Nyolc éve a Magyar Állami Operaház Zenekarának koncertmestere, hamarosan pedig ismét szólistaként hallhatja a közönség Kállai Ernőt, aki a 2023/24-es évadban az év zenekari művésze címet is kiérdemelte. A hegedűművészt feladatairól, az operaházi mindennapokról és a március 18-i, Aranykor – Ybl210 koncerten elhangzó Csajkovszkij-versenyműről is kérdeztük.
– 2016 óta koncertmestere a Magyar Állami Operaház Zenekarának. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
– Izgalmas volt a kezdet, hiszen amikor idekerültem gyakorlatilag nemhogy operai, de még szimfonikus zenekari tapasztalattal sem rendelkeztem. Kamarazenei múltam volt, ami sok mindenen átsegített, és a mai napig úgy gondolom, hogy a koncertmesteri játék nem sokban különbözik adott esetben egy kvartett első hegedűsének feladataitól. Az elmúlt lassan egy évtized egy pillanat alatt elrepült, miközben rengeteget tanultam és számos fantasztikus zenei anyagot ismertem meg.
– A 2023/24-es évadban megkapta az év zenekari művésze címet. Hogyan fogadta az elismerést?
– Számomra a legfontosabb, hogy a közvetlen zenésztársaim döntöttek úgy, hogy méltó vagyok a címre, azok, akikkel estéről estére együtt ülünk be a zenekarba. Ők azok, akik talán a legjobban ismerik a munkámat. Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem.
– Egy koncertmester feladatköre igen szerteágazó, nem csak zenei értelemben. Lehet ebben fejlődni, magabiztosabbnak, inspirálóbbnak mutatkozni?
– Koncertmesternek lenni hivatás, egyben folyamatos tanulás. Komoly felkészültséget, előrelátást igényel, hogy például egy új darab kapcsán olyan együttes kerüljön a karmester elé, amelyikkel egyrészt hatékonyan lehet dolgozni, másrészt lehetőség van szinte már csak az egyéni ízlésnek megfelelő javításokat elvégezni. Igyekszem nyitott lenni és minden segítséget megadni a kollégáimnak, és minél harmonikusabbá tenni a különböző dirigensekkel való együttműködést. Úgy érzem, hogy minden egyre gördülékenyebb. Évről évre rengeteget tanulok zeneileg és emberileg is.
– Az operaházi munkák mellet marad ideje másfajta repertoár építésére?
– Bár számos alkalom nyílik az operaházi fellépések keretében is, hogy a zenekari művészek megmutathassák egyéni tudásukat, fontosnak tartom, hogy más együttesekben, formációkban is tapasztalatot szerezzek, új benyomásokat gyűjtsek. A mai napig rendszeresen kamarázok, illetve második éve vagyok a Gran Canaria Filharmonikus Zenekar vendég-koncertmestere.
– Legközelebb a márciusi Ybl-koncert keretében hallhatjuk önt szólóban. Mit lehet erről az eseményről tudni?
– Ez a sorozat tulajdonképpen egy szép hagyomány és egyben tisztelgés a Magyar Állami Operaház Andrássy úti épületének tervezője, Ybl Miklós előtt. A program általában a neves építész kortársainak műveiből áll össze. Én például ezúttal Csajkovszkij D-dúr versenyművét adom majd elő.
– Milyen a kapcsolata ezzel a darabbal?
– Csajkovszkij hegedűversenye nagyon népszerű, számomra is ott van az öt legjobban kedvelt koncert között, de éppen ezért nagy felelősség is eljátszani. Úgy érzem, hogy benne van a kezemben, az utóbbi években többször álltam vele pódiumra, legutóbb a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával. Technikás, de nagyon hálás zenei kompozíció.
– Azon a bizonyos Nemessányi-hangszeren játszik majd?
– Büszkén mondhatom, hogy két hegedű is a rendelkezésemre áll, az egyik valóban a nemrég az OPERA birtokába jutott Nemessányi-instrumentum, a másik pedig egy Carlo Antonio Testore által jegyzett hangszer. Hogy melyik passzol jobban Csajkovszkij klasszikusához, egyelőre maradjon az én titkom.
