Mától elérhető a legnagyobb streaming platformokon a Szent Efrém Férfikar új, eklektikus és bátran kísérletező lemeze, mely egyrészt hozza a jól ismert efrémes bizánci stílust, miközben számos új műfaj és sok saját feldolgozás is helyet kapott lemezen.
Bubnó Lőrinccel, az együttes társ-művészeti vezetőjével és a Kings&Queens hangmérnök/producerével vesszük végig a lemezen szereplő kompozíciókat. Ez itt a Kings&Queens – track by track!
Olvasás mellé érdemes meghallgatni a lemezt:
Kings
Hallelujah: Egyértelműen a 2022-es év legnagyobb slágere – számunkra. A margitszigeti nagykoncertünkre tanultuk meg Victor Solomonnal és több mint 200 énekessel, viszont rájöttünk, hogy Bubnó Márk is zseniálisan énekli, ezért vinnünk kell magunkkal – lemezre, koncertre, mindenhova. Ráadásul egy szerelemittas Dávid király a „lírai én” a dalban, tehát tematikájában is passzol az albumra. A koncertjeinken azóta stabil zárószám, de nyitásnak sem utolsó.
Mizmor Le David: Ez is ikonikus darab lett az elmúlt másfél évben – benne van a „hangszeres” Szent Efrém, Tóth Peti trombitán, Rácz Ambrus harmonikán, bátyám (Bubnó Márk) cajonon, én pedig gitáron játszom benne, Bubnó Tamás a szólista. Koncerten mindig van egy olyan érzésem, hogy meglepjük vele azokat, akik egy klasszikus acapella koncertre számítottak. A középrészre pedig apám (Bubnó Tamás) olyat komponált, hogy azóta is keressük a hangokat – szerencsére a stúdióban meglettek.
Mennyei király / Tsarju Nebesnyj: Itt merülünk el először a bizánci zenei világban a lemezen. Szerintem beszédes, hogy pont ezzel a darab-párral: az együttes korelnöknek, apámnak a görögkatolikus dallamra született feldolgozása áll párban az Efrém legfiatalabb tagjának, Papp Viktornak az egyik első saját művével, amit nekünk írt. Minden benne van, ami az Efrém és a bizánci zene kapcsolatát jellemzi.
Gospod Votsarisya: Nagyon rövid darab, de egyszerűségében is magával ragadó. Balázs Edgár szólózza, nagyon neki való ez a kikiáltó szerepkör, amit ebben a prokimenben felvesz.
Da voskresnet Bog: Mi sokáig bravúrdarabnak éreztük ezt a húsvéti éneket, mert már önmagában az is bravúr, hogy ebben a tempóban el tudjuk mondani a szövegét. Valójában egyébként az a legizgalmasabb benne, hogy nincs tempója, nincs ütemmutatója, a szöveg mégis nagyon feszessé és ritmikussá teszi. Komoly kihívás volt, hogy a lemezre minden egyben, egyszerre és pontosan szólaljon meg, mégis megmaradjon az a „koszosság”, amitől jó a darab.
Davos interlude: Erre a lemezre most nem harang-imákat tettünk, hanem 1-1 elválasztó hangfüggönyt. Ezt a megelőző húsvéti sztichira és az ezután következő dalból raktam össze. Az volt a cél, hogy esetleg ismerős legyen egy-egy motívum, de mégis önálló zenei világ jöjjön létre.
Be Thou My Vision: Szerintem az egyik legjobban sikerült felvétel az egész dupla-lemezen. Csak cajon, furulya és ének, de végig nagyon masszív a hangzás. Maga a dallam és a feldolgozás is magával ragadó, igazi sláger – az üres Margitszigeten még klipet is forgattunk hozzá:
Peace in the valley: Szerintem a darab sztoriját már mindenki ismeri és hogy hogyan kötődik az ’56-os eseményekhez – izgalmas, érdemes utánanézni. El akartuk kerülni, hogy Elvis-utánzat, vagy paródia legyen belőle. Bubnó Márk nem is próbálja utánozni a Királyt, csak énekel, ahogy jön és azért ez nála mindig nagyon magával ragadó.
Circle of Life: Az Oroszlánkirály nyilvánvalóan kihagyhatatlan ziccer volt erre a lemezre, még a borítóra is utat talált a kis oroszlán Ádám és Éva mellé. Nekem gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy a saját együttesünkkel eljátsszuk ezt a dalt, számomra meghatározta a ’90-es éveket és csak később realizáltam, hogy ebben benne van minden, amitől Elton John egy zseni.
Winter in Green: Itt hagytuk előtörni a bennünk lakozó Hans Zimmert és engedtük, hadd menjen. Érdekesség, hogy a szöveg nem csak valamilyen béna kamuangol, hanem William Blake erősen társadalomkritikus verse a „Holy Thursday” a Songs of Experience kötetből. Maga a Greensleeves dallam tényleg megunhatatlan bármilyen formájában és valahol mélyen szerintem jól rímel Ramin Djawadi Trónok harca témájára – tehát adta magát, hogy a két zenei anyag összetalálkozzon.
Joy To The World: Nagyon népszerű karácsonyi carol, izgalmas harmonizálással. Az én fejemben rendesen tél van, amikor ez szól, sőt, mondjuk karácsony második napja: hóesés, jóllakottság, szeretet, béke. Giccses, de átélni jó.
Queens
Heaven for Everyone: Nekem a személyes kedvencem a lemezen. Ahogy Papp Viktor felénekelte az ISON-ban már borsódzott a hátam, hát még amikor térbe és mixbe került, azóta sem tudom megunni. Rengeteg benne az apró réteg, finomság, vocoder. Ráadásul ott a meglehetősen kemény mondanivalójú szöveg, amit Márk talált illetve írt hozzá, és amit az afrikai útja inspirált – az elnyomás és a kizsákmányolás szörnyűségeiről. És hogy csak rajtunk múlik, hogy eljön-e a földi mennyország. Amikor hallgatom, el tudom hinni, hogy igaz, amiről szól.
Laudemus Virginem: Az eredeti ötlet még Palya Beától származik, hogy tegyük be az Udvarom, udvarom kezdetű népdalt a középkori kánon mellé. Nagyon finoman szőtt kíséret, jó elmerülni benne. Ha lenne olyan film, aminek ez a végefőcíme, akkor tuti végignézném.
Broken Bells – interlude: Harang-imába oltott vokális puttyogtatás. Ezerféleképpen meg lehetett volna csinálni ezt az átvezetést, úgyhogy hagytam, hogy vigyen a flow és a véletlen és azokból a hangokból raktam össze, amik épp a legjobban tetszettek.
Boldogasszony Anyánk: Apámnak (Bubnó Tamás) van egy nagyon jellegzetes szerzői stílusa, ami tökéletesen átjön ebben a darabban. Okos, de mégis szertelen, improvizatív. Sokféle dallam jelenik meg benne, amit jól esik felfedezni, de ha valaki nem ismeri, akkor is visz magával.
Ave Maria: Nagy vállalkozás egy ilyen ikonikus darabot elénekelni, mint a Biebl Ave Maria. Nem törekedtünk arra, hogy úgy szóljon, mint a King’s Singers vagy a Chanticleer, de én speciel mindig a fülemben hallom az ő előadásukat, amikor éneklem és eléggé inspirál. Mindig rájövök, hogy énekelhetnénk gyakrabban koncerten is.
Bogoroditse Devo: Épp annyira ikonikus, mint az előző, nagyon sokféleképpen és sok felállásban énekeltük már. Ennek a felvételnek az a varázsa, hogy nincs benne semmi faxni, elénekeljük, mint egy imát. Azt hiszem, hogy a hossza, azaz a rövidsége rekordnak minősül.
Salve Regina: Eredetileg vegyeskari Liszt-motetta, amit transzponálva raktunk át férfikarra. Sok Lisztet volt már szerencsénk énekelni és valahogy darabról darabra ugyanazt a hatást éri el nálam: igazán emelkedett, de valahol belül mégis van benne valami sötétség és megfoghatatlan mélység.
Antaram Dzaghig: Nagyon különleges darab, mert teljesen ismeretlen világba visz el. Egy tipikus örmény liturgikus dallam, ami a mi feldolgozásunkban egy vérbő, dögös tenorszóló lett.
O, Măicuță Sfântă: Nekem sajnos elég ritkán jut időm az Efrémnek komponálni, de amikor felmerült, hogy ki mit dolgoz fel az „Itthon” című műsorunkhoz, rögtön lecsaptam erre a zenére. Ebben is van valamilyen gomolygó mélység, teljes kilátástalanság, de valahol mindennek a közepén ott van egy pislákoló reménysugár.
Cherez pole: Még az orosz invázió előtt kezdtük el énekelni ezt az ukrán Mária-éneket, aminek számomra rengeteget változott a jelentése a háború révén. Nem jártam soha Ukrajna háború sújtotta vidékein, csak Kijevben és Kárpátalján, de ezt az éneket hallva rendszeresen visszajön egy kép, ahogy egy anya lelke a nagy, hideg ukrán síkság felett repülve keresi a fiát. Nyilván nem ezért íródott ez az ének, meg ez csak az én fantáziám, de a háború miatt igazán hátborzongatóvá vált az egész.
Bozha Maty: Amikor az „Itthon” műsorra készültünk, akkor írtam le ezt az éneket kárpátaljai kispapok felvétele alapján. Van ugye ez a hatás, hogy minél többször hallgatsz meg valamit, annál jobban tetszik és már a leírásnál jó sokszor meghallgattam. Nagyon erős zárása a lemeznek.