Mindössze 26 évet élt. Hatása és életműve a mai napig megbabonázza a filmrajongókat. Sokszor csak az első platinaszőke sztárként vagy Marilyn Monroe „őseként” emlegetik, azonban jóval több ennél. Életében és a vásznon egyaránt az érzéki, eleven, a jég hátán is megélő nőt képviselte, akinek nem kellett a szomszédba menni vagányságért és tehetségért.
Glamourba csomagolt vadóc
Jean Harlow élénksége, szellemessége, pikantériája különös bájt és kisugárzást kölcsönöz filmjeinek. A ’30-as évek egyik legstílusosabb ikonjáról lekopik a némafilmkorszak sötét kontúrja. Miközben esszenciálisan képviseli időszakát, kilóg annak modern, nyúlánk hollywoodi trendjeiből, és visszahoz valamit a „békeidők” kerekded illúziójából. Jólállnak neki a glamourral hintett, prémekkel felöltöztetett high class társalgási komédiák és melodrámák, azonban a csípős pre-code filmek naturalizmusában és annak vadóc szerepeiben talál leginkább magára.
Sokszor a leginkább a naivákat megjelenítő Marilyn Monroe vagy Brigitte Bardot „őseként” emlegetik, azonban egészen más típusú női perspektívákat képvisel. Dinamikája, átütőereje, valamint a családi háttérből hozott erőforrása miatt valamennyi filmjével túllép a naiva szerepkörén. Figurái sosem intellektuális karakterek, de megvan a magukhoz való eszük. A korszak szabályaitól eltérően az ő neve jelenik meg legtöbbször először a stáblistán. A konvenciókat meghaladva szinte minden esetben az ő és nem a férfi karaktere köré szerveződik a dramaturgia. Ezek fontos, a korszakban szokatlan gesztusok.
Kortársai elmondása alapján fluiduma, varázsa valójában nagyvonalúságában, kedvességében, empátiájában és egyszerűségében rejlik. Természetes magatartásával, a korban szinte alapfeltétellé vált nagyzolással, sztárallűrökkel ellentétben barátságos, közvetlen attitűdje bárkit levesz a lábáról. Sokan éppen jóindulata miatt használják ki. Sikeres pályája mögött tragikus, krízisekkel teli magánélet húzódik.
Megtalált sors
Harlean Harlow Carpenter (későbbi nevén Jean Harlow) 1911. március 3-án születik a kansasi Missouriban. Édesanyja, Jean Poe Carpenter megszállottja a gondolatnak, miszerint lányából színésznő lesz, s mivel házassága nem bizonyul sikeresnek, legkisebb lányával elhagyja a családi fészket. A válás után 1923-ban Hollywoodban telepednek le, ahol lánya a némafilmkorszak sztárjaitól tanulja a színészmesterséget, köztük például Douglas Fairbanks Jr.-tól vagy Irene Mayer Selznicktől. Anyagi gondok miatt ez a folyamat azonban nem tarthat sokáig.
Rövid és labilis átmenet után Chicagóba költöznek, ahol Harlean megismeri első férjét, Charles McGrew-t. 1927-ban kelnek egybe, és Beverly Hillsben telepednek le, ahol a fiatal pár hamar a társasági élet közismert és kedvelt párjává válik. Harlean társtalan és boldogtalan a felszínes, üres, luxust hajszoló felső tízezer környezetében. Férjével nem jó a kapcsolata, alkohol iránti szenvedélye pedig itt startol. Egyedül anyjára számíthat, aki mindvégig tartja benne a lelket, erősíti őt, továbbra is a színészetre és a filmezésre ösztönzi.
Harlean önállósodni, függetlenedni szeretne férjétől, így legjobbkor jön megismerkedése Rosalie Roy színésznővel, akinek hatására leszerződik egy castingügynökséghez Jean Harlow néven. A filmezés gyors és nagy anyagi gyarapodást biztosít ekkoriban Hollywoodban annak, akinek bejön – és Jean Harlow-nak bejön. Úgy igazán. A pusztán függetlenedési és pénzkeresési szándékkal induló fiatal nőt egy csapásra beszippantja a filmvilág. Sorsa elsodorja, házassága felbomlik. Mindössze két-három év alatt válik a korszak vezető filmszínésznőjévé és első érvényű platinaszőke szexszimbólumává. A skatulya eleinte szórakoztatja, később azonban zavarja. Lázadását ez ellen tompítja, hogy idővel lehetősége nyílik valódi színészi tehetségének kibontakoztatására, amellyel az arra fogékonyakat elvarázsolja.
„Mindig nagyon emberi és közvetlen. Öröm felfedezni, milyen ajándékokkal halmozza el a filmet, amely igényli gazdag jelenlétét és értékeit.” – Robert Watts
Jean Harlow esszenciálisan hordozza magában korszakának lenyomatait, hangulatait. A korabeli sajtó gyakran „szőke szirénként” jegyzi. Pikáns, pimasz, olykor provokatív. Szende, humoros, kifinomult. Filmszerepei által kialakult ikonja az egyszerre szűzies, légies, ugyanakkor laza, odamondós, csípős. Nők ezrei utánozzák divatteremtő gesztusait. Ő hozza be a platinaszőkeséget, a teljesen kiszedett, majd vékonyan újrarajzolt szemöldököt, terjeszti a hosszú estélyi selyemszoknyát prémekkel.
„Sosem népszerű vagy híres – boldog akart lenni.” – Clark Gable
Eleinte megpróbálják beszűkíteni a „vamp” és a „femme fatale” kategóriába – sikertelenül. Éppen ezekben a produkciókban (pl. Közellenség) érződik, hogy nem mozog oldottan, olykor modorosan ható megnyilvánulásai vannak. Sokkal több dimenziót képes közvetíteni, mint legtöbb kortársa. Frissessége, mókázó kedve, pozitív kisugárzása végül leginkább a komikai vagy vagány, öntudatos, vadóc, erős női alakokban találja meg spektrumát. A Vérvörös homok (1932), az Ezt a férfit akarom (1933), a Vacsora nyolckor (1933), A szexbomba (1933), a Harcias hölgyek (1936) és a Saratoga (1937) hozza talán leginkább megtalált előadói stílusát.
A pre-code filmek naturalista, erotikával fűtött atmója kifejezetten előhozza belőle igazi képességeit. Remekül állnak neki a periférikus negyedekben játszódó „Bonnie és Clyde-sztorik”, amelyben legtöbbször legjobb barátja, Clark Gable a partnere. Számos filmben nyújtanak remek alakítást, köztük a Titkos 6 (1931), a Vérvörös homok (1932), a Hollywoodi bál (1934), a Vihar a sárga tengeren (1935) vagy a Saratoga (1937) című produkciókban.
Ide tartozik továbbá az időszak egyik leghaladóbb, mára szinte teljesen feledésbe merült filmje, amely megdöbbentő témákkal operál 1933-ban. Felvágott nyelvű, egyedülálló, alsó középosztálybeli fiatal lány, bűnözés, nevelőintézet, házasságon kívüli gyermek és multikulturális berkek. Már a nyitójelenet is eltér a szirupos hollywoodi álomtól és a később gondosan polírozott férfi-nő dialógoktól:
Harlow írói ambíciókkal is rendelkezik. 1933–1934 között írja a Today Is Tonight című regényét, amelyet üzletpolitikai okok miatt hivatásos filmírók mentorálásával nem fejleszthet, de még könyv formában sem adhatja ki. L. B. Mayer, az MGM producere és mindenhatója minden csapot elzár előtte. Sok munka lenne vele, és nagyon jól tudja, hogy sokkal jövedelmezőbb, ha Harlow továbbra is arról a talajról szédíti közönségét, mint addig. A Today Is Tonight a ’30-as évek amerikai high class világában játszódó – kritikusok szerint gyenge minőségű, ám szociológiai szempontból nagyon is fontos – mű jóval a színésznő halála után, csak 1965-ben jelenhetett meg először, éppen abban az évben, amikor életéről Caroll Baker főszereplésével filmet forgattak.
„Számomra a szerelem barátság.” – Jean Harlow
Két rendkívül abuzív és tragikus házasság után 1935-ben találkozik élete nagy szerelmével, a „sophisticated gentleman” néven emlegetett színésszel. William Powell az első, aki nem hírnevére, anyagi jólétére pályázik. Két független, egymást már nem használó vagy érdekből kapcsolódó egyéniség találkozik. Házasságot nem kötnek, egyrészt az MGM-szisztéma és szabályzat miatt. L. B. Mayer üzleti okok miatt megtiltja akkori két legsikeresebb sztárjának egybekelését, többek között, mert Powell akkoriban Myrna Loy színésznővel alakít „aranypárost” filmjeiben. Másrészt Powell hezitál Harlow önállósága, neve miatt. Amikor a stúdió vezetősége hajlana az engedélyre, súlyos tragédia történik.
A Saratoga forgatása során a színésznő elviselhetetlen fájdalmakra panaszkodik. Gyermekkori skarlátjából visszamaradott urémia (veseelégtelenség) okozza rosszullétét. Állapota menthetetlennek bizonyul. Jean Harlow tragikus gyorsasággal, rendkívül fiatalon, mindössze 26 évesen távozik az élők sorából 1937. június 7-én. William Powell évekre eltűnik a nyilvánosság és a film elől. Harlow nevét csak hosszú idő után említi egyszer egy nyilatkozatában, mint élete legnagyobb szerelmét és leckéjét. L. B. Mayer nagyszabású búcsúztatást rendez Harlow-nak, akit a Los Angeles-i Forest Lawn Glendale-ben temetnek el. Sírhelye a mai napig a filmrajongók fontos zarándokhelye.
Fenntarthatóság
Manapság sok szó esik a fenntarthatóságról. Jean Harlow neve talán ma már kevéssé annyira közismert, ugyanakkor a klasszikus hollywoodi éra legalább annyira ikonikus egyénisége, mint például Greta Garbo vagy Marilyn Monroe. A platinaszőke szexszimbólum egysíkú skatulyáján túl érdemes megfigyelni eredetiségének centrumait, amely egyszerre építkezik az érzéki, szende és erős, rátermett női minőségből. Fiatal korát meghazudtoló érettséggel élte hivatását. Időbeli távolsága nem csökkenti hatásának sziluettjeit. Érdemes elővenni filmjeit – elvonatkoztatva a mai szemnek kicsit lassúnak tűnő dramaturgiától –, és belemerítkezni egy-egy emblematikus alakításába. Jean Harlow olyan időutazásra invitál, amely során nagyon is élő, eleven női erőforrások tárulhatnak fel.
