Élő legenda. Rendkívül sokszínű tehetsége számos remek produkció színvonalát gazdagította. Nem pusztán nagyszerű prózai, hanem kitűnő zenés színházi, felejthetetlen filmes, sőt remek szinkronszerepek is fűződnek nevéhez. A teljesség igénye nélkül emblematikus színházi alakításainak felidézésével köszöntjük. Isten éltesse Almási Évát!
1942-ben született Budapesten. Színészi képességei már egészen korán megmutatkoztak, még a főiskolás időszaka előtt színpadra lépett. Szinetár Miklós felkérte Polly szerepére az első budapesti musical színház, a Petőfi Színház Koldusopera című legendás produkciójába. A Színművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályában tanult, 1965-ben szerzett diplomát. Osztálytársa volt többek között Csomós Mari, Juhász Jácint, Kozák András, Szersén Gyula, Szilágyi Tibor.
A főiskola után rövid ideig a József Attila Színház, majd 1968-tól a legendás Ádám Ottó-féle Madách Színház művésze, majd 1987-től kis ideig a Vígszínház tagja is volt. 1973-ban az ő és Tahi Tóth László főszereplésével mutatta be a Vígszínház a Déry Tibor irodalmi művéből adaptált zenés színházi darabot. A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról legendás produkció, amelyben a korszak bravúros alkotói vettek részt.
„Az első pillanatban furcsa volt. Már az a tény is, hogy egy számomra ismeretlen, összeforrott társulatba kellett beilleszkednem. Ehhez járult még a beat-zene, az hogy most először kellett beat-zenekarral énekelnem. Meg aztán a Vígszínháznak egészen más a közönsége, mint a Madáchnak, s nem tudtam előre, hogy vajon „vesznek-e” majd engem. De sikerült, és nagyon jólesett a siker. Megerősített. Én ugyanis, ha kilépek a nézőtérre, s nem érzem a nézőtér felől a rokonszenv áramlását, a nézők vonzalmát, egyszeriben apatikus leszek. Képtelen vagyok magam alá csúsztatni a pajzsot. (…)” – Almási Éva, Film Színház Muzsika, 1973/ 30. 16.
1976-ban egy különleges hangulatú történelmi előadáson formálta a főszerepet, a kortárs drámairodalom egyik jeles szerzője, Illés Endre Spanyol Izabella című darabjában. A produkciót Lengyel György rendezte, partnerei többek között Huszti Péter, Haumann Péter, Egri István, Balázs Samu, Bálint András voltak.
„Izabella megszemélyesítője, Almási Éva a tragikai szerepkör modern értelmezésével, a világos és természetes hangsúlyok keresésével hozza közel a nézőhöz a fél évezredes históriát. (…) Ha Almási Éva a számára oly könnyen megvalósítható „királynői termet” és „gyönge asszonyi alkat” alakítaná ki játékát, bizonyára máris sikert arathatna. Ám ő összetettebb kifejezési szférák felé kutat: a jellem egységét belül, önmagában kovácsolja ki. Amit elénk tár, annak már nincs szüksége a hang, a gesztus, a mimika, a szenvedély, vagy a meditáció ezer eszközének külsőséges adagolására: mindaz már érlelten benne van a széles ívű, csaknem negyven életévet, s egy egész történelmi korszakot felölelő alakításban. Almási Éva alakítása nem leng ki a látványos pólusok felé. (…) A nagy királynő minden erénye és bűne őszinte és mély egyszerűséggel sugárzik a színésznő játékából. Ezért oly kimagasló és megrendítő.” – Sas György, Film Színház Muzsika, 1976/ 11. 8.
„Bejön, és sugárzik a színpad.” – Koltai Tamás
Az Ádám Ottó-korszakban a Madách kitűnő hazai színháza volt a klasszikus drámák korszerű közvetítésének. Jelképes előadások fűződnek Almási Éva nevéhez ebből az időszakból. 1974-ben Ibsen klasszikusában Hedda Gablert alakította nagy sikerrel, Bálint András és Juhász Jácint partnereként.
„Tökéletes azonosulás az ibseni alakkal – és éppen ezért – sallangtalanul egyéni és eredeti. Aki ezt a szerepet ilyen sokszínűen s mégis egységesen, taszítóan és magával ragadóan eljátszotta, azt már színészetünk első sorában kell számon tartani.” – Tükör, 1974/ 1. 13.
1979-ben Ádám Ottó rendezésében mutatták be Csehov Három nővérét, amelyben Almási Éva mellett többek között Bencze Ilona, Piros Ildikó, Huszti Péter, Schütz Ila, Tímár Béla, Márkus László, Mensáros László, Némethy Ferenc szerepelt.
„Almási Éva Másaként olyan szép – gyönyörű ruhákat tervezett számára Mialkovszky Erzsébet –, amilyennek „a nőt” képzelhetjük. Ezt nem csupán külső megjelenésével éri el, hanem titokzatosságával, Mása szeszélyeinek rebbenések általi megjelenítésével, azzal, hogy ha a megszokottnál csak egy kicsivel érdekesebb férfit lát, lénye máris felszabadul.” – Nádudvari Anna, Színház, 1980/ 3. 13.
„Melodrámaian megkönnyeztető vedlett cicamatróna.” – Koltai Tamás
1983-ban az átütő sikert aratott legendás Webber-musicalben, a Macskákban Grizabellát alakította. A kortárs elképzelésekkel, Szirtes Tamás rendezésében, Bródy János zenei analógiájával megvalósult Vízkereszt, vagy amit akartokban pedig Olívia szerepébe bújt 1984-ben.
1991-től szabadúszó lett, számos színházban, köztük például a Karinthy Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. Híres rendezése 2003-ban a Thália Színház Stúdiójában a Dühöngő ifjúság.
Számos díjjal kitüntetett művész. Már 1973-ban Jászai Mari-díjjal jutalmazták munkásságát, 1978-tól érdemes művész, 1986-tól kiváló művész. 1997-ben Kossuth-díjas, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta. 2016-ban ő maga alapított díjat, pályatársa és barátnője, Psota Irén emlékére, amely mára már jelentős hagyománnyal bíró kitüntetés.
