Tokody Ilona és Komlósi Ildikó – két korszakos jelentőségű művész, akik rangos versenygyőzelmekkel robbantak be, komoly nemzetközi karriert értek el, akiknek a pályája a vitathatatlan szakmai elismerésektől és a közönség szeretetétől övezve az Operaház mellett a világ nagy dalszínházaiban teljesedett ki. Az ő életmű-gálaestjeik nyitják az aktív Kossuth-díjas operaénekesnők számára szervezett Príma Donnák című sorozatot, október 7-én és 21-én Tokody Ilona, november 4-én Komlósi Ildikó lesz az ünnepelt, akik különlegesen személyes műsorukkal maguk adnak ajándékot tisztelőiknek.
„Nem tudok mellébeszélni” – Tokody Ilona
Tokody Ilonát alig 19 éves zeneakadémistaként, mint a Magyar Televízió 1972-es Kodály Zoltán Énekversenyének egyik nagydíjasát ismerte meg az ország. Hogy egészen kivételes tehetség, már főiskolás éveiben kiderült, versenygyőzelmekkel szegélyezett útja pedig egyenesen vezetett az Operaházba.
Nemzetközi karrierje Bécsben, a Staatsoperben indult, a ’80-as évek elejétől Európa és Amerika jelentős operaházainak állandó vendége lett. Repertoárjának gerincét Puccini és Verdi hősnői alkotják, de az ő nevéhez fűződik Mascagni Iris című operájának első lemezfelvétele is.
„Nekem a sors igazán bőkezűen osztja azokat a partnereket, akik belülről ugyanazon a hőfokon égnek, mint én” – nyilatkozta egy alkalommal, utalva mások mellett Kelen Péterre, Juan Ponsra, Luis Limára, Luciano Pavarottira, Plácido Domingóra, José Carrerasra, akikkel különleges kötelék alakult ki. Erről így fogalmazott korábban az Opera Magazinnak:
„Szerencsés korban találkoztam ezekkel a fantasztikus művészekkel, mert volt alkalmunk rá, hogy sokat próbáljunk, márpedig az emberi kapcsolatok nem elsősorban az előadásokon, sokkal inkább ilyenkor alakulnak. Ezek a nexusok számomra nagyon fontosak, és (…) úgy tekintek rájuk, mint Isten ajándékára.”
Az érzés pedig kölcsönös. „Nincs még egy énekes, aki annyira szeretné a partnereit, mint ő, de olyan sincs, akinek a személyét, a hangján kívüli lényét annyira szeretnék a rajongók, mint az övét” – írták róla egy alkalommal. Talán azért van ez így, mert Tokody Ilona mindig őszinte. „Az őszinteség, megengedem, nem mindig taktikus, de én nem tudok és nem is szeretek mellébeszélni” – vallja az énekesnő, aki akár igent, akár nemet mondott egy felkérésre, döntését minden esetben a pálya érdekében hozta meg.
„Amim van, azt minden este odaadom” – Komlósi Ildikó
Az utóbbi évtizedek legnagyobb nemzetközi karriert befutott magyar mezzoszopránja – az 1986-os Pavarotti Énekversenyen aratott győzelemtől kezdve –, a világ legnagyobb operaházainak visszatérő vendégművésze, A kékszakállú herceg vára Juditjának egyik legavatottabb tolmácsolója, Komlósi Ildikó hasonló tudatossággal döntött. „Ahhoz, hogy megújuljak, szükség van új szerepekre. Ha egy énekes nagyon siet, és mindent azonnal habzsolni akar, nem lesz ideje arra, hogy igazán »azonosulni« tudjon az adott figurákkal – nyilatkozta korábban az Opera Magazinnak. – A hangnak is megvan a maga érési folyamata. [A]nnyira szeretek énekelni, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy tönkremenjek. (…) Számomra mérvadó a művészi érés-formálódás, érzelmi és technikai értelemben egyaránt. Ahogy haladok a karrieremben, egyre fontosabbnak tartom az igazi kihívásokat, a színészi feladatokat és a megformálás módját.”
Vallja, előadóművészként a színpadi és a színpadon kívül szerzett szakmai és civil élettapasztalatok birtokában egyre mélyebb árnyalatokat kapnak az alakítások, így változik vele együtt Judit, Carmen, Heródiás, Santuzza, Eboli, Amneris, de különös módon azok a szerepek is érnek benne tovább, amelyeket már nem énekel.
„Soha nem kívántam csak énekes lenni – mesélte az Opera Magazin címlapinterjújában. – Azt élvezem, hogy valaki más bőrébe bújhatok, ha a szerep mélyére ásva magamban is mást, valami meglepőt találok meg. Ez erőt és energiát ad, rendkívül felszabadító érzés, ez pedig végtelen boldogság! Ha nem engedik meg, hogy játsszak, azt érzem, nincs hangom sem. (…) Soha nem voltam spórolós típus, amim van, azt minden este odaadom. És a közönség érzi, hogy a művész őszintén kiteszi eléjük a lelkét.”
Az Operaház Medgyaszay és az Eiffel Műhelyház Bánffy termében, a Príma Donnák életműgálaesteken mindössze egy Steinway koncertzongora és a mozivászon lesz a díszlet, így az intim légkör alkalmat ad a beszélgetésre, a ritka fotók és filmfelvételek által a pálya felidézésére, de természetesen az éneklés sem marad ki a programból.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
