A Sztárestek zongorával gyorsan vált az Operaház egyik legnépszerűbb kezdeményezésévé: a világklasszis énekesek kifejezetten élvezik, ha a színpadon mindössze egy zongoraművész a társaságuk. 2024 őszén a sorozat egy régi és egy új ismerőst köszöntött, ill. köszönt november 17-én a tengerentúlról.
Ha nagy vonalakban tekintjük át az uruguayi Erwin Schrott és az Egyesült Államokban született Matthew Polenzani pályaívét, első ránézésre kevés közös pontra bukkanunk. Pedig vannak fontos átfedések: Mozart zenéje épp úgy meghatározó mindkettejük karrierjében, mint a Metropolitan Operától vagy a Salzburgi Ünnepi Játékoktól kapott lehetőségek sora. Megszólalásaikból és színpadi jelenlétükből is egyértelmű, hogy két, élesen más szemléletű személyiségről beszélünk. Schrott-tól nem áll távol a temperamentumos latin macsó karaktere, míg Polenzani szabadidejében szívesen olvas, golfozik, illetve családjával van együtt.
A dél-amerikai basszbariton, Erwin Schrott már korán szenvedélyesen érdeklődött a komolyzene iránt. 1998-ban, huszonhat évesen első helyezést és közönségdíjat nyert az Operalián, karrierje pedig innentől üstökösként emelkedett. A világ legjelentősebb opera- és koncertszínpadai azóta fogadják tárt karokkal az énekest, aki a Don Giovanni és a Figaro házassága címszerepeiben világszerte valósággal megbabonázza közönségét.
Schrottot nem kell bemutatni a magyar nézőknek sem, hiszen egy évtizede már, hogy időről időre fellép nálunk. Amikor 2020-ban először Budapesten énekelte egymást követő estéken Figaro és Almaviva szerepét, így nyilatkozott: „Két, tökéletesen ellentétes karakter, ugyanabban a produkcióban! Fokozott koncentrációt követel a dolog, keményen dolgozom a két figura szétválasztásán: most, amikor otthon gyakorlok, egyik nap Figarót, másnap a grófot éneklem.”
Matthew Polenzanit a Metropolitan operaközvetítéseiből ismerheti a magyar operarajongó közönség. Bár néhány éve a Don Carlos címszerepének budapesti megformálására készült, a találkozás betegség miatt elmaradt: az Eiffel Műhelyházban esedékes fellépése sokszorosan várva várt alkalom. Az ötvenes évei második felében járó lírai tenor a Yale School of Music hallgatója volt, ahol tanárai korán elismeréssel adóztak az érzelmek egész skáláját kifejező hangjának.
Polenzani nagy odaadással készül szerepeire. Egy interjúban így beszélt erről: „…minden lehetséges információt igyekszem beszerezni a rendezőtől azért, hogy jobban megértsem a motivációt egy olyan színpadi akció mögött, amit magamtól nem tennék meg. Ha világos a mögöttes szándék, már csak azt kell kitalálni, hogy mindez hogyan valósítható meg úgy, hogy a rendezőnek is tetsszen.”
A már említett Mozart-rajongáson túl Polenzani otthonosan mozog a bel canto repertoárban is: A varázsfuvola Taminója épp olyan kedves, a kritika által jegyzett szerepe, mint a Szerelmi bájital Nemorinója. Ebből is kitűnik, hogy az emóció világa az ő igazi terepe: a technikai tökély mellett a hallgatóságot mélyen megérintő interpretációiról híres.
Érdekesség, hogy a két énekes néhányszor találkozott egymással a színpadon is: 2023 nyarán Salzburgban a Hoffmann meséi címszerepét Polenzani énekelte, míg Schrott Lindorf és Coppélius szerepében tűnt fel. A Met archívumát böngészve pedig az is kiderül, hogy a Don Giovanniban többször együtt énekeltek: míg Schrott a címszerep mellett Leporellót is megformálta, Polenzani Don Ottavióként nyújtott emlékezetes alakítást.
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
