Még csak 12 éves, de már megjárta a bécsi Musikvereint és a New York-i Carnegie Hallt is. Téglás Botond óvodáskorában vette először a kezébe a hegedűt, és azóta is töretlen a lelkesedése a hangszer iránt. Számos versenyen ért el kiváló eredményeket, és olyan neves művészekkel lépett fel együtt, mint a Kossuth-díjas Rolla János vagy a Liszt Ferenc-díjas Pál István „Szalonna”. Botonddal és édesapjával, dr. Téglás Zsolttal zenetanulásról, fellépésekről és a jövőbeni tervekről beszélgettünk.
A Zsindely Népzenei Együttes hatására kezdte el érdekelni Botondot a hegedű, amely a családi zenekaruk. Édesanyja énekel, édesapja és nagybátyja hegedülnek, nagyapja pedig citerán játszik. A fiú kisgyerekkorától ebben a miliőben él, és ahogy mondja, „megtetszett neki a hegedű az édesapja kezében”.
Jelenleg a sárospataki Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában tanul Varjas Csabáné irányításával, de emellett bekerült a bécsi professzor, Georg Hamann tehetséggondozó osztályába is, akitől havonta egyszer vesz órákat. „Budapesten is vannak tanáraim” – meséli Botond. Nagyon hálás azért, hogy Ácsné Szily Éva, a szakmában elismert és neves hegedűtanárnő is tanítja, és alkalmanként Füzesséry Attila és Füzesséryné Dudás Eszter is foglalkozik vele. A művész házaspár nevéhez köthető a Crescendo Nyári Akadémia és a Kroó György Ifjúsági Zenekar, amelyeknek a fiú rendszeres résztvevője, így aktívan bekapcsolódik a fővárosi zenei életbe is.
Legszívesebben olyan darabokat játszik, amelyekben jelen van a magyar népzenei dallamvilág – többek között Bihari János Verbunkosa, Bartók Két szlovák népdala vagy Joseph Bloch Kis magyar fantáziája tartozik ide. Beszélgetésünk idején éppen Kókai Rezső Verbunkos rapszódiáját tanulja, amellyel a három évente megrendezett Országos Koncz János Hegedűversenyre készül.
Az idei nyár fellépésekben és élményekben gazdag volt számára, ugyanis először Miskolcon játszotta Vivaldi a-moll hegedűversenyét a Reményi Ede Kamarazenekarral, majd a bécsi Musikvereinban lépett fel szólistaként a Bécsi Vonósok kíséretében.
Az igazán nagy élményt azonban az jelentette, hogy részt vehetett egy nemzetközi hegedűverseny döntőjében a New York-i Carnegie Hallban.
„Nagyon jól sikerült a fellépés, arany minősítést kaptam” – idézi fel Botond. A versenyre ellátogatott a Liszt Ferenc Intézet igazgatója, Bűcs Bálint is, illetve másnap a New York-i főkonzul, Pásztor István fogadta Botondot, és gratulált az eredményhez, teszi hozzá a fiú édesapja.
Nagy motivációt jelent számára, hogy kiváló hangszereken játszhat, melyeket külön neki készítettek. Az egyik hegedű egy 1715-ös Stradivari-másolat Cremonából, Kónya István műhelyéből, a másik, egy Guarneri-hegedű kópiája pedig Baki Róbert munkája. Mostanában az utóbbi hangszeren játszik.
Bár nagyon komolyan veszi a hegedűtanulást, hiszen felnőttként is ezzel akar foglalkozni, Botondnak arra is jut ideje, hogy játsszon a barátaival, biciklizzen, íjászkodjon vagy épp sakkozzon. „Nekünk mint családnak nagyon fontos, hogy Botond olyat csináljon, amiben örömét leli. Sok energiát fektet a gyakorlásba, de attól még megmaradt igazi gyereknek” – mondja Téglás Zsolt.
Botond gyakran hallgat zenét is – ha új darabot tanul, olyan neves művészek játékából inspirálódik, mint például Ithzak Perlman.
A kedvenc előadója közé tartozik a 2Cellos, Stjepan Hauser és Luka Šulić duója, akikkel személyesen is találkozott már Budapesten. A hazai művészek közül Rolla Jánossal és Pál István „Szalonnával” zenélt együtt.
A szeptember nemcsak az iskolakezdést, hanem két koncertet is tartogat számára: előbb Lengyelországban, aztán pedig Ausztriában lép fel. Általában zenekari vagy zongorakíséret mellett játszik, de előfordul a cimbalom is, amelynek külföldön kiváltképp nagy sikere van.
És hogy mit szeret leginkább a hegedülésben? „Nagy élvezet játszani a hegedűn, főleg, ha új dallamokat tanulhatok meg” – mondja Botond csillogó szemmel, és eddigi életrajzát látva nehéz is lenne ezt megkérdőjelezni.
