Kemény Egon beérkezett – állapította meg 1927-ben a Színházi Élet. A karriert jellemző gyors tempó negyven esztendeig tartó alkotómunkája során mindvégig megmaradt.
Kemény Egon a XX. századi magyar zeneszerzők élvonalához tartozott. Az utóbbi tényről születésem óta tudok, a kislánya voltam és mellette átéltem, hogy szerény természete ellenére – vagy éppen ezért is – pályatársai, a közönség és a zenei szakma tisztelte, nagyra becsülte, szerette. 2013 óta édesapám zenei hagyatékának gondozója vagyok, jogutódaként kutatom életművét. Meglepődtem, amikor rátaláltam a címben leírt kijelentésre, de hamar rádöbbentem, hogy nem túlzás, ugyanis életműve kezdetének megjelölt első művét (a korai magyar jazz korszakában komponálta, Honolulu Lulu, charleston, 1927) még több mint háromszáz követte, valamennyi bemutatója sikert aratott.
Karrierje töretlen volt. Életét a zeneszerzés töltötte be. Családi boldogság közepette érte el legnagyobb sikersorozatát, második házasságában, felesége és gyermekei körében adta meg a sorsa.
Halálának 50. évfordulója esztendejében arra gondoltam, hogy zenéjét – újdonságképpen – CD-albumokkal idézem fel. Így jött létre a KEMÉNY EGON (Bécs, 1905 – Budapest, 1969) ÉLETMŰVE válogatás, CD-SOROZAT – ritkaságszámba menő és hiánypótló – öt kiadványa. Producerként az œuvre bemutatásának első ciklusát nagyzenekari műveivel zártam le: a kiválasztott műveket virtuóz hangszeres szólisták a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával játszották a rádiófelvételeken.
Kemény Egon zeneszerzőről pályakezdésének 95. évfordulója emlékére átfogó írást készítettem. A legfontosabb életrajzi adatokat, amelyek gyakran pályaívéhez is kapcsolódnak, időrendi sorrendben mutatom be.
1905: Kemény Egon Bécsben született, kisgyermekkorát a császárvárosban töltötte. Szüleivel és bátyjával együtt polgári erények szerint élt, mindenekelőtt becsületesen, testvéries és emberbaráti családi légkörben, magas szintű és szigorú elvárásoknak tett eleget. Odaadása, másokat szinte maga fölé helyező beállítottsága később zeneszerző kollégáinak, felkérésükre készített munkáiban is megmutatkozott, zenekari hangszereléseivel nem egyszer vitte világsikerre dallamaikat, operettjeiket, hangosfilmjeiket (1928–1942).
Atyja Bécsben végezte el az Orvosi Egyetemet, majd évtizedeken át egy híres bécsi szanatórium megbecsült sebész főorvosa volt. 1910-ben – egészségügyi ok miatt már nem operálhatott, ezért ugyancsak a Bécsi Egyetemen fogorvossá képezte át magát – feleségével és két fiával Kassára, Fő utcai szülőházába költözött és ott magánrendelőt nyitott. A Kemény család szolid életvitelével és kivételes orvosi áldozatvállalásával nyerte el a kassai polgárok rangját. A családfő – szűkebb baráti köréhez tartozott Kálmán Imre zeneszerző is – szívesen zongorázgatott szabadidejében, és ő volt az, aki felismerte hatéves fia, Egon abszolút hallását. Az otthoni zenei környezet az ötéves Egon feltűnő tehetségével és érdeklődésével párosulva korai elhivatottságát is megmagyarázza – későbbi életrajzi feljegyzései örökítették meg, hogy már akkor zeneszerzőnek készült.
Első rangú zenei képzésben részesült, amely Kassán indult el és Bécsben fejeződött be.
1923-ig Rétháti Kövér Dezső, a híres Kassai Városi Zeneiskola igazgatója irányította zongora- és zeneelmélet-tanulmányait, hegedülni Paulusz Ákostól tanult, összhangzattan tanára Vajdics Károly volt. 12 éves korától hangszerelés-oktatásban is részesült.
1923: a Kassai Főgimnázium befejezése után szülei akaratára magyar nyelven érettségizett, magántanulóként Miskolcon, a Főgimnáziumban.
1923–1925: atyai elvárás volt, hogy az orvosi hivatást vigye tovább, ezért beiratkozott, majd kitűnő eredménnyel négy szemesztert végzett el az Universität zu Wien orvosi karán. Ezzel egy időben Prof. Dr. Franz Schmidt udvari tanácsosnál, a Hochschule für Musik und darstellende Kunst Wien tekintélyes igazgatójánál – kiváló osztrák zeneszerző, zongora- és gordonkaművész, orgonista, kamarazenész, zenepedagógus – is felvételi vizsgát tett, aki őt felkészültsége és tehetsége miatt a felső évfolyamra vette fel, és végig vezette zeneakadémiai tanulmányait.
A párhuzamosan végzett orvosi és zenei stúdiumok második évfolyama után végérvényesen döntött, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek a két hivatást. Erősebbnek érezte saját szándékát és terveit, tehát a zeneszerzést választotta.
1925-ben a Wiener Staatsoper korrepetitori állását atyai jó barátja, Kálmán Imre zeneszerző – a megélhetésre figyelmeztető – tanácsára nem fogadta el, és a könnyűzene felé fordult. Klasszikus zenei és irodalmi műveltségével komolyzenei, szimfonikus művek helyett érdeklődése hamarosan a modern tánczene felé irányult: jazzbandre komponált és hangszerelt.
1926: Bécs után rövid ideig ismét Kassán élt. Estélyeken tomboló sikerrel mutatták be Andacht, Arie, Chanson d’amour című műveit. A kritikusokat is lenyűgözte, mégis vonzotta a korai magyar jazz világa. Budapestre költözött, és élete végéig a magyar fővárosban alkotott.
22 évesen az akkor már befutott és szakmai tekintélyt szerzett librettistához, Harmath Imréhez fordult, aki felismerte tehetségét és a szerzőtársa lett. 1927–1937 között húsz táncslágert írtak (keringő, tangó, foxtrott), amelyek nagy része a Rózsavölgyi és Társa Kiadónál jelent meg, és gramofonfelvételek is készültek. A lemezek jelentős részét magángyűjtemények őrizték meg a XXI. századnak…
Érczkövy László és Dénes Oszkár előadásában hallhatta az első táncszámaikat a szórakozásra vágyó közönség a népszerű és rangos Alpesi faluban és a Rott Kis Komédiában.
Innen indult, majd végigkísérte életművét a sztárelőadók hosszú sora: operacsillagok és színészóriások szerepeltek Kemény Egon műveiben, a legkiválóbb zenekarok kíséretével, illetve előadásában szólaltak meg zenekari és nagyzenekari művei.
A Kemény – Harmath szerzőpár nagyoperettje a Kikelet ucca 3. című pesti operett. 1935-ben óriási sikert aratott a Ritka madár a szerelem című angolkeringőjük.
1927: a Fővárosi Operettszínházban, a mai Budapesti Operettszínház indult Kemény Egon színházi karrierje: a 22 éves zeneszerzőt – kiválóan zongorázott – Szabolcs Ernő rendező korrepetitornak, Faludi Sándor igazgató másodkarmesternek szerződtette. 1928-tól a színház szerződtetett, állandó karmestere lett. Első operettjét is erre az évre vette fel műsortervébe az Operettszínház.
Kemény Egon Ábrahám Pál zeneszerző, karmester legjobb barátja, hat és fél éven át zenei munkatársa volt. Első közös színházi hangszerelésük a később jazz operett műfajba sorolt és Ábrahám Pál zeneszerző munkájának nyilvánított Zenebona, ezt követték Ábrahám Pál operettjeinek zenekari hangszereléshez felkérő megbízásai. Világsiker lett a 32-es baka vagyok én… című indulódal Kemény Egon hangszerelésével.
1929: Kemény Egon – Bródy István – Harmath Imre: Kikelet ucca 3. Pesti operett 3 felvonásban, nagyoperett, bemutató: Fővárosi Operettszínház. Már a próbák alatt izgatottan készült az egész színház a premierre, a 23 éves zeneszerző bemutatkozását nagy szeretettel övezték a színház kiválóságai, számtalan cikk harangozta be az új zeneszerzőt és első operettjét, később közölték a slágerek dalszövegeit is. A szereposztásban a 17 éves Eggerth Márta mellett számos közönségkedvenc neve található, az Operettszínház színe-java. Októberben, Kemény Egon születésnapja előtti estén tartották meg a kassai premiert, az akkori Nemzeti Színházban, a nyitányt a szerző vezényelte.
1930–1933: A 25 éves Kemény Egon zeneszerzőt és karmestert Ábrahám Pál magával vitte Lipcsébe és Berlinbe. Ábrahám Pállal szerződve titkára és zenekari hangszerelője volt, és karnagyként is működött. A három világhírűvé vált Ábrahám-operetten (a Viktória magyar eredetije, majd német változata, Hawaii rózsája, Bál a Savoyban) és az Ábrahám-hangosfilmeken is dolgozott az UFA stúdióban. Ábrahám Pál kényszerű hazatelepülésekor Kemény Egon sem maradt Berlinben.
1933-ban a Rákóczi induló című hangosfilm szerződtetett zenei vezetőjeként visszatért Budapestre. Felbontotta Ábrahám Pállal kötött szerződését Ábrahám és a német filmvállalat között – a film körül – kialakult vita miatt. Folytatta saját zeneszerzői munkáját, helyet keresett magának a zenei életben. Nagyzenekari műveit hangversenyeken adták elő.
1934–1948: Hazaszeretetéből fakadó művei közül a legnevezetesebbek: Magyar szvit (nagyzenekari szvit), Tisza (szimfonikus költemény), Délibáb (nagyzenekari népdal egyveleg).
Kemény Egon a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója.
1936-ban a Rákóczi indulót és Bihari – Lavotta: Díszpalotás című művét a Rózsavölgyi és Társa megbízására zongoraötösre, nagyzenekarra és szalonzenekarra is hangszerelte.
1940: A Fűszer és csemege című hangosfilm, irodalmi mű feldolgozása, sztárszereplőkkel és Kemény Egon finom muzsikájával a bemutató után nézőszám-rekordot döntött. Több filmzenét nem komponált.
1940–41: Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Weiner Leó nagyzenekari műveit ültette át kiszenekarra a Rózsavölgyi és Társa megbízásából.
Zeneszerzői munkásságának kibontakoztatásához a magyar rádió kínálta a legtöbb lehetőséget.
1934: a Hullámzó Balaton tetején nagyzenekari jazzparafrázis előadásával mutatkozott be, az Operaház Zenekarát Zsolt Nándor vezényelte. (Rádió Budapest I.)
A rádiózás rangja és népszerűsége révén munkáit a leghíresebb és legnagyszerűbb művészek szólaltatták meg, és emlékezetes hangfelvételek készültek. Ebből az időből származik az évtizedeken át gyakran elhangzott bemondás: «Zenéjét szerzette: Kemény Egon»
Legtöbbször jelen volt a felvételeken, néhány művét maga kísérte zongorán. Zenéje szinte naponta, később a két rádióadón gyakran egy-egy adásnapon több műsorban is felhangzott, és műveit a hallgatók milliói ismerték meg a rádiókészülékeken keresztül.
Műfaji sokoldalúsága – itt említem meg, hogy komolyzenei műveket is komponált – megbízhatósága, pontossága révén a Magyar Rádió Irodalmi Dramaturgiája, majd később a Zenei Osztály több mint harminc esztendőn át felkérte, illetve megbízta műsoraihoz elkészítendő kompozíciók alkotására, és pályázatok nyertese is volt.
Így lett a Magyar Rádió folyamatosan foglalkoztatott zeneszerzője, azaz háziszerzője.
Szinte mindegyik művének van előzménye, története és jelentősége. Gyakran – például sanzonjaiban, kis- és nagyoperettjeiben, megzenésített költeményeiben, tömegdalaiban (a diktatúra időszakában) – neves szerzőtársaival a korszak aktuális társadalmi jelenségeit is megörökítette, máskor operaénekesnek, például Simándy Józsefnek komponált dalt (dal tenorhangra nagyzenekari kísérettel, 1954), Lehoczky Évának (koloratúrdal szimfonikus zenekarral, 1958), Gencsy Sárinak (dalciklus, 1951; dalkeringők, 1952) magas színvonalú dalszövegekre. Ide tartoznak Kemény Egon műveiből Gyurkovics Mária csodálatra méltó énekével koloratúr dalkeringői is.
Ezek a dalok ma már kuriózumok, bravúros rádiófelvételek a zene és előadói tekintetében.
Rádiótörténeti újdonságok létrejötte is fűződik nevéhez és műveihez, Kemény Egon új rádiós műfajok zeneszerzője is:
- 1937: az első rádiódaljáték: Kemény Egon – Kulinyi Ernő: Schönbrunni orgonák, majd
- 1949: Az első rádióoperett: Májusfa.
Kemény Egon, amint a fentiekből is látható, a klasszikus és a szórakoztató könnyűzene határán alakított ki magának zenei mezsgyét, így történt, hogy 1940-ben híres operaénekesek könnyűzenei műfajban elsőként Kemény Egon megzenésített költeményeivel mutatkoztak be a Rádióban. Szenzációt keltett az akkor már a Rádió Dalszínháza felkérésére készült újítás:
1955-ben a Hatvani diákjai című daljátékában először játszott teljes ének-próza szerepet rádiófelvételen az operaénekes Simándy József és a színész Bessenyei Ferenc.
Rádióoperettjeinek és daljátékainak bemutatói a Kossuth-adón, esti főműsoridőben hangzottak el:
- 1949: Kemény Egon – Mesterházi Lajos – Szász Péter – Romhányi József: Májusfa
- Szilveszter-éji folytatása Kemény Egon – Szász Péter – Romhányi József: Talán a csillagok
- 1950: Kemény Egon – Szász Péter – Raics István: Szerencsés utazás
- 1955: Kemény Egon – Ignácz Rózsa – Soós László – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai
„A zeneszerző hitelesen és erőteljesen tudta a kort és a helyet megfesteni, zenéje valóban korabeli, kollégiumi hangulatot áraszt.” (Tamássy Zdenkó, Új Zenei Szemle, 1955, részlet)
- 1957: Kemény Egon – Gál György Sándor – Erdődy János: Komáromi farsang
„A zene a két főhősnek, Csokonai – Ilosfalvy Róbert, Lilla – Házy Erzsébet, olyan hátteret biztosított, hogy az komolyságban, drámai feszültségben az opera színvonalát közelítette meg.” (Gál György Sándor – Somogyi Vilmos: Operettek könyve, Zeneműkiadó, 1976)
- 1959: Kemény Egon – Erdődy János: Krisztina kisasszony
- 1960: Kemény Egon – Békés István: Szabad szívek
- 1965: Kemény Egon – Erdődy János: A messzetűnt kedves.
Gramofonfelvételeit, zenekari és nagyzenekari műveit, rádióoperettjeit, rádiódaljátékait, dalciklusait, dalait, műdalait, dalkeringőit, sanzonjait, megzenésített költeményeit, gyermekkari műveit zenekari kísérettel és a zenés rádiójátékokat évtizedekig ismételte a Magyar Rádió. Mindemellett komponált még hangulatképeket, balettszvitet, jazz-foxtrott parafrázist.
Nagyoperettjeinek bemutatói:
A Fővárosi Operettszínházban (a mai Budapesti Operettszínházban)
- 1929: Kemény Egon – Bródy István – Harmath Imre: Kikelet ucca 3., bemutató: 1929. április 27., Kemény Egon muzsikája – Ábrahám Pál karmester – Kerpely Jenő csellószólói
„Muzsikája szenzáció! Az új komponista, Kemény Egon csupa ötlet, invenció, frissesség, melódia. Ez a fiatal tehetség briliánsan megérezte, hogy mi kell a pesti ember fülének.” (Pesti Napló, 1929. IV. 26.)
- 1946: Kemény Egon – Nóti Károly – Földes Imre – Halász Rudolf: Fekete liliom. Romantikus nagyoperett 3 felvonásban. Bemutató: 1946. december 20. Főszerepben: Karády Katalin.
„Különösen tetszett Kemény Egon szép és ragyogóan hangszerelt muzsikája. Ábrahám Pál legjobb barátja és állandó hangszerelője eddig csak egy saját művel jelentkezett a zenés színpadon, az 1929-ben bemutatott Kikelet utca 3 című darabjával. A Fekete liliom 17 évi szünet után született, és mindenki megállapította, milyen sajnálatos volt ez a nagy kimaradás, hiszen Kemény Egon muzsikája lehári s kálmáni nívót képviselt, ugyanakkor magán viselte a modern zenei irányzatok stílusjegyeit.” (Rátonyi Róbert: Operett I-II., 1985)
- 1956: Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: Valahol Délen. Nagyoperett 3 felvonásban Bemutató: 1956. március 30.
„Bródy Tamás vezényelte Kemény Egon csodálatosan szép muzsikáját, vérforraló spanyol ritmusait, szép magyar dalait, melyeket Erdődy János verseire írt.” (Rátonyi Róbert: Operett I-II., 1985)
Kemény Egon zeneszerző legnagyobb színpadi sikere a Valahol Délen című nagyoperettje volt, kasszasikerrel játszotta az Operettszínház!
Nemzeti színházakban:
- 1929: Kikelet ucca 3. – Kassa
- 1961: Krisztina kisasszony – Miskolc
Külföldön:
- 1957: a Valahol Délen sikersorozatának kezdete.
1927-től táncslágerei kottáit a Rózsavölgyi és Társa cég rangos Arany Karácsonyi Albumaiban is, valamint a Zeneműkiadó Újévi Albumaiban és más kiadványaiban jelentette meg.
Kemény Egon zeneszerzőt már fiatalon, pályája kezdetén befogadták a Fészek Művészklub és a New York Kávéház magas művészkörei. Dr. Huszka Jenő zeneszerző mellett a zeneszerzők szerzői jogosultságának biztosításán is fáradozott. Tagja volt a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének; a Színpadi Szerzők Egyesületének; és alapító tagja a Magyar Zeneművészek Szövetségének.
Itthon maradt. Szilárd jellemű, barátságos ember volt, nyugalmat sugárzott. Jóhiszemű és határozott is volt egyszerre, a harmónia megteremtése vezette. A szellemes társaságot kedvelte. A zeneszerzés (XVIII. századbeli témájú libretókkal) volt a mentsvára a nehéz időkben. A történelmi viharokban dalai drámaiságával is kifejezte érzelmeit és együttérzését. Megzenésített költeményei közül kettőt emelek most ki: Kemény Egon – Juhász Gyula: A tápai Krisztus (dal, 1939 Szeged, Hont Erzsi, a rádióban először Rösler Endre énekelte) és Kemény Egon – József Attila: Tél (műdal, 1946, Basilides Mária énekelte, zongorán kísért: Petri Endre).
„Kemény Egon a jeles zeneszerző megzenésítette Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula és Falu Tamás hat dalát. Kitűnően alkalmazkodik a költemények hangulatához, a líra fájó és bensőséges hangját épp oly finom zenei eszközökkel fejezi ki, mint amilyen erővel csendíti meg a Kosztolányi-vers drámai izzását. “Kemény Egon hat dala” értékes nyeresége az új magyar dalirodalomnak. A hat dal a Rózsavölgyi cég ízléses kiadásában jelent meg.” (8 órai újság, Színház rovat, 1940)
1969: Kemény Egon zeneszerző Budapesten hunyt el. A Magyar Zeneművészek Szövetsége saját halottjának tekintette.
A nekrológokban megemlítik, hogy Kemény Egon zeneművei azzal az eleganciával szólaltak meg, aminek a muzsikus emberi mivoltában is birtokában volt. Mint a magyar könnyűzene tehetséges mestere – nagy megbecsülést szerzett.
Műveiben gondosan ápolta a német és az osztrák zenei hagyományokat, valamint a magyar zenei örökséget. Kétszer kapta meg az Erkel Ferenc-díjat, ami a zeneszerzők számára adományozott legrangosabb magyarországi elismerés. Fő műveit, előadóikat, diszkográfiáját, az új lemezek részleteit weboldalán találjuk meg.
Az œuvre zenetudományi feldolgozása még nem kezdődött el. Lassan tárul fel teljességében Kemény Egon zeneszerző értékes és nagy formátumú életműve. Szívből örülök, amikor átnyújthatom – szeretettel ajánlva a közönségnek és a zenei szakmának, a mai generációknak – zeneműveit és élettörténetét.
