kristályosodik ki. A szerencsésebbeknek a huszonéves kor közepére kialakul a stílusuk, ami később még jó párszor módosul a szociális helyzet, a környezet, a státusz, a munka, az őket érő hatások mentén. Ahogyan az életünk változik, az mind-mind befolyásolja a stílusunkat, és ezek mindig meglátszanak az öltözködésükben.
– Ön szerint hogyan fest ma egy ízléses keringőruha?
– Szerintem semmiképpen sem hófehér, esküvői vagy habos, inkább modern, a testet bátrabban mutató, de nem közönséges darab.
– Amerikában a végzős bál, a „prom” nagyon fontos esemény a középiskolások életében. Itthon ez mennyire jellemző, vagy milyen elemekben van jelen?
– Nálunk nincs ilyen tradíciója az érettségi báloknak. A fiatalok többsége nem készül rá olyan tisztelettel, mint Amerikában, ahol az egészet körüllengi egyfajta romantikus hangulat, és átszövi a felnőtt élet kezdetének üzenete. Hány amerikai film szól arról, hogy micsoda öröm vagy micsoda tragédia, hogy ki kivel megy a végzős bálba? Ez nálunk nem jellemző.
– A „matchy-matchy” megoldás tetten érhető a bálokon? A férfi és a nő összeöltözéséről van szó, melyben van legalább egy elem, ami harmóniába hozza kettejük megjelenését.
– Az én felfogásom szerint ez borzalom. Az öltözködés egy individuális lenyomat. Semmilyen módon nem kell a külsőnkben a velünk lévő öltözetét megjeleníteni. Egymáshoz kell öltözni, nem egymásra. Ha a kedvesemen piros estélyi ruha van, akkor én biztos, hogy nem fogok olyan díszzsebkendőt használni, amiben a piros megjelenik. Sokkal inkább az egyéniséget kell figyelembe venni, mint azt, hogy a másikon milyen szín van, vagy milyen nincs.
– Látható-e valamilyen progresszió a szalagtűzők világában?
– Ott van az Operabál. Bár hasonló programra minden évben sor került (2016-ban Shakespeare Estély, 2017-ben Háry Estély, 2018-ban Ring Estély, 2019-ben az Olasz farsangi est – a szerk.), klasszikus formájában sajnos 2015-ben rendezték meg utoljára Faust Bál néven. Nos, ha valami, akkor egy ilyen típusú esemény a melegágya a polgári életnek, a polgári gondolkodásmódnak, a polgári tradíciónak. De még egy ilyen bálon is láttam a bizonytalankodást, a gyökértelenséget, ami abból adódik, hogy bizonyos dolgokban valóban bizonytalanok és gyökértelenek vagyunk. Nem gondolom, hogy ez máshogy lenne egy fiatalembernél, aki még kevesebb tapasztalattal bír.
– Milyen az ideális szalagavató az ön értelmezésében?
– Olyan, ahol a fiatalok a saját ruháikat viselik. A fiúkat sötét öltönyben és nyakkendőben, a lányokat pedig egy nekik tetsző alkalmi ruhában képzelem el, a lényeg, hogy komfortosan érezzék magukat. Ez az ő ünnepük.
