Precíz és kitartó, eleven és intelligens. Kitűnő énekhang, bravúros tánctechnika. Valahányan már csak az Urilány szobát keres című klasszikusból ismerjük Zilahy Irén nevét, miközben az egyik legnagyobb nemzetközi renoméval rendelkező magyar színésznő. Pozitív kisugárzása, elmés életrevalósága tragikus hirtelenséggel ért véget egy 1944-es bombatámadáskor.
Gajdzinszky Irén Mária 1902. augusztus 10-én született Kaposváron, művészcsaládban. Huncutsága és a csibészkedés iránti fogékonysága már a nagyváradi Immaculata-zárdában megmutatkozott. Elevensége eltanácsolásra ugyan nem adott okot, kisebb bájos csirkefogóságok azért javában fűződtek a nevéhez.
A zárdaévek után orvosi tanulmányokba kezdett, de titokban a színészi pálya, különösen a zenés színház vonzotta. Szülei teljes mértékben ellenezték színházi ambícióit. Kisebb kerülők és családi balhék után azonban Zilahy Irén Erdélyben megkezdte pályáját színésznőként. Több társulattal is fellépett, leginkább az akkoriban úgynevezett „drámai szende” szerepkörben.
1927-ben a budapesti Városi Színházhoz szerződött, fellépett továbbá a Budai Színkörben, a Magyar Színházban és a Király Színházban. Egy anekdota szerint egy osztrák színigazgató annyira le volt nyűgözve angyali, mégis pikáns, huncutságot, sőt erotikát sugárzó, allűröktől mentes jelenlététől, hogy azonnal szerződtetni akarta, azonban a színésznő ekkor még nem beszélt németül. Miután mindössze fél év alatt folyékonyan megtanulta a nyelvet, leszerződött egy rangos bécsi intézményhez. Az osztrák fővárosban elstartolt nagy ívű nemzetközi karrierje, amelyre leginkább a francia filmesek mutattak élénk érdeklődést. Könnyedsége, intelligenciája, egyedi karizmája, nyelvtudása szinte predesztinálta, hogy a francia gyártású Paprika-kisasszony főszerepét eljátsza. Ezután Bécs-Budapest-Párizs között ingázva, rendkívül tudatosan irányította karrierjét. Folyékonyan beszélt németül és franciául.
„Szeptember 5-én újból kezdünk dolgozni, még pedig Cannesban és Montecarlóban, ahol a külső felvételek készülnek. A filmet egyébként Budapesten is bemutatják az eredeti, francia nyelven. (…) Prágában már a jövő héten kezdődik német nyelven Dollys tollste Nacht felvétele.”
1930-ban ismerkedett meg a nemzetközi hírű ideggyógyásszal, Dr. Benedek Lászlóval. Zilahy rendkívül fontosnak tartotta, hogy függetlenséget alakítson magának. A kor szokásaitól eltérően a fiatal színésznő a nemzetközi fellépések jövedelmeiből önálló egzisztenciát tudott alakítani magának. Saját kis parkkal rendelkező villája volt.
„Nincsenek nekem magánügyeim. Dolgozom, folyton csak dolgozom. Akkor leszek boldog, ha ide beköltözik a lakó. Ezt a kis lakosztályt a leendő férjemnek építtettem.”
1937-ben ment férjhez Benedek doktorhoz, akivel noha sok időt töltöttek külön, legendás otthont alakítottak, amely a hazai és nemzetközi művész- és tudományos élet egyik központja lett. Irén – sokszor a gúnyos előítéleteket eloszlatva – rendszerint intelligenciájáról, tájékozottságáról, kedvességéről és természetességéről tett tanúbizonyságot vendégségeik alkalmával. A színésznő felhagyott a színpaddal, mindössze egy-egy filmet vállalt. Egyetlen hazai és egyben utolsó filmszerepe az 1937-es Urilány szobát keres, amelynek főszerepe – saját bevallása szerint – rokonságban állt saját, öntudatos attitűdjével.
Az idilli éveket roppant tragikus eset zárta. 1944 tavaszán, Budapest első bombatámadásakor az akkor éppen otthon tartózkodó Benedekné édesanyjával együtt a villa óvóhelyére menekült. A támadás éppen csak az óvóhelyet találta el a villa területéből. Irén is és édesanyja is életét vesztette. Férje a súlyos trauma után nem sokkal 1945-ben Tirolba utazott, ahol öngyilkosságot követett el.
Zilahy Irén „egy hazai filmes menyecske”, európai filmjei pedig nehezen beszerezhetők. Művészi megnyilvánulásai, kitartása, szellemisége, humora és természetessége azonban inspiratív talaj lehet bárki számára még ma is. A legtöbb forrás primadonnaként említi vagy tartja számon, elevensége, rafinériája, pikantériája, alkata azonban sokkal közelebbi rokonságban állhat a szubrettek találékonyságával.
(Via Wikipedia, Arcanum)
