1944. június 25-én született Budapesten és 1989. november 2-án hunyt el Ronyecz Mária. A színésznő emblematikus alakításait idézzük, Gertrudistól Árva Bethlen Katáig. Tehetsége, mélyről építkező színészi gesztusai, kitűnő stílusérzéke természetességében, eszköztelen, szinte puritán művészi erejében rejlik. Drámai jelenléte olyan kontúros művészek nagy alakításaihoz kapcsolódik, mint például Tőkés Anna, Gobbi Hilda, Jászai Mari, Latinovits Zoltán, Bihari József vagy Rajz János.
Ronyecz Mária Kunágotán született, ahonnan családjával még gyermekként Budapestre költözött, mivel édesapja itt kapott állást. Tanulmányait a fővárosban kezdte. Vonzalma és érzékenysége a művészetek iránt már korán megmutatkozott, s noha a zongora érdekelte leginkább, ennek finanszírozását a család nem tudta megengedni.
„Nem szerettem hegedülni, de hát nem fért bele a zongora, pénz nem nagyon volt rá. A hegedűt úgy lehetett örökölni, mint a cipőt meg a télikabátot.”
Iskolai versmondások, az irodalom iránti érdeklődés egyre inkább a színház felé irányította. Első próbálkozásra nem nyert felvételt a Színház és Filmművészeti Főiskolára Várkonyi Zoltán osztályába. Másodszorra sikerült felvételije, Ádám Ottó osztályába. A főiskolán – elmondása szerint – kissé kilógott a sorból, szürke egérnek érezte magát, mert mialatt osztálytársai már egyre több helyen filmeztek és szerepeltek színházakban, őt nem igazán keresték a rendezők. Ennek oka talán az lehetett, hogy karizmája és tehetsége sokkal előremutatóbb, mélyebb szerepkörökre „predesztinálta” őt, mint a korszak sztereotipikus „újhullámos”, „újgenerációs” fiatal profilja.
Sulyok Mária egészen kivételes tehetségnek vélte őt. Kijelentette, hogy Ronyecz jóval később fog hozzá méltó és igazán passzoló szerepeket kapni, mint nemzedékének legtöbb női tagja. Műfaji skálája egészen színesnek mutatkozott már a főiskolán is, az énekléshez pedig remek érzéke bizonyult. Nádasdy Kálmán, a Nemzeti Színház rendezője, a következőképpen nyilatkozott ezzel kapcsolatban:
„Maga egy nagy marha, ha ezt nem csinálja majd a továbbiakban. Egészen elképesztő stílusérzéke van.”
Ronyecz a főiskola után 1967-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol számos nagyszerű darabban nyílt lehetősége kibontakozni. Játszott például a Kaukázusi krétakörben, a Rózsák háborújában, A tetovált rózsában, az Oidipusz királyban, a Luluban vagy a Lysistratéban. 1968-ban Latinovits Zoltán partnereként alakította Gertrudis királynét a Bánk bán nagysikerű tévéfilm adaptációjában, Szinetár Miklós rendezésében.
1970-ben a Nemzeti Színház szerződtette, ahol a gazdag szakmai tapasztalattal rendelkező fiatal, érett színésznő nagyszerű előadásokban csillogtathatta tehetségét. Mély orgánuma, intellektuális, analitikus irányultságú szerepformálásai, rendkívüli drámai ereje leginkább tragédiák hősnőinek tolmácsolásában nyert méltó teret. A Kényeskedők Cathosa, az Amphitryon Alkménéje, a Szeget szeggel Izabellája után a korai nemzetis évek talán legkimagaslóbb alakítása Dürenmatt drámájához fűződött 1973-ban. A Play Strindbergben Básti Lajos, Sztankay István és Kálmán György volt partnere.
1974-ben a Lear királyban alakította Reagent, Básti Lajos Lear és Major Tamás Gloster szerepe mellett. 1975-ben színpadon is lehetősége nyílt Gertrudis megformálására, Sinkovits Imre Bánk bánja mellett. Szintén ebben az évben, életművének talán csúcspontja és legemlékezetesebb darabja következett.
Az 1970-es évek közepétől egy addig itthon jóformán ismeretlen műfaj, a monodráma jelent meg. Szemes Mari Médeája, Ruttkai Éva Lottéja mellett elementáris erejűnek bizonyult az Árva Bethlen Kata, amelynek szereplője Ronyecz Mária volt. A főváros minden idők egyik legsikeresebb és legnagyobb érdeklődésnek örvendő előadásában a színésznő elképesztő drámai erőről és tehetségről adott tanúbizonyságot. A Budavári Királyi Palotában Vadász Ilona rendezésében mutatták be a történelmi alakról szóló tragédiát.
1977-ben Cserhalmi György Faustja és Kállai Ferenc Mephistója mellett, Marton Endre rendezésében ő alakította Margitot. Ugyanebben az évben munkásságát Jászai Mari-díjjal jutalmazták.
1982-ben az újonnan alakuló, határozott irányváltással szerveződött, leginkább újgenerációs alkotókból létrehozott Katona József Színházhoz szerződött. A Székely Gábor és Zsámbéki Gábor művészeti vezetésével működő teátrumban olyan kultikus előadásokban szerepelt, mint például Füst Milán: Boldogtalanok, Schwajda György: A szent család, Spiró György: Az imposztor, Spiró György: Csirkefej vagy a klasszikus Shakespeare-darab, a Coriolanus.
